Tisztaterek – ezt tanítja nekünk a technológia
Tisztaterek – ezt tanítja nekünk a technológia
A tisztatér nem egy alaposan takarított helyiséget jelent. Vagyis, de igen. A tisztatereket annyira alaposan takarítják, hogy kis túlzással semmilyen szennyeződés – szálló por, vírus, idegen gáz ne jusson be a terembe. Tisztatér technológiára nagyon ritkán van szükség. De az, ahogyan ezek a precízen fertőtlenített terek működnek, rengeteget taníthat nekünk.
Mikor van szükség tisztatérre?
Tisztatérre általában két esetben van szükség: ha nem szennyezhetjük be azt, amivel dolgozunk és ha az, amivel dolgozunk, nem szennyezhet be minket. A második eset talán egy kicsit egyszerűbben magyarázható: jellemzően ilyen helyek például azok a laboratóriumok, ahol valamilyen veszélyes anyaggal, például vírusmintákkal végeznek műveleteket. A második típus egy kicsit összetettebb ennél.
Tisztaterekkel általában laboratóriumokban, steril eszközt gyártő üzemekben találkozhatunk (Forrás AI – PXLR)
Léteznek olyan precíz technológiák, ahol a munkadarabot annyira aprólékosan kell megmunkálni, hogy akár egyetlen porszem is tönkre teheti a munkát. Ilyen terület például a mikroelektronika. A ma már tényleg szinte mikroszkopikus méretű érzékelőket, chipeket sokszor annyira finom anyagokból készítik, hogy nem csak a szennyeződések, de akár a levegő nem megfelelő hőmérséklete és páratartalma is tönkreteheti a munkát. A munkadarab még azelőtt oxidálódhat, hogy a megfelelő helyre tennék azt.
A vegy- és gyógyszeriparban szintén hasonló a helyzet. Egyes anyagok itt is reagálhatnak a levegőben található – és egyébként a hétköznapokban gondot egyáltalán nem jelentő szennyeződésekkel. A steril eszközök beszennyeződhetnek olyan baktériumokkal, amelyek egyébként egy átlagos szobában is jelen vannak. Az anyagok valamilyen katalizátor hatására heves reakcióba léphetnek egymással – így a potenciális katalizátort távol kell tartani a munkaterülettől.
Ezekben az esetekben egy olyan teret kell kialakítani, ahol nagyfokú tisztaság van, ahol szabályozni tudjuk a hőmérsékletet, a levegő összetételét és minimalizálni tudjuk az olyan anyagok bekerülését, amely felett nincs kontrollunk. Gyakorlatilag molekuláris szintű tisztaságot kell létrehozni.
A tisztaterekben még a levegő részecskeszintjét is monitorozzák (Forrás: AI – PXLR)
Ez általában azt jelenti, hogy egy kisebb területet (ez mindig a munka helyigényéhez igazodik) gyakorlatilag teljesen leválasztanak a külvilágtól. A levegő csak megfelelő szűrés után juthat a terembe (van, ahol nem is “levegőről”, hanem meghatározott összetételű gázelegyről beszélünk). A terem körül zsilipterület található, vagyis a terem ajtaja sosem a külvilágba, hanem egy másik, viszonylag kontrollált környezetbe nyílik. Még az is megtörténhet, hogy nem is egy fázisban.
A tiszta térben dolgozók speciális öltözetet viselnek Gyakran csak alapos, fertőtlenítő bemosakodás után, teljesen zárt öltözetben, légzőkészülékkel léphetnek csak be az adott terembe, de a minimum az orr, száj, haj és arcszőrzet elfedése és persze a speciális, hosszú ujjú és szárú ruházat viselése.
Léteznek olyan tisztaterek, ahol a dolgozók “még levegőt sem vehetnek” – vagyis nem a tisztatér levegőjét (gázelegyét) lélegzik be, hanem légzőkészüléket viselnek, amely egy központi rendszerhez vagy oxigénpalackhoz csatlakozik.
Tisztaság, rend, fegyelem
A tisztaterekben történő munka nagy fegyelmet igényel. A bemosakodás és/vagy beöltözés lépéseit például szigorúan be kell tartani és rendszeresen, előírásszerűen ellenőrizni a felszerelést (mint egyébként bármilyen felszerelés esetében is kellene).
A tisztaterek esetén az egyik legnagyobb kockázat, hogy a tér szennyeződik – például egy felelőtlen ajtónyitás miatt. A tisztatérbe általában a következő módon lehet belépni:
- Bemosakodás, beöltözés
- Zsilipterület ajtajának kinyitása, belépés, zsilip terület ajtajának zárása.
- Tisztatér ajtajának nyitása, belépés, ajtó zárása.
Egyszerre tehát csak egy ajtó lehet nyitva, így akadályozva azt, hogy a tisztatér közvetlen kontaktusba kerüljön a külvilággal. Abban, hogy ez a viszonylag egyszerű követelmény megvalósuljon, nagy szerepe van a különböző figyelmeztető jelzéseknek és automatizmusoknak. Az ajtók sokszor csak egymással együtt működtethetők: a zsilip ajtaját nem lehet például kinyitni addig, amíg a tisztatér ajtaja is nyitva van.
Miért izgalmas ez a technológia?
Munkavédelmi szempontból a tisztaterekkel való munka általában nem jelent nagy kihívást. Ha valahol ilyen rendszert építenek be, a gyártók általában nagyon pontos utasításokat adnak az eszközök használatára vonatkozóan. A tisztatereket legtöbbször az adott cég igényei szerint fejlesztik, állítják össze. Léteznek előregyártott eszközök, rendszerek, megoldások – de azt, hogy végül hogyan néz majd ki, milyen méretű, felszereltségű lesz a munkaterület, szinte minden esetben a megrendelő igényei határozzák meg. Munkavédelmi szakemberként legtöbbször egy “kész csomagot” kapunk, amit szinte csak be kell építeni a dokumentációk és oktatások során.
Ennek ellenére a tisztatér technológiából sokat tanulhatunk:
A tisztaterek tervezésekor a minimálisra kell csökkenteni az emberi hibák esélyét. Ennek első lépése a kommunikáció: a tisztaterekben rengeteg jelzés található. Legtöbbször fénnyel és hanggal is jelzik, nyitva van-e például a zsilipterületről a tisztatérbe vezető ajtó. Ezzel meg lehet akadályozni, hogy valaki tévedésből a külső ajtót is kinyissa – tehát közvetlenül összekösse a tisztateret a külvilággal.
A jelzések azonban önmagukban nem jelentenek megoldást. Ahogyan arról például a raktározás biztonsági szabályaival kapcsolatban már írtunk: a megszokás nagy úr. A zajos, fényes környezetben a dolgozók sokszor annyira megszokják a különböző jelzéseket, hogy már szinte észre sem veszik azokat. Ha valaki munka közben állandóan piros, villogó fényt lát a szeme sarkából, egy idő után teljesen természetesnek veszi a figyelmeztetést és kisebb eséllyel érzékeli veszélyesnek, egyáltalán, magára is érvényesnek a riasztást.
A hibákat a legjobb technikai úton is kiküszöbölni, vagyis olyan rendszert bevezetni, ahol minimálisra csökkenthető a figyelmetlenségből eredő üzemzavarok esélye. A tisztaterek esetében – ha a fent említett helyzetnél maradunk – általában fizikailag sem lehet kinyitni a külső ajtót, amíg a zsilipterület tisztatérbe vezető ajtaja is nyitva van. Így tehát akkor sem történik baj, ha valaki véletlenül figyelmen kívül hagyja a jelzést.
Természetesen szükség lehet arra, hogy – például, ha valaki rosszul lesz zsilipelés közben – a külső ajtót és a tisztatér ajtaját egyszerre nyitni lehessen. Az ajtót vésznyitóval kell felszerelni. Lehetőleg olyannal, amellyel gyorsan ki lehet iktatni a zárat, de szintén nem egyetlen, véletlen mozdulattal.
Felmerülhet a kérdés: ha az ajtó úgyis csak ilyen bonyolult módon nyitható és zárható, akkor szükség van-e egyáltalán figyelmeztető jelzésekre? A válasz: igen. Egyfelől, bármikor felléphet üzemzavar, amely során az ajtó mégis kinyílik. Másrészt a rendszer ad bizonyos biztonságot is a dolgozóknak. A jelzések segítségével könnyebb meggyőződni arról, minden rendben van-e.
A kommunikációnak és a technológiának együtt kell működnie, miközben a háttérben meg kell felelni minden egyéb biztonsági kihívásnak is. Gondolni kell az összes életszerű hibalehetőségre: a rosszullétre ugyanúgy, mint például egy esetleges üzemzavarra.
Tisztaság fél egészség
A tisztatér technológia meglehetősen költséges és szerencsére nagyon ritkán van szükség ilyen komoly óvintézkedésekre. Viszonylag kevés olyan munkavállaló van, akinek minden nap huzamosabb időt kell töltenie a tisztatérben. A gyártási és csomagolási technológiát általában igyekeznek automatizálni, így legfeljebb a gépek karbantartásához kell a tisztatérbe lépni.
A tisztatérben a legtöbb munkát már gépek végzik – az embereknek többnyire csak a karbantartás a feladata
A tisztatérnek önmagában nincsen egészségkárosító hatása. A hosszabb távú egészségügyi kockázatok inkább közvetettek: a légzőkészülékek használata esetleg hatással lehet a tüdőre vagy a véroxigénszintre, egyes munkavállalók pedig kényelmetlennek, stresszesnek élhetik meg a környezetet. Ezek azonban nem jelentik, hogy egészségügyi szempontból a tisztaterek különösen kockázatosak lennének. A veszélyt általában a tisztatérben feldolgozott anyagok jelentik – de ez csak a terek egy töredék részében jelent komolyabb problémát.
A tisztatér technológia tanulságai viszont jól alkalmazhatók más területekre. Szinte minden munkahelyen érdemes lehet például “zsilipelni”. A munkaruhát az öltözőben hagyni és csak alapos zuhanyzás után az utcai ruhába bújni. Jó ötlet lehet ez az egészségügyi dolgozók esetében – bár ez nem mindenhol kötelező gyakorlat. Az átöltözés ugyanígy jól jöhet azoknak is, akik valamilyen veszélyes anyaggal dolgoznak, de például a fémforgácsolóknak, szerelőknek is jó megoldás lehet, hiszen így nem fémforgáccsal szennyezett vagy gyúlékony anyaggal átitatódott ruhában lépnek a tömött buszra, villamosra hazafelé
A tisztatér technológia műszaki és munkavédelmi szempontból is nagyon hasznos terület. Az automatizációnak köszönhetően a tisztaterek munkavédelmi kihívásai sokat csökkentek. Maga az elvek és a technológia ismerete azonban rengeteget segíthet más, általánosabb területek munkavédelmi rendszereinek kialakításakor.
Mindenkit arra biztatunk: ne csak a piszkos, a tiszta munkát is bízza felelős munkavédelmi szakemberekre.
