31 halálos áldozat: a kapkodás ára – A szajoli vonatszerencsétlenség
31 halálos áldozat: a kapkodás ára – A szajoli vonatszerencsétlenségn(tanulságos munkabalesetek 10.rész)
1994. december 2-án dermesztő hideg volt. Kozma Katalin vasúti szakmérnöknek azonban sikerült felfűtenie az aprócska szolgálati lakást. Gyermekei, a 6 éves Zsolt és a 3 éves Csaba már fáradtak voltak. A kisebb fiú mélyen aludt, Zsolt is el-elbóbiskolt a kisszobában. Katalin nem sokkal régebben költözött külön a fiúk édesapjától, egyedül nyomasztotta a háztartás gondja. Ezen az estén is mosni készült, de a ruhákat már nem teregethette ki. Kevéssel öt óra előtt hatalmas robajt hallott, az összeomló épület pedig elszakította tőle és maga alá temette a gyermekeit.
Tömeggyilkos váltó?
A Nyíregyháza és a Nyugati-pályaudvar között közlekedő gyorsvonat 120 km/órás sebességgel húzhatott volna át Szajol állomáson, ahol a járatnak nem volt megállója. A vonat zsúfolásig tele volt. A délutáni szerelvényen főleg a nyíregyházi és debreceni diákok igyekeztek hazafelé.
Sokan a mai napig küzdenek az emlékeikkel
A vezető próbált óvatos lenni, a megengedett sebesség alatt közlekedett. Az állomás felé tartva azonban a vonat eleje a második vágányról váratlanul az elsőre tért át. A mozdony és az első kocsi megrázkódott, az őket követők pedig lefutottak a sínről. A szerelvény eleje nagy sebességgel az állomásépületbe és a Kozma Katalinéknak is otthont adó szolgálati társasházba csapódott. A további vagonok pedig összeütköztek a vonat kisiklott elejével.
A levegőt por füst és jajveszékelés töltötte meg. Szinte rögtön egyértelmű volt, hogy a tragédiát a váltó vagy a váltás hibája okozhatta. Az okokkal azonban akkor még senki sem törődött. Azonnal meg kellett kezdeni a sebesültek mentését.
Szajol összefogott
A 6 éves Zsolt és öccse közel másfél órát töltöttek a romok alatt mire a tűzoltóknak sikerült kiszabadítani őket. A kisfiúknak nem esett komoly baja. Csaba átaludta a szerencsétlenséget, Zsolt pedig mindössze annyira emlékszik: az őt vizsgáló orvos keze és köpenye is véres volt a baleset után.
Nem mindenki volt ilyen szerencsés. Egy Józsi nevű szajoli fiatalember néhány perccel a tragédia előtt cigarettát vásárolt az állomás trafikjában. Biciklivel indult tovább, de a robogó szerelvény elkapta. Az őt kiszolgáló büfés, István Gyula csodával határos módon túlélte a balesetet, bár maradandó halláskárosodást szenvedett. A halálos áldozatok közül a legtöbben az első kocsikban utaztak, ezekre a vagonokra az ütközés után ráomlottak a környező épületek, sőt, a hátsó kocsik is ide csapódtak. A sebesültek egy része nem is a vonaton utazott: péntek lévén más vonatokra is sokan vártak az állomás peronján.
A túlélők mentése több órán át zajlott. A visszaemlékezők és a korabeli felvételek tanúsága szerint Szajol lakosai és a környező településeken élők összefogtak, hogy hatékonyabb legyen a segítségnyújtás. A szolnoki kórház orvosai közül sokan önként jelentkeztek szolgálatra, több mint százan pedig véradással próbáltak tenni a sérültekért. A helyiek meleg teát, takarókat igyekeztek a helyszínre vinni, néhány éjszakai szállást nyújtottak azoknak, akiknek nem volt hová mennie.
https://www.youtube.com/watch?v=nt_d9n2Nt3E
Videó: A szajoli vonatbaleset képei
Sokan kiemelik: a mentésben résztvevők és a kórházi dolgozók munkája nélkül a balesetnek sokkal súlyosabb következményei lettek volna. Nagy eredmény volt, hogy senkit nem kellett nagyobb, budapesti kórházba szállítani. A baleset azonban így is rekorder a hazai vasút történetében. Egyetlen vonat sosem okozott még ekkora tragédiát. 27-en a helyszínen, négyen a kórházban veszítették életüket, 50-nél is többen szorultak kórházi ellátásra.
Kommunikációs káosz
A helyszínen a mentési munkálatok nagyon rendezetten zajlottak. A környék összes tűzoltókocsija, számtalan mentős, a MÁV dolgozói és sokan a civilek közül is részt vettek a mentésben és a sérültek osztályozásában. A szajoli polgármesteri hivatal megnyitotta a konyháját, többen az otthon talált étellel, takaróval tartottak a helyszínre. A tűzoltóknak nem csak a rengeteg sebesülttel, de a csikorgó hideggel is küzdeni kellett. A csőben kásássá fagyott az infúzió. Nem csak a kórházak dolgozói, de a háziorvosok is jelentkeztek segíteni, gondoskodtak arról, hogy mindenhol elegendő eszköz, vérkészítmény álljon rendelkezésre. Ez – utólag már tudható – több életet is megmentett.
Nem volt ilyen jó a helyzet Budapesten és a környező településeken. Több, péntek lévén, zsúfolt vonat a nyílt pályán ragadt. A pályaudvaron várakozókat senki nem tájékoztatta a késésről vagy annak okáról. A baleset híréről – mivel akkoriban még a mobiltelefon még nem számított elterjedt eszköznek – a budapesti fejpályaudvarokon csak véletlenül értesültek az utasok, hozzátartozók. Sokan azt sem tudták, pontosan mi történt, melyik vonatot érintette a tragédia. Kozma Katalinnak az összedőlt lakásból nem volt hová mennie. Őt a hozzátartozók egy része halottnak hitte és el is búcsúztatta.
Nehéz a feldolgozás
A szajoli tragédia túlélőinek nem csak a fizikai fájdalommal kellett megbirkóznia. Akkoriban csak kevesen kaptak megfelelő segítséget a feldolgozáshoz. Balogh György, aki később a tragédia hatására választotta a papi hivatást, úgy jött el a helyszínről, hogy tudta: az első kocsiban ülő ismerősei, barátai valószínűleg nem élték túl a történteket. Faragó Ágnes szintén a baleset miatt választotta a klinikai szakpszichológusi pályát. Ő is kiemeli: az akkori egészségügyben még nem volt olyan csoport, törekvés, amely segíthetett volna a tragédia túlélőinek a közös feldolgozásban. Többen, köztük ő is, sokáig poszttraumás stressz szindrómával, alvás- és evészavarokkal, pánikbetegséggel küzdöttek.
https://www.youtube.com/watch?v=2V39kQIYCl0&t=300s
Videó: a MÁV oktatófilmje a katasztrófa után
Ez nem azt jelenti, hogy a tragédiát bárki is félvállról vette volna. Az áldozatok és a sérültek családjai, valamint az összedőlt lakóház lakói is több százezer forintos segítséget kaptak. A győri vasútállomás dolgozói fizetésük egy részét ajánlották fel az áldozatok megsegítésére. Az otthonukat elvesztő MÁV dolgozók Szolnokon vagy a környéken új lakásokat kaptak. A kórházba több politikus, többek között Horn Gyula miniszterelnök is ellátogatott, a parlamentben tárcaközi bizottság alakult az ügy kivizsgálására. II. János Pál pápa részvétét fejezte ki a tragédia kapcsán. Két évvel a baleset után pedig – az elbontott MÁV-szálló helyén – felépült az áldozatok emlékműve.
A kapkodás ára
Szűcs Ferenc váltókezelő 24 éves volt. A vasúti vizsgát mindössze két hónappal korábban tette le, hatodszor teljesített egyedül szolgálatot a kissé elavult berendezés mellett. Talán a pénteki nap, talán a nagy hideg lehetett az oka a sietségnek, de lehet, hogy egyszerűen elfelejtette a szabályt: vonat áthaladása előtt negyedórával az adott vágányon már tilos tolatási műveletet végezni.
Illyés Ferenc kocsirendező és Farkas István tolatásvezető egy pillanatra tétováztak is a művelet előtt, de Szűcs megnyugtatta őket: szabad a váltóút. Illyés ezek után cigarettára gyújtott, Farkas István pedig a váltótorony jelzését figyelte. A tragédiát valószínűleg az okozta, hogy a kapkodva végzett művelet után Szűcs egyszerűen kitérő állásban hagyta a váltót, mások szerint az elmozdult a tehervonat súlya alatt. A kitérő állású váltón a vonat 40 km/óra maximális sebességgel haladhatott volna át. A szerelvény azonban ennél majdnem háromszor gyorsabban érkezett.
A vizsgálatok egyértelműen megmutatták, hogy emberi mulasztás vezetett a balesethez. Szűcs Ferenc öt és fél év, Illyés Ferenc másfél év, Farkas István pedig két év fegyházbüntetést kapott. Szűcs jó magaviseletéért 3 év múlva szabadult.
A munkavédelem fekete napja: a péntek
1994-ben viharos idők jártak a vasút történetében. A vasutas szakszervezetek éppen a baleset előtt jelentettek be sztrájkot. Nem csak béremelésért küzdöttek. A MÁV infrastruktúrája is elavultnak, helyenként veszélyesnek számított. A MÁV több helyen munkaerőhiánnyal küszködött. Szűcsről is sokan tudni vélték: csalással tett vizsgát. A váltó, amin dolgozott 30 éves technológiát használt, de ekkor még ennél öregebb gépek is használatban voltak.
Az elmúlt időszakban több olyan balesetről is írtunk, amelynek egy közös vonása volt: vagy a szünet, ünnep, hétvége előtti utolsó napok valamelyikén, vagy a szabadság utáni első napon történt. Az ilyen tragédiákat sokszor a feszített munka vagy a figyelmetlenség okozta. Ennek oka nem csupán a dolgozók nemtörődömsége. Sokszor összetett okok, pszichoszociális tényezők állnak a háttérben.
Bár sejtették, hogy baj van, sem a tolatásvezető, sem a kocsirendező nem próbálta leállítani a veszélyes műveletet. Ilyen helyzet sokszor áll elő azokban a csapatokban, ahol:
- A dolgozók nem mernek lépni, mert féltik a pozíciójukat, a helyzetüket, tartanak a vezetőiktől, kollégáiktól.
- Ahol a munkát végzők kiégtek, elveszítették az érdeklődésüket, csökken a figyelmük és a motivációjuk, nem akarják húzni az időt.
- Ahol a munkatársak kimerültek, emiatt csökken a koncentrációs képességük, türelmük.
A munkavédelem során nem csak a külső, környezeti tényezőket kell figyelembe venni, hanem magát az embert is. A helyesen szervezett munka és pihenőidő, illetve a karrier és a magánélet egyensúlya sokat segíthet abban, hogy a munkaidő végén vagy a pihenőnapok előtt is koncentráltabb tevékenység folyjon. Ha mindenkinek lehetősége van pihenni, feltöltődni, kisebb a valószínűsége, hogy kapkodással, a műszak végi rohanással próbálják a szabadságot meghosszabbítani.
A felelősségi körök tisztázása, a csapaton belüli konfliktusok kezelése, a nyílt, de támogató kommunikáció szintén mérsékli a hasonló tragédiák esélyét. Emellett azonban fontos tényező az is, hogy a dolgozók megbecsülve és támogatva érezzék magukat. A tudatos, de fair bérezés is része a motiválóbb és biztonságosabb környezet kialakításának.
Munkavédelmi cégként nem csak az a fontos számunkra, hogy a fizikai környezetet a lehető legbiztonságosabban, lehetőleg ergonomikusan alakítsuk ki. Nagy hangsúlyt fektetünk a rejtett veszélyek elhárítására is. A beszélgetések, egymás meghallgatása, a különböző ágazatok, munkakörök kihívásainak megismerése éppen úgy a munkák része, mint a tűzcsapok, vezetékek, kapcsolók vizsgálata.
Biztonságos, nyugodt munkavégzést kívánunk!
