Az óriás, aki nem tagadhatta le a korát – A Szajano-vízierőmű katasztrófája
Az óriás, aki nem tagadhatta le a korát – A Szajano-vízierőmű katasztrófája
“Forgott és vagy 3 méter magasra emelkedett.” – mondta Oleg Mjakisev mérnök Oroszország legnagyobb vízierőművének 2-es számú turbinájáról. A többtonnás fémszerkezet 2009. augusztus 17-én reggel elszabadult és mindent elpusztított maga körül. A döbbenetes baleset a vizsgálatok szerint elkerülhető lett volna. Az illetékeseknek közel 30 év állt rendelkezésre a probléma megoldására, a rekonstrukcióhoz mégis az orosz energiaipar egyik legtöbb áldozatot követelő tragédiájának kellett bekövetkeznie.
Hullámsírrá vált az erőmű
Egy Anastasia nevű túlélő így emlékezett vissza újságíróknak 2009. augusztus 17-re. “A padlót mostam fel az irányítószobában, amikor a szomszédos gépteremből robbanás hallatszott. Elment a világítás és víz csapott be a helyiségbe.” A fiatal édesanya volt az egyik első, aki nem közvetlenül a gépteremben tartózkodott, így hamar tudomást szerzett a balesetről és az elsők között tudott elmenekülni.
Az üzem dolgozói az épület előtt álló autóikhoz rohantak. A biztonsági őr észlelte, hogy baj van, így felfeszítette a sorompót. Ezzel a menekülők nyertek néhány percet, mielőtt a sérült erőműbe betörő víz elárasztotta volna a parkolót.
Anastasia először a falujába, Cserjomuskiba hajtott és magához vette a kisfiát, majd a közeli dombokon keresett menedéket. A település viszonylag alacsonyan helyezkedett el, korábban az erőmű üzemzavarai során már megtörtént, hogy néhány házat elárasztott a Jenyiszej-folyó. A baleset idején a károk mértékét még nem lehetett sejteni. Kevéssel 8 óra előtt a rémült édesanya reménykedve látta, hogy a település “viszonylag száraz odalent” – kiemelte viszont, hogy semmit sem tud a gépteremben ragadt kollégákról. Az üzemben elment az áram, a villamosok nem jártak, a világítás megszűnt, a telefonok pedig hallgattak.
Felemelkedett a turbina
Maga a katasztrófa helyi idő szerint hajnali 5:40 körül indult. Az erőmű 2-es számú turbinája, egy soktonnás fémszerkezet elmozdult a helyéről, felemelkedett és mindent szétzúzott maga körül.
Oleg Mjakisev látta, ahogyan a gép több, mint három méteres magasságban beleütközik a gépterem tetejében és szétroncsolja azt. A borításról éles fémdarabok váltak le, a vezérlőterem ablakai a nyomás miatt betörtek, Mjakisev azonban nem esett pánikba. Rájött, hogy le kell zárniuk az erőmű zsilipeit, ennek hiányában ugyanis másodpercenként 380 köbméter víz – normálisan ez hajtaná meg a turbinát – zúdul a gépterembe.
Az áramellátás ekkora már megszűnt, a zsilipeket manuálisan kellett mozgatni, így a lezárás 25 percig tartott. Eddigre a gépterem és a környező helyiségek is megteltek vízzel.
A hosszú távú következmények
Sajtójelentések szerin 8:12-kor már búvárok kutattak a baleset esetleges túlélői után. Sajnos az augusztusi időjárás a környéken már hűvösnek számított, így a szakértők úgy gondolták: még ha valakinek sikerült is légbuborékot találnia (vagyis olyan részt, amelyet az ár nem borított el teljesen), a 4 fokos vízben, pánikhelyzetben nincs sok esélye az életben maradásra. Ennek ellenére rengetegen követelték, hogy igyekezzenek a felgyűlt vizet elvezetni és alapos kutatásba kezdeni. Ez végül nem történt meg, mert úgy látták, nincs esély további életek megmentésére. A baleset összesen 75 halálos áldozatot követelt. Többségük nem az erőmű dolgozója volt, hanem a külsős karbantartó cégek alkalmazottai.
A baleset következtében a Szajano erőmű 10-es turbináját teljesen ki kellett vonni a forgalomból. Az áramtermelést a közeli Mainszkaja erőmű vette át, de ez a kicsinek számító üzem nem tudta teljesen pótolni a kiesett energiamennyiséget, a környék gyárai, így Kemerovo és Szajanszk fémfeldolgozó üzemei is bezártak vagy csökkentett kapacitással működtek tovább.
Hogy hosszú távon is biztosítsák a szibériai terület energiaellátását, megemelték a közeli hőerőművek kapacitását is. Ezzel el lehetett kerülni azt, hogy hosszú távon korlátozni kelljen a lakossági energiafogyasztást.
Az orosz források legtöbbször az erőmű “felújítását” emlegetik – valójában azonban a 2-es blokk rekonstrukciójáról volt szó, ez pedig 1.2 millió dollárt emésztett fel.
“Senki sem követett el szakmai hibát”
A baleset a szokásosnál is nagyobb médiafigyelmet kapott, hiszen nem csak az orosz energiaipar történetében volt az egyik legnagyobb tragédia. A világ vízierőmű-piacán is az egyik legnagyobb eseménynek számított. Az orosz sajtóban ráadásul kampány indult a víz eltereléséért és az esetleges áldozatok kimenekítéséért. Ezt sokan kísérték figyelemmel.
A Szajano erőmű környezete. Forrás:
Игорь Шпиленок – http://shpilenok.livejournal.com/194291.html
Cserjomuski lakói már régóta aggódtak a duzzasztógátak és az erőmű működése miatt. A kisebb üzemzavarok idején előfordult, hogy azokat a házakat, amelyeket az ajánlott magasság alatt elhelyezkedő területre építettek, elöntötte a víz. Szajanogorszk települést az erőműtől 32 km-re, több kisebb város település összevonásával kifejezetten az erőmű munkásai számára építették. Az 50.000-es lélekszámú város lakossága is sokszor aggódott amiatt, hogy az erőmű gátjainál erőteljes szivárgást lehetett tapasztalni, néha pedig a vízszint is megemelkedett.
A baleset után parlamenti vizsgálóbizottság alakult, az elemzések azonban nem hoztak igazán megnyugtató eredményt. A szakemberek a mai napig vitatkoznak arról, hogy mi okozhatta a tragédiát. Az erőmű dolgozóit és vezetőit felmentették a vádak alól. A hivatalos álláspont szerint ugyanis a gondokat az 1981. és 1983. közötti mulasztások okozták.
Nem csak a léc rezgett
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a blokkal már az 1979-es átadáskor is akadtak gondok. A szerkezet a víznyomástól rezegni kezdett. Ezt a mérnökök a kapacitás változtatgatásával igyekeztek orvosolni. A turbina gyártója 30 évre garantálta a rendszer hibamentességét. A szerkezet a baleset bekövetkezésekor 29 éves és 10 hónapos volt.
https://www.youtube.com/watch?v=Xr5dNjcub9g
Animáció a baleset feltételezett menetéről
A turbina fedelét 80 tőcsavar tartotta. ezekből 8 teljesen elöregedett, 41-en pedig fáradásos repedések voltak. Ez a nagymértékű elhasználódás valószínűleg annak volt köszönhető, hogy a turbina sosem működött megfelelően, sokszor pedig a karbantartást is elhanyagolták.
Az eset munkavédelmi tanulságai
A baleset áldozatai nagyrészt takarítóként és karbantartóként dolgozó munkások voltak, nem az üzem alkalmazottai. A kérdéses időpontban ráadásul műszakváltás zajlott, így viszonylag sokan tartózkodtak az üzem területén. A tragédiát követő eseményekből úgy tűnik: a munkások nem feltétlenül voltak felkészítve a munka közben rájuk leselkedő kockázatokra és a menekülési terv sem volt igazán pontos.
Az Anastasia nevű munkás beszámolójából kiderül például, hogy sokan egyszerűen elhajtottak a területről autóval, majd sokáig nem tudták, a helyszínen tartózkodó kollégáik túlélték-e a balesetet. A kiürítési tervnek azonban ilyen esetben pontosan meg kellene határoznia, hol, milyen biztonságos ponton gyülekezzenek azok, akiknek el kell hagyniuk a munkaterületet. Fontos az is, hogy mindig kövessük, hányan tartózkodnak éppen a helyszínen. A biztonságos helyen bejelentkező emberek és a korábban a helyszínen tartózkodók számának különbségéből könnyen ki lehet deríteni, hány eltűnt személyt kell keresni.
Az eset megmutatja azt is, mennyire fontos a munkavédelem szempontjából egyenlő félként kezelni a kölcsönzött munkaerőt (sőt, bárkit, aki az üzemben tartózkodhat). A szervezésnél figyelni kell arra, hogy ők is tudják, mit tehetnek a saját és társaik biztonsága érdekében. Sok üzemben ezek a munkavállalók adják a dolgozók nagy részét. Egyáltalán nem mindegy, meneküléskor ez a sok ember tisztában van-e a szabályokkal és tudja-e, hogyan cselekedjen baleset esetén.
Nem elhanyagolhatatlan tény a Szajano-erőmű tragédiája kapcsán az sem, hogy közel harminc évig senki nem vizsgálta komolyabban a folyamatosan jelentkező üzemzavarok okát és senki nem tartotta fontosnak, hogy ne csak tűzoltás jelleggel foglalkozzon a felmerülő gondokkal. (A kritikus helyzeteket rendszeresen a teljesítmény csökkentésével oldották meg).
Az L. Kielland olajfúró elsüllyedése is jól mutatja: vannak olyan szerkezeti hibák és hiányosságok, amelyek nem okoznak azonnal gondot. Ha azonban nem veszünk tudomást ezekről, szinte elkerülhetetlen a tragédia. ezért is kiemelten fontos ellenőrizni és kijavítani a legkisebb hibákat is.
Munkavédelmi cégként fontosnak tartjuk, hogy ne csak egy-egy cég munkavállalóinak épségével törődjünk, hanem mindenkivel, aki egy adott területen munkát végez vagy egyszerűen csak jelen van. Emellett igyekszünk költséghatékony, de biztonságos megoldásokat javasolni a karbantartásokhoz és ellenőrzésekhez is – hiszen a teljesítménykényszer nem lehet mentség arra, hogy elhanyagoljuk az eszközök javítását és vizsgálatát. Így tudunk hosszú távon is biztonságos munkakörülményeket teremteni.
Békés új évet kívánunk!
