A történelem legnagyobb hóvihara Iránra csapott le
A történelem legnagyobb hóvihara Iránra csapott le
Minden télen megemlékezünk az 1987-es nagy télről, amikor akkora hó esett Magyarországon, hogy egyes falvakba csak a hadsereg speciális járművei tudtak kenyeret szállítani. A magyar katasztrófahelyzet azonban eltörpül az eddigi legnagyobb, ismert hóvihar mellett, amely 1972-ben, mondhatjuk úgy, derült égből csapott le Iránra.
Szűkszavú beszámolók
“Sem az Egyesült Államok Nagykövetsége, sem az Aryamehr Egyetem nem kívánta megnevezni az amerikai diákot.” – írta a New York Times szűkszavú cikke 1972. február 10-én, csütörtökön arról az egyetemista lányról, aki az előtte való hétfőn két társával hegyet mászni indult Iránban, a teheráni határ közelében. A lánynak és két társának nyoma veszett, sőt, keddre a keresésükre indult mentőcsapatot is eltűntnek nyilvánították.
A közleményből kiderült, hogy Iránban nagyobb területeket is 3-8 méteres hó borít, Ardakan város közelében, a falvakban 4000 ember a hirtelen lezúdult hó alatt ragadt. Ezekből az adatokból azonban nehéz volt felmérni, mekkora katasztrófahelyzet alakult ki Iránban. Pedig ebben az időben több, mint tízezren haldokoltak, fuldokoltak, fagyoskodtak a hó alatt.
VIlági ország, nem evilági probléma
Az 1970-es évek Iránja még világi országnak számított. A városok és falvak utcáin zajlott az élet, a nők szabadon dolgozhattak és tanulhattak, az ország pedig egzotikus célpontnak számított az európai és amerikai turisták számára is. Az országot 1972-ben már három éve aszály sújtotta. A hóesés nyomában járó tragédia mindenkit felkészületlenül ért.
Irán területén többféle éghajlat megtalálható, de a területek többségére az enyhe tél jellemző, a hetvenes évek eleje pedig kifejezetten csapadékszegény volt. Február 3-án azonban esni kezdett a hó, majd február 9-ig el sem állt. A végére a hóesés akkora viharrá erősödött, hogy szinte az egész országban 2-3 méteres hótakaró alakult ki, de az alacsonyabban fekvő helyeken akár 8 méternyi hó is felhalmozódhatott.
Képtelenség vele megküzdeni
A több napig tartó havazás 200 falut zárt el a külvilágtól. Ennél is több helyen állt le a villamosenergia-, víz és gázszolgáltatás. A hóesés nem mindenhol egyszerre jelentkezett, így volt, aki az úton, az autójában ülve rekedt meg. A mentőcsapatok nem tudtak közlekedni, sokszor a speciális erők is elakadtak. Az enyhe telekhez szokott emberek rosszul bírták a hideget. Sok helyen kitört az influenzajárvány, de az orvosi segítség nagyon sokáig nem jutott el a betegekhez. A szerencsésebb helyen fekvő települések is három hétre áram nélkül maradtak.
Február 9-én átmenetileg elállt a havazás. Ekkorra Iránt 1 millió 636 ezer négyzetkilométeren borította el a hó. A honvédségi helikopterek megkezdték azoknak a településeknek a mentését, amelyek szó szerint ki sem látszottak a fehér takaró alól. A mentésben résztvevőket döbbenetes kép fogadta. Kakkan és Kumár falvak lakossága például teljesen odaveszett.
Két nappal később a havazás folytatódott. Sok mentőalakulat úgy döntött, eldobálja a nála lévő élelmiszereket, hátha valakinek esélyt adnak ezzel. A legtöbb településen azonban ez nem így történt.
Hallgattak a tragédiáról
A hatóságok hivatalosan 4000 ember halálát ismerték el, további 6000 embert pedig eltűntnek nyilvánítottak. A hóesés azonban ennél valószínűleg jóval több áldozatot szedett. Sokan az ellátatlan betegségekbe haltak bele, mások az olvadást követő áradások miatt vesztették életüket, vagy egyszerűen elfogytak a tartalékaik.
A tragédiáról azonban meglehetősen kevés tudósítás szól, az áldozatok pontos száma pedig azóta sem ismert. Irán zárt világ volt, a negatív hírek pedig ritkán jutottak az ország határain túlra.
Mit tanulhatunk az esetből?
Az Iráni havazás nem volt előreláthatatlan, a meteorológusok tudták, hogy a különböző viharok utolérik egymást az országban. A pontos következményeket, illetve azt, milyen hatással lesznek ezek a lakosságra, azonban nem lehetett jól felmérni. Valószínűleg senki sem tudta, hogy a vihar megbénítja az országot. Arról pedig még kevésbé tudott bárki is gondolkodni, hogyan akadályozhatja meg a több ezer ember halálát követelő válsághelyzetet.
Elakadt mentőautó Budapest XIV. kerületében, 1987-ben. Forrás: Fortepan – adományozó: Urbán Tamás
A nagy havazások egyik legfontosabb tanulsága, hogy bármikor jöhet olyan helyzet, amikor nem érkezik meg időben a segítség. Érdemes felkészülni arra, hogy egy-egy szituációban szervezett támogatás nélkül magunkra maradunk. Ilyenkor életmentő lehet, ha tudjuk, mit tehetünk a biztonságunk érdekében.
Érdemes átnézni az otthoni készleteket, meggyőződni arról, hogy vészhelyzet esetére vannak tartalékaink. Jó, ha a fűtésre többféle alternatíva is rendelkezésre áll – még akkor is, ha ezek közül néhányat a mindennapokban nem tudnánk tisztán és biztonságosan használni. Ne becsüljük alá a közösség erejét sem. Nem árt, ha van tervünk arra, hogyan tudunk összefogni a szomszédokkal vagy a közelebb lakó családtagokkal a veszély elhárításának érdekében.
Emlékezzünk kegyelettel az áldozatokra!
