A hős elefántember és a chicagói színháztűz

1904-ben Eddie Foy színész épp csak megjelent a clevelandi színház kopottas deszkáin, a közönség máris üdvrivalgásban tört ki. Foy korának egyik legismertebb színházi színművésze volt. Az álló ovációt mégsem a drámai tehetségével vívta ki magának. Hónapokkal korábban valószínűleg több száz emberéletet mentette meg azzal, hogy a Iroquois színház lángoló színpadán is nyugodt marad.

A Hét Kicsi Foy

Foy családszerető ember volt. Feleségével hét gyermeket neveltek. A család “Eddie Foy és a Hét Kicsi Foy” néven később saját műsorral is fellépett egy időben. 1903. decemberében Foy legkisebb fia még csak 3 hónapos volt. Foy mégis mindent elkövetett, hogy mind a hét gyermeke és felesége is ott legyenek az Mr. Kékszakáll című előadáson. Az Iroquois Színház szünidei musicaljére azonban még az elefántembert alakító Foynak is csak az egyik fiát sikerült bejuttatnia.

Az Iroquois Színház meglehetősen újnak számított Chicago intézményei között. Az építkezés idején a Fireproof Magazine feltárt néhány komoly tűzvédelmi hiányosságot, a városi tűzoltóság parancsnoka pedig írásban is jelezte, hogy valami nincs rendben az épület tűzvédelmével. A színház azonban igyekezett megnyugtatni a lánglovagot. Elmondták, hogy van saját tűzvédelmi parancsnokuk, aki kézben tartja a helyzetet.

Foy a bemutató napján megdöbbenten látta, hogy a körülbelül 1700 fősre tervezett épület zsúfolásig megtelt, még az állóhelyek is elfogytak. A 47 éves színész egy pillanatra elbizonytalanodott. Régóta forgott már színházi körökben és bár nem volt lámpalázas típus, a látvány azonban nem nyugtatta meg.

A zenekar végig játszott

Az egyik jelenetben a színpad kísérteties sötétbe burkolózott. A forgatókönyv szerint egy hirtelen, éles fénynek kellett volna megvilágítani a deszkákra akkor már fellépett kórust. A gyorsan felkapcsolt lámpa azonban szikrát vetett. Ekkor még csak a színpadon álló színészek látták, hogy az egyik függöny lángra kapott.

 Az Iroquois színház – ismeretlen szerző felvétele a Wikipedián

A szereplők rendületlenül a helyükön maradtak. Abban bíztak, hogy a technikusok uralni tudják a helyzetet. Tudták, hogy ha jelzik, mi történt, a nézőtéren azonnal kitör a pánik a menekülők pedig biztosan agyontapossák egymást.

Csakhogy a technikusok nem voltak a helyzet magaslatán. Bár próbálták poroltóval elnyomni a lángokat, azok gyorsan terjedtek. A nagyszabású előadás miatt a zsinórpadlás tele volt ugyanis papírokból és olajfestményekből álló díszletekkel és persze rengeteg porral.

Foy az öltözőjébe szűrődő hangokból tudta, hogy nagy a baj. Mivel a kisfia valahol a színpad előtt nézte az előadást, a színész a színpadra rohant. Miközben a kórus menekülni kezdett, ő ráparancsolt a zenészekre, hogy amíg csak bírják, játszanak. Ő maga felváltva biztatta a technikusokat, hogy engedjék le a tűzgátló azbeszt függönyt, és igyekezett elérni, hogy a közönség nyugodt maradjon.

Nyugalomra semmi ok

Foy percekig állt a színpadon, miközben körülötte röpködött a parázs. Nem tudhatta, hogy a tűzgátló függönyt azon az estén túl magasra húzták, mert a technikusok úgy gondolták, zavarja a monumentális díszlet látványát. A mázsás szerkezet fennakadt, majd több percnyi küzdelem után hasznavehetetlenül a színpadra szakadt. Foy tudta, hogy nincs mit tennie. Menekülőre fogta.

A színészeknek könnyebb dolga volt. Ők ismerték a színház kulisszáit, így Foy és a maroknyi zenész, akik kitartottak az árokban az alagsorba rohantak. Itt a csatornákat követve a felszínre tudtak jutni. A közönség már nem volt ilyen szerencsés.

Az állóhelyeket elfoglaló nézők csapdába estek. Őket egy vaskapuval választották el a karzaton helyet foglaló nézőktől, nem akarták ugyanis, hogy leüljenek az odafent üresen maradt székekre – bár ilyen azon az estén egyébként sem nagyon fordulhatott elő. A személyzet a pánikban zárva hagyta a kapukat. Volt, akit a tömeg szorított agyon, mások a tűzben lelték halálukat.

A kifelé rohanó tömeg több helyen zárt vészkijáratokba ütközött. Frank Houseman, korábbi baseball játékos az emeleti ajtók közül párat ki tudott nyitni. Eszébe jutott, hogy az ajtókon ugyanolyan zár van, mint az otthoni jégszekrényen, így a saját kulcsát használta. Az öltöző felé menekülő színészeket is egy néző mentette meg. Egy korábbi vasúti mérnöknél voltak olyan szerszámok, amelyekkel kinyithatta a hátsó ajtót.

Akiknek sikerült a karzatokról a külső lépcsőkre menekülnie, azzal kellett szembesülniük, hogy a színház tűzlépcsőit félbehagyták. Nem csak jegesek és csúszósak voltak, de nem is vezettek sehová. Néhányan a biztos halálba ugrottak, másokat az mentett meg, hogy a lezuhant áldozatok teste az ő esésüket már felfogta.

A színházban ez idő alatt egyre több külső ajtót sikerült kinyitni. A nézőtérre jeges szél áramlott. Ettől óriási szúróláng keletkezett. A tűzcsóva letarolta a nézőteret – így az olcsóbb helyeket elfoglalók szinte mindannyian azonnal meghaltak. A helyzetet nehezítette, hogy a tömegben a gyerekek elsodródtak a szüleiktől. A pánikba esett kicsiknek esélye sem volt.

Por és hamu

A közeli egyetem hallgatói létrákkal futottak a tűzlépcsőhöz, a házak tetején pedig pallóból igyekeztek menekülési útvonalat kialakítani. Mire a tűzoltók a helyszínre értek, nekik már szinte csak az áldozatok összegyűjtése és a néhány túlélő megkeresése jutott.

A családok létrán menekülnek – Charles N. Landon korabeli illusztrációja. Forrás: Wikipedia

A tragédiában több mint 600 ember vesztette életét. Ennyi holttestet szinte képtelenség volt rögtön azonosítani, főleg úgy, hogy sokszor egész családok váltak a tűz martalékává. A baleset nyomában megjelentek a fosztogatók, akik hidegvérrel tépték le a testekről az ékszereket. Pénztárcáknak, ruhadaraboknak, táskáknak kelt lába.

A chicagói középosztályt mélyen megrázta a szerencsétlenség, hiszen alig volt, akinek ne veszett volna oda rokona, ismerőse a tűzben. A baleset nem csak a Iroquois-t érintette súlyosan. Az Egyesült Államok, de még Európa szórakoztatóipara is hatalmas veszteségeket könyvelhetett el. A színházakat több helyen hosszú időre bezárták, minden épületet tűzvédelmi ellenőrzésnek vetettek alá. Az Iroquois üzemeltetőit a bíróság egytől egyig elítélte.

A társulatból csak egy ember hunyt el a balesetben. Eddie Foy az áldozatok szóvivője lett – sok lap faggatta az elefántembert arról, hogy mi is történhetett. A színész kisfia is túlélte a balesetet, Foy pedig hatalmas karriert épített a szórakoztatóiparban. 1928-ban, idős korában, szívrohamban vesztette életét.

Egyedül Foy nem hibázott?

1881-ben leégett az osztrák Ringtheater. A tűzben 499-en haltak meg, a tragédia pedig ráirányította a figyelmet arra: a színházi tüzek veszélyesek és kiszámíthatatlanok. Ennek fényében még érthetetlenebb, hogy az Iroquois gárdája miért nem fordított nagyobb figyelmet a tűzvédelemre. A tragikus esemény még az Iroquois építése idején is beszédtéma volt.

A tűzgátló függöny beakadása talán csak a legegyszerűbb emberi hiba. Elképzelhető, hogy az azbeszt függöny megakadályozta volna a nézőteret letaroló tűzcsóva kialakulását, hosszú távon azonban valószínűleg csak enyhített volna a tragédián. A színházban található anyagok, festmények mérgező gázok kibocsátásával égtek. A közönség életét csak az menthette volna meg, ha hamar sikerül kijutniuk az épületből.

Nincs mentség arra sem, miért voltak zárva, félbehagyva a menekülési útvonalak. Mivel azonban a színháznak hatalmas kijáratai voltak, megfelelő tömegtájékoztatással sokkal több ember menekülhetett volna meg. Ahogyan az adventi vásárokról szóló cikkben is írtuk: a folyamatos információközvetítés és az utak kivilágítása csökkenti a pánikot. Az emberek kisebb eséllyel feszülnek az ajtóknak, fojtják meg egymást a kijutásért zajló harcban.

A feljegyzések szerint az Iroquois villamos rendszere összeomlott, így az utakat nem világította meg semmi. Ez a mai, modern épületekben nehezen elképzelhető: a biztonsági világítást úgy tervezik, hogy az külön rendszerről működjön. Szerep jut a különböző fényvisszaverő festéseknek, fluoreszkáló jelzéseknek is.

A pánikba esett tömeg sokszor kiszámíthatatlanul viselkedik. Hasonló baleset történt 2011-ben a magyarországi West Balkán nevű szórakozóhelyen is. Az eset arra is rávilágított: megfelelő tervezéssel még egy ilyen kiélezett helyzetben is lehet segíteni a menekülést. A kijárathoz helyezett oszlopok, forgalomterelők nem akadályozzák, hanem növelik egy adott útvonal áteresztő képességét azzal, hogy kisebb részekre szabdalják a tömeget, így folyamatossá téve az áthaladást az ajtón.

Mivel a függöny tüzét a korban modernnek számító tűzoltó anyaggal sem sikerült eloltani, az Iroquois-ben előállt helyzet valószínűleg akkor is súlyos lett volna, ha a sorozatos szakmai és emberi hibák nem gátolják a menekülést. Ma már szerencsére több olyan automatikus rendszer működik, amellyel sokat lehet tenni a nagyobb baj megelőzéséért. Az elszívók és automata tűzoltó berendezések képesek megállítani, vagy befolyásolni a tűz terjedését, illetve megakadályozni a szúróláng kicsapódását.  Ahhoz azonban, hogy ne alakulhasson ki olyan csapdahelyzet, mint amilyen a műegyetemi lőtértűz esetében is, ennél is többre van szükség. Az alapvető szabályok:

• Az épületben tartózkodók mindig kapjanak tájékoztatást a menekülési útvonalakról! Ha nem szóban, rövid oktatás keretében, akkor legalább piktogramok, térképek formájában.
• Sose zárjuk el a menekülési útvonalakat! Tartsuk be a tűzgátló nyílászárókra vonatkozó előírásokat!
• Tájékoztassuk a közönséget és kerüljük a pánikot!
• Legyenek felelősei a menekítésnek! Mindig legyen a helyszínen valaki, aki koordinálni tudja a munkát – a mentési terv részeként.

A munkavédelemnek és tűzvédelemnek nem csak a kollégák képzése a része – az Iroquois társulata is nagyrészt megúszta a balesetet. Az is fontos, hogy a területen tartózkodók biztonsága garantálható legyen. Mivel hasonló balesetek napjainkban is előfordulnak, egyáltalán nem kellemetlenkedés, ha egy koncert, előadás előtt felhívjuk a figyelmet a menekülési lehetőségekre vagy a baleset idején elvárt magatartásra! Ne féljünk attól, hogy a jegyekre, brosúrákra is kinyomtassuk a helyszín vázlatos térképét, esetleg időnként bemondjuk, hogyan lehet a leggyorsabban elhagyni a termet, területet baj esetén. Ez egy kiélezett szituációban életmentő lehet!

Biztonságos szórakozást kívánunk!