Szenvedés egy hétvége miatt: a Seveso-katasztrófa
Szenvedés egy hétvége miatt: a Seveso-katasztrófa
1976-ot írtak. A július közepi hőségben Milánótól északra egy farmer azt vette észre, hogy a macskája összeesett a kertben. Miután a cica nem mozdult, úgy döntött, eltemeti. Amikor megérintette a testet, a macska farka leesett. 4 nappal később a környékbeli lakók furcsa tünetekre kezdtek panaszkodni. A szakemberek úgy gondolták, a szerencsétlenül járt macska teteme segíthet kideríteni, pontosan mivel állnak szemben. Ekkora azonban már csak az állat koponyáját találták meg. Ez csak egy volt a sevesói katasztrófát övező félelmetes események közül.
Lekapcsolták a gépeket a hétvége miatt
A Hoffmann La Roche Givaudan sevesoi gyára 1971-ben kezdett dioxint gyártani. A dioxint ekkoriban növényvédőként használták, de a vietnámi háborúban harci gázként is bevetették a veszélyes, klorid tartalmú szert. A gyár számos helyi lakosnak adott munkát, de az üzemet igyekeztek a lehető legtakarékosabban megépíteni. A tulajdonosok emiatt sok biztonsági intézkedésről le is mondtak.
A dioxin gyártásához egy nagy hőleadással járó kémiai reakcióra is szükség van. A tartályt, ahol a reakció végbemegy, hűteni kell. Mivel a hőmérséklet növekedése a nyomás növekedésével is jár, célszerű telepíteni egy olyan kádat, vésztározót is, amelyik alkalmas arra, hogy elvezesse az esetleg kiszabadult anyagot, ezáltal csökkentse a nyomást az edényben. A cég tulajdonosai ezt feleslegesnek találták. Úgy gondolták, kellő gondossággal elkerülhetik a bajt.
https://www.youtube.com/watch?v=nvCpx9qonkA
Archív felvételek a balesetről
Július 9-én, pénteken a technikusok már 10 órás késésben voltak egy adag vegyszer elkészítésével. Félig megtöltötték a tárolótartályt, de a főnökük úgy határozott: hétvégére a gyárat leállítják. Utasította az alkalmazottakat, hogy fejezzék be a munkát. A félig megtöltött edény így magára maradt.
A rózsaszín felhő nem jelentett jót
A tárolóban maradt anyagok reakcióba léptek, elindult a hőtermelés, és a nyomás növekedni kezdett az edényben. Mivel a tartályt nem látták el automatikus hűtőberendezéssel vagy érzékelővel, a bajra már csak akkor derült fény, amikor az egyik, az üzem területén tartózkodó munkás észlelte, hogy a gyár egyik kéményéből pirosas színű füst szivárog.
A munkás azonnal jelezte a problémát, de a beavatkozás egy ideig váratott magára. Mivel nem volt vészleállító vagy automata hűtőrendszer, teljesen mértékben manuálisan kellett beavatkozni. A gyárnak veszélyhelyzeti protokollja sem volt, így az üzemben hirtelen eluralkodott a káosz.
Szerencsére a folyamatot végül sikerült leállítani, de a rózsaszín felhővel 1 (más források szerint 2) kg dioxin a légkörbe került, a szél pedig a vegyi anyagot a közeli Seveso település felé fújta.
Különös tünetek
A gyár csupán a baleset után 4 nappal jelezte a hatóságoknak, hogy baj történt. Ekkor azt jelezték, kisebb mennyiségű dioxin kerülhetett a levegőbe, így arra kérik a lakosságot, ne engedjék ki az állataikat és ne fogyasszák el a helyben termelt élelmiszert. Csakhogy a baj jóval nagyobb volt, mint bárki sejtette.
A kisebb állatok egy része, így a bevezetőben említett macska is – elpusztult a baleset után. Hamarosan a gyerekek – akik a jó időben valószínűleg a földön játszottak – szintén különös tüneteket kezdtek produkálni. Többen panaszkodtak légzési nehézségre, bedagadt szemekre, égéshez hasonló tünetekre és klóraknéra, vagyis a klorid okozta bőrelváltozásra, főleg az arcon, nyakon és hónaljban. Az okokat már nem lehetett eltitkolni.
Két héttel azután, hogy a dioxin a levegőbe került a hadsereg bekapcsolódott a mentésbe. A Seveso környéki területet zónákra osztották. Összesen 11 ezer embert telepítettek ki, több hektáron kicserélték a földet, kivágták a szennyezett fákat, a város házainak egy részét pedig lerombolták. A mentesítés során el kellett szállítani az elpusztult állatok tetemeit, az állomány egy részénél pedig kényszervágást kellett alkalmazni. Összesen több, mint 100 ezer kutya, macska, baromfi és más haszonállat veszett oda. A közvetlen kárt 27 milliárd lírára becsülték, a mentesítés és kárelhárítás összege pedig 121 milliárd lírára rúgott. A szennyezett talajt egy olyan lerakóba szállították, amelyet nukleáris hulladék tárolására terveztek.
Súlyos következmények
A Seveso katasztrófának hivatalosan nincsenek közvetlen halálos áldozatai, mégis, a történelem egyik legsúlyosabb vegyipari baleseteként tartják számon. Az áldozatok közül sokan maradandó tünetekkel, eltorzult külsővel, látássérüléssel éltek tovább. A körzetben 20%-kal megnőtt a spontán vetélések aránya és a születési rendellenességek számának növekedését is összefüggésbe hozzák a történtekkel.
A városból evakuált családok csak 1977-ben kezdhettek visszatérni a területre, amely már csak nyomokban emlékeztetett a városra, ahonnan távozniuk kellett. A kitelepített területeken kívüli lakosság nem részesült óvintézkedésben. A gyárat még a baleset évében bezárták, de az ügy vizsgálata hét évig tartott. A vezetőséget végül 2.5-5 évig terjedő börtönnel sújtották. Ahhoz, hogy ennyire enyhe büntetést kapjanak, az is hozzájárult, hogy az esetnek nem volt halálos áldozata.
A Seveso Irányelvek
Az Európai Unió a történtek hatására három irányelvet dolgozott ki. Ezek célja, hogy megelőzzék a Sevesóhoz hasonló katasztrófákat, csökkentsék a károkat és megoldást találjanak arra, hogyan dolgozzanak együtt az egyes országok az országhatárokat átlépő természeti katasztrófák elhárításakor. Magyarországon e három irányelv 2002. óta van érvényben.
Mit tanulhatunk az esetből?
A sevesói dioxinmérgezésekről ma már lényegesen kevesebb szó esik, mint például a bhopali vegyszerkatasztrófa okozta károkról, hiszen a balesetnek nem voltak halálos áldozatai, bár azok, akik gyerekként megsérültek, gyakran egész életükben egészségügyi problémákkal küszködtek. A tragédia társadalmi hatásai azonban a mai napig kísértenek.
A baleset idején Olaszországban tilos volt terhességmegszakítást végezni. Három héttel a baleset után azonban világossá vált, hogy azok a kismamák, akik kapcsolatba kerültek a dioxinnal, nagyobb eséllyel hordoznak beteg magzatot a szívük alatt. A szennyezés áldozatainak ezért engedélyezték az abortuszt. A szennyezés társadalmi hatásai egész a közelmúltig kísértettek. A városnak tulajdonképpen átfogó rehabilitációs programokra volt szüksége ahhoz, hogy a közösség egészségesebb képet tudjon kialakítani az életről és a lakók és a környezet viszonya valamelyest helyreálljon.
Lehettek volna kevésbé súlyos következmények?
A sevesói baleset kapcsán teljesen egyértelmű, hogy a gondokat emberi mulasztás okozta. A háttérben azonban ennél komolyabb gondok is meghúzódnak. Olaszország az 1970-es években nem volt jó gazdasági helyzetben. A dioxin használatát már ekkor is vitatni kezdték, de a gyár komoly munkaadónak számított a környéken. A svájci anyacég nem szívesen fektetett több pénzt a vállalatba – ezért kellett mindenáron a teljesítmény maximalizálására törekedni, még a biztonság javára is.
A Seveso-Irányelvek bevezetése előtt nem igazán volt átfogó szabályozás arra, milyen lépéseket kell tenni a tragédiák megelőzésére, a gyár dolgozói pedig teljesen kihagyták a számításból, hogy egy ekkora baleset következhet be. Nem elhanyagolhatók a kulturális tényezők sem: a baleset egy pénteki napon következett be, a vezetőség pedig a “hétvégi” túlóra helyett inkább a munka félbehagyása mellett döntött.
Ha azonnal megkezdődik az evakuálás és van lehetőség megelőző lépéseket tenni, talán sokkal kevesebben szenvednek a mérgezés hosszú távú hatásaitól.
A tragédia helyszínén létrehozott nemzeti park. Massimiliano Mariani felvétele a Wikipedián
Az irányelvek ma már pontosan megmutatják, mik azok a minimális intézkedések, amelyeket meg kell tenni a megelőzés és a kárelhárítás érdekében. Ezekben a helyzetekben azonban nem lehetünk elég óvatosak. Számos ipari katasztrófa tanulsága mutatja. nem csak a gyárat, de annak egész környezetét érdemes felkészíteni az esetleges veszélyekre.
Amikor a közelben kockázatos tevékenység folyik, érdemes pontosan tájékoztatni a lakosságot és megbeszélni a teendőket. A rendszeres gyakorlatok segíthetnek, hogy probléma esetén mindenki gyorsan cselekedjen.
Balesetmentes munkát kívánunk!
