Újra felfedezve: a víz szerepe a tűzvédelemben
Újra felfedezve: a víz szerepe a tűzvédelemben
Tűz és víz. Az ellentét annyira régi, hogy sokszor meg is feledkezünk róla: nem is olyan egyszerű egyik elemet a másik ellen használni. A vízzel oltás sokáig az egyetlen módszer volt a tüzek megfékezésére. Később olyan sokáig fejlődött a technika, hogy ez az elem szinte háttérbe szorult, Napjainkra viszont újabb ajtók nyíltak meg a tüzivíz előtt. Lássuk, hogyan alakult a csodás, de egyszerű elem tűzvédelmi karrierje.
Hogyan olt tüzet a víz?
Tűzoltáskor a víznek kettős hatása van: egyrészt elzárja a felületet az égést tápláló oxigén elől, másrészt pedig a gyulladási hőmérséklet alá hűti az égő darabot. Magas hőmérsékleten a víz gőzzé válik, energiát von el a környezetétől, illetve kiszorítja a területről az égést tápláló gázokat.
A víz elsősorban szilárd anyagok oltására alkalmas. A víznél könnyebb fajsúlyú folyadékok, például az olaj felúsznak a víz felszínére és ott tovább is tudnak égni. Ha valami túl magas hőmérsékleten ég, a víz sokszor már azelőtt elpárolog, hogy megfelelően közel jutna a felülethez. Emiatt a hűtő hatás nem érvényesül eléggé és a gázok is a felületen maradnak. Ezzel a problémával főleg vegyipari katasztrófák vagy erdőtüzek oltásakor lehet szembesülni, amikor a tűzoltók nem képesek elég nagy mennyiségű vizet juttatni a területre.
A vízzel oltás evolúciója
Ez a tudomány egyidős az emberiséggel – mondjuk sokszor, de a tűz és víz kapcsolatának pontos ismeretére ez nem igaz. Az ősembernek hosszú utat kellett bejárnia, amíg előbb használni, majd meggyújtani tanulta meg a tüzet. Az oltásra és a küzdelemre azonban az elődeinknek sokáig nem volt gondja: a vándorló-gyűjtögető emberek inkább elmenekültek, mint hogy szembeszálljanak a lángokkal.
A tűzoltásra való igény az első állandó településekkel együtt jelent meg. Az emberek életmódja helyhez kötött lett és lényegesen többet használták a tűz erejét, mint korábban. Ezzel viszont nőtt azoknak a tűzeseteknek a száma is, amelyek életeket és vagyont is veszélyeztettek.
Ennek ellenére a tűzoltás sokáig nem működött magas fokon – részben azért, mert a társadalmak technikai színvonala nem tette lehetővé az igazán hatékony beavatkozást. A Távol-Keleten a tűzoltók például zenekari kísérettel, ünnepi díszben vonultak tüzet oltani. A gyorsaság nem volt követelmény, úgy hitték, hiábavaló szembeszállni a tűzzel, inkább egyfajta vallási rituáléval igyekeztek feldolgozni a katasztrófa tényét.
A Római Birodalomban már megjelent a tűz elleni védekezés. A városok elég fejlettek voltak ahhoz, hogy tömegeket lehetett mozgósítani (és erre a menekítés miatt szükség is volt), ráadásul számos település rendelkezett vízvezeték-hálózattal is. A tűzoltás azonban kimerült abban, hogy néhányan vödrökkel igyekeztek vizet hordani a területre. Ezzel a módszerrel nem lehet elég közel férkőzni a tűzfészekhez és nem is lehet elég nagy területet lefedni egyszerre ahhoz, hogy a víz meggátolja az oxigént az égés táplálásában. A semminél viszont még ez a fajta védekezés is több volt – ha más nem, a környezetet sikerült annyira megnedvesíteni, hogy a lángok ne harapózhassanak el teljesen.
A középkori városokban a tűzoltási feladatokat sokszor a különböző céhek látták el. Ekkor már könnyebb volt megszervezni a munkát, ráadásul a mesteremberek hamar felismerték, hogy a vödröknél hatékonyabb eszközökre lesz szükség. Megszülettek az első tűzpuskák, vödrös szivattyúk, majd a már egészen komoly nyomást kifejteni képes gőzszivattyúk is.
Az ipari forradalom idején már mindenképpen szükség volt szervezett tűzoltóságokra, Az egyre nagyobb (és sokszor zsúfolt) településeken egyre bonyolultabb tüzek keletkeztek. A tűzoltás fejlődésében – érdekes módon – a világháborúk hoztak némi megtorpanást. A tűz elleni védekezés minősége ugyanis mindig összefüggött a rendelkezésre álló anyagi erőforrásoktól.
A modern tűzoltó eszközök anyagi nehézségek miatt nem tudtak elterjedni
Az I. világháború idején még gyakran lehetett találkozni a “vödrös” vagy “hordós” szivattyúkkal. A mobil fecskendők és a sugárcsövek sokáig hiányoztak a legtöbb tűzoltóság kelléktárából. Ez az utóbbi két eszköz már rendkívül hatékonynak számított. Egyrészt könnyen mozgósíthatóak voltak, másrészt elég nagy víznyomást biztosítottak, kis mértékben pedig a víz porlasztását is lehetővé tették.
A nagy nyomású vízsugár lehetővé teszi, hogy a víz minden eddiginél közelebb jusson a tűzfészekhez. A porlasztás javítja az oltás hatékonyságát, hiszen nagyobb felületet zár el a levegő elől.
Honnan kerül a víz a helyszínre?
A mobil fecskendők és sugárcsövek korában már csak egyetlen kérdés maradt: hogyan kerül a víz a helyszínre?
Ahhoz, hogy a vizet valóban hatékonyan lehessen az adott területen oltásra használni, két dologra van szükség: megfelelő mennyiségre és elegendő nyomásra. Emellett fontos az is, hogy a vízforrások megfelelően helyezkedjenek el – meg lehessen közelíteni őket, illetve lehetővé tegyék azt is, hogy szükség esetén több sugárral is működhessen az oltás.
Előny más anyagokkal szemben: a víz környezetbarát
Szaknyelven ezt oltóvízintenzitásnak nevezik, amelynek mértékét az Országos Tűzvédelmi Szabályzat írja elő. A jogszabály azt is meghatározza, hogy milyen épületek, létesítmények esetében milyen vízforrást kell biztosítani. Léteznek külső vízforrások, tűzcsapok, tüzivíz tartályok és medencék, illetve belső vízforrások, csapok. Ezeknek főleg a nagyobb, többszintes épületekben van kiemelt jelentősége – itt külső forrásból nagyon nehéz feladat lenne elegendő oltóanyagot biztosítani az épület bizonyos pontjain.
Kimehet-e a divatból a víz?
Bár évszázadokig a víz volt az egyik legelterjedtebb oltóanyag, az elmúlt néhány évtizedben a vízzel oltás szinte “kiment a divatból.” A vízzel történő tűzcsillapításnak ugyanis vannak hátrányai:
- Elektromos vezetékek környezetében nem, vagy csak korlátozottan alkalmazható.
- A víz nehezen szállítható.
- Maga a nedvesség is károkat okozhat (lakástűz oltásánál például eláztathatja az alsóbb lakásokat).
A hagyományos, vízfecskendezés helyett sok helyen halonnal oltókat vagy különböző oltóhabokat igyekeztek használni – ezeknek a technikáknak pedig megvolt a maguk jó oldala. A sűrített gáz jóval mobilisabb, mint a víz, míg a keverékek sokszor sokoldalúbban működnek, mint a tiszta víz.
A halonnal oltás és más anyagok, oltóhabok használata azonban jelentős környezetterhelést jelentett. A víz természetbarátságával ezek a módszerek nem tudtak versenyezni. Ideje volt tehát más oldalról megközelíteni az oltás hatékonyságát.
A mai technikák inkább a víz minél jobb kihasználására helyezik a hangsúlyt. Az erőteljes porlasztás, a gőzzel vagy vízpermettel történő oltás nem visszalépést jelent a kémiai oltóanyagokhoz képest. A hatékonysághoz rengeteg mérnöki munkára és fejlett gépekre van szükség.
A tűz, a víz és a védekezés
A tűzvédelem első lépése természetesen a megelőzés – a legkönnyebb azt a tüzet eloltani, amelyik fel sem lobbant. Megfelelő odafigyeléssel, a szabályok és a munkafegyelem követelményeinek betartásával mára a minimálisra csökkenthető egy komolyabb tűzeset esélye.
A második lépés a gyors, lehetőleg azonnali beavatkozás. Az automata oltórendszerek, füstelszívók sokszor már azelőtt meg tudják fékezni a lángokat, hogy azok nagyobb kárt okozhatnának.
A megfelelő mentési terv is segít, hogy egy nagyobb baleset legsúlyosabb következményeit el lehessen kerülni. A tűzvédelmi szakemberek feladatai azonban nem érnek itt véget. Bár a védekezésben az emberek élete, egészsége az első, az ipari feladatok között további két fontos tényezőről sem szabad megfeledkezni:
- A vagyonvédelemről – hiszen, bár a tárgyak többnyire pótolhatók, rengeteg olyan felszerelés, érték, készlet megsemmisülhet, amelynek az elvesztése túlélhetetlen kárt jelent a cég számára, vagy súlyos (akár kulturális) veszteséget a közösségnek.
- A környezetvédelemről – hiszen a járulékos veszteségek sokszor jóval súlyosabbak, mint a közvetlen anyagi károk.
Tűzvédelemmel foglalkozó vállalkozásként ezeket a fontos szempontokat próbáljuk minél közelebb hozni egymáshoz. A célunk egy precíz, gyors és fenntartható rendszer kialakítása, ahol minden és mindenki biztonságban van. Sokoldalúságának és természetességének köszönhetően a víz ebben a munkában az egyik legfontosabb partnerünk. A víz és azt alkalmazó tűzvédelmi technológiák még jó ideig a legfontosabb helyet töltik majd be az életünkben.
Biztonságos munkát kívánunk!
