Lángoló csiszológép, robbanó liszt – a porrobbanás veszélyes!

Lángoló csiszológép, robbanó liszt – a porrobbanás veszélyes!

1979-ben a brémai Roland-malomban tűz ütött ki. A munkások hamar észrevették a bajt és oltani kezdtek. Néhány perc múlva azonban az impozáns, 19. századi épület silóinak teteje a levegőbe repült. Az épületet hatalmas robbanás rázta meg. A környék házainak ablakai betörtek, 30 hektáros körzetben liszteső hullott, az üzem 14 munkása életét vesztette, 17-en pedig megsérültek. Az üzemben porrobbanás történt.

A porrobbanás meglepően gyakori jelenség, elkerülni mégis nagyon nehéz. A balesetek sokszor azért következnek be, mert valaki nem ismeri fel idejében a veszélyt. Por, reszelék, forgács gyakorlatilag minden munkánál, még a háztartásban is keletkezik – önmagában a finom szemcsés lerakódás viszont alig-alig okoz veszélyt.

A brémai Roland-malom napjainkban. Tobi85 felvétele a Wikipédián

Bár a brémai malom balesetének tanulsága forradalmasította az ipart és ma már hatalmas figyelem irányul arra, hogy a hasonló eseteket megelőzzék, 2016-ban Beninben mégis a liszt okozott újabb tragédiát. Az afrikai város szemétégetőjében rohadásnak indult lisztet szerettek volna megsemmisíteni. Mielőtt azonban a tűz teljesen kialudt volna, az éhező környékbeliek megrohanták a lisztet. A felkavarodott por percekkel később berobbant.

A benini eset is mutatja: ma már szinte nem működik olyan malom, ahol ne tennének fontos előkészületeket a porrobbanás megelőzésére. Ha azonban a liszt kikerül a malomiparból, ez a veszély elfelejtődik.

Miért alakul ki porrobbanás? 

Ha egy marék lisztet próbálunk begyújtani, viszonylag nehéz dolgunk van. Ha viszont a liszt keveredik a levegővel, a helyzet egészen más – ezt szemlélteti az alábbi videó is:

https://www.youtube.com/watch?v=sk4bUGUTW0Q

A porok fajlagos felülete nagyon nagy. Ezen a nagy felületen az oxidáció nagyon gyorsan lejátszódik. Ha egy térben megfelelő por-levegő arány alakul ki, akkor pedig egyetlen részecske felizzása is elég lehet ahhoz, hogy a szálló por belobbanjon – így következik be a robbanás.

A porokat fizikai és kémiai tulajdonságaik alapján többféleképpen lehet csoportosítani. A porrobbanás szempontjából a szemcseméret és az éghetőség a két legmeghatározóbb tényező. Minél finomabb egy anyag szemcsemérete, annál nagyobb a fajlagos felület, vagyis nagyobb a robbanásveszély.

A kémiai felosztás szempontjából ökölszabály, hogy minden éghető anyag pora robbanásveszélyes is. A nem éghető anyagok porai közül azok robbanásveszélyesek, amelyek valamilyen energiaközlés, például hő hatására képesek az oxidációra.

A porrobbanások általában két fázisban következnek be, van egy elsődleges és egy másodlagos robbanás is. Az elsődleges robbanás során a részecskék közvetlenül az energiaközlés, például egy szikra miatt következik be. A másodlagos robbanás amiatt következik be, hogy az első robbanás felkavarja a környezetben még megtalálható, leülepedett port.

Hogyan lehet csökkenteni a porrobbanás veszélyét? 

A szálló por nem csak a porrobbanás miatt veszélyes, az egészségre is káros. A finom szemcsék belélegzése irritációt, allergiás reakciót, hosszú távú károsodást, szilikózist okozhat. Az egyik legfontosabb lépés tehát, hogy a szálló por mennyiségét, illetve a porfelverődés lehetőségeit csökkentsük.

Erre többféle megoldás is létezik.

• Kenőanyagok alkalmazásával meg lehet előzni, hogy por szálljon fel például csiszoláskor vagy fúráskor.
• Nedvesítéssel segíteni lehet a por leülepedését
• Elszívó és szűrőberendezések alkalmazásával el lehet távolítani a port a közegből.

A por eltávolítása rengeteg iparágban és számos módszernél nem lehet teljesen tökéletes. Porrobbanáshoz hasonlító jelenség vagy porrobbanás gyakran következik be például a textiliparban. A varrodákban azonban viszonylag kevés a lehetőség arra, hogy teljesen pormentes környezetet hozzunk létre.

Fontos, hogy azokban a közegekben is érdemes a por jelenlétével számolni, ahol a szennyezettség nem állandó, vagy nem látványos. Ezeken a helyeken is érdemes azokat a szabályokat alkalmazni, amelyeket a “tipikusan” poros környezetben. Ennek értelmében például:

• Használjunk szikramentes eszközöket, (pl. szikramentes ventilátor).
• Ügyeljünk arra, hogy a térben található felületek ne hevülhessenek olyan hőmérsékletűre, hogy begyújthassák a port (ellenőrizzük például a fűtőberendezéseket vagy a súrlódás miatt hevülő alkatrészek hőmérsékletét).
• Az elektrosztatikus feszültség is gondot jelenthet. Erre a munkaruha kiválasztásánál, a munkatérben található anyagok tervezésénél is érdemes figyelni.

Életből vett példák a por veszélyeire 

A porrobbanás általában azokban az iparágakban jelent igazán komoly munkavédelmi kockázatot, ahol a por nem valamilyen zárt rendszerben, zárt térben keletkezik (hiszen ezekben az esetekben a nyomásbiztos kialakítás megoldást jelent a sérülések mérséklésére. A gond legtöbbször ott van, ahol a por viszonylag nyílt térben szállhat, például a műhely levegőjében.

Asztalosműhelyekben gyakran előfordul a porrobbanás, annak ellenére is, hogy tesznek a szálló por mennyiségének csökkentéséért. A baj sokszor akkor történik meg, amikor a fűrészpor közé lakkozott felületekről származó por kerül. Ez gyúlékonyabb és szárazabb, mint az átlagos forgács.

Esztergályos műhelyekben gyakran használnak levegőpisztolyt a munkafelület megtisztítására. Ha viszont a fémforgács túl aprószemű és túlságosan felforrósodik, a fújás hatására könnyen berobbanhat a kupac.

A mezőgazdaságban sokszor megtörténik, hogy valaki a száraz búza vagy kukorica feldolgozása közben a szállítószalag mellett gyújt rá. Az éppen pakolt termény környékén is sok a por, így szintén hamar begyulladhat

A porrobbanás és a munkavédelem

A porrobanás veszélyeit ma már a legtöbb ágazatban felismerték és léteznek jó gyakorlatok a robbanás elkerülésére vagy a súlyos következmények megakadályozására. Ha megfelelően tájékozódunk az iparági jó gyakorlatokról és betartjuk az előírásokat – például helyesen választjuk meg az elszívók teljesítményét és felépítését.

A berendezéseknél már ügyelnek a por leválasztására

A potenciálisan robbanásveszélyes munkahelyekre vonatkozó minimális követelményeket a 3/2003. (III. 11.) FMM-ESzCsM együttes rendelet tartalmazza. Itt viszonylag pontos iránymutatás található arról, milyen “poros” közegek alakulhatnak ki és hogyan sorolhatjuk zónákba azokat a munkahelyeket, ahol fennáll a porrobbanás veszélye.

A törvény azonban nem tér ki minden olyan területre, ahol fennáll a porrobbanás veszélye. Gyakran megtörténik, hogy a balesetek egyszerűen az információhiányból fakadóan következtek be – ahogyan Beninben sem számoltak azzal, hogy a liszt égetése veszélyes lehet.

Az egyik legfontosabb teendő ezzel a kockázattal kapcsolatban a folyamatos felvilágosítás. A porrobbanás lehetőségét nehéz felismerni. A por látványa egy felől  mindennapos, másrészt sok helyen csak bizonyos időközönként vagy speciális helyzetben kell számolni vele. A munkavédelmi oktatás során fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a por veszélyt hordozhat, így tilos dohányozni, vagy bizonyos gépeket üzembe helyezni, ha úgy látjuk, túl sok éghető szemcse lebeg a levegőben. Érdemes sorra venni azokat a helyzeteket, amikor munka közben porral találkozhatunk. Ilyen alkalom lehet a takarítás, a szállítmányozás, vagy egy-egy speciális művelet is, amelynek az elvégzésére nem minden nap van szükség.

A munkavédelmi cégként fontosnak tartjuk, hogy minden lehetséges feltételt figyelembe vegyünk. A balesetek vizsgálatakor sokszor kiderül, hogy az események bekövetkezése mögött egészen banális indokok állnak – mégis, valahogy elkerülték a döntéshozók figyelmét. Mi évtizedes tapasztalattal és számos sikeres együttműködéssel a hátunk mögött arra törekszünk: ez semmiképpen ne történhessen meg.

Biztonságos munkavégzést kívánunk!