A lángok imádják a textilipart – az 1977-es pamutgyári tűz
A lángok imádják a textilipart – az 1977-es pamutgyári tűz (tanulságos munkabalesetek 6. rész)
1977 első munkanapján, január 3-án kevéssel éjjel 3 óra előtt tűzeső hullott a Fonó I-ben. A Magyar Pamutipar RT. újpesti fonodájában ettől a perctől kedve 7 órán át lángot a tűz. A lángok megolvasztották a gyár legmodernebb fonógépeit, felemésztették a nyersanyagot és a félkész termékeket is. Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár viszont – akkori értéken – 120 millió forintra rúgott. akkoriban a teljes munkaidőben dolgozók átlagfizetése Magyarországon 3400 Ft körül mozgott.
A lámpaburából indult a tűz
Az utólagos tűzvizsgálat szerint a tűz az egyik világítótestből indult. A kondenzátor meghibásodott, szikra keletkezett, a ventilátor lapátja pedig a textilporral és kóccal borított álmennyezetre dobta a parazsat. Az itt található szennyeződés azonnal belobbant és megállíthatatlanul égni kezdett. A kár két dolog miatt is nagyon jelentős volt: a modern, turbinás fonógépek váza műanyagból készült, ezek, ha nem is kaptak lángra, de megolvadtak a hőhatás miatt. A csarnok ráadásul, ahová a gépeket zsúfolták, rendkívül korszerűtlen volt – faszerkezetes.
Az 4000 négyzetméteres csarnok oltásában a IV. és a XV. kerület tűzoltósága, a gyár tűzoltói, illetve maguk a dolgozók vettek részt az Országos Tűzoltó Parancsnokság irányítása alatt. A tűzvészt 10 óra alatt sikerült megfékezni. Leégett az üzemcsarnok, a raktárak, az előkészítő helyiség egy része, elpusztultak a nyersanyagok és használhatatlanná vált 39 modern szövőgép is. Csodával határos módon személyi sérülés nem történt – részben az éjszakai időpont miatt.
Nem volt előjel nélküli a tragédia
Magyarországon a textiliparra hatalmas nyomás nehezedett. A nagy családi textilgyárakat (pl. Goldberger, Kistex, Weiss) államosították és ezek egyesítésével 1963-ban Budaprint néven létrehozták Közép-Európa egyik legnagyobb ilyen üzemét. A gyárak gyakorlatilag folyamatosan a kapacitásuk felső határán üzemeltek. A munkaköpenyekre és egyenruhákra folyamatosan szükség volt, változott az emberek öltözködése, nőtt a divatáru iránti igény.
A gyárakba nem volt könnyű munkaerőt toborozni. A “pesti lányok” nem kedvelték ezt a mesterséget. A textiliparban dolgozó munkások nagy része leányszállókon élt. A fonólányok nagyrészt szegény körülmények közül érkező, vidéki fiatalok voltak, akik három műszakban, vagy 12 órát dolgozva próbáltak lépést tartani a munkaversennyel. Az újpesti gyárban történt tűz idején sem volt egyszerű helyzet a gyárban. Fennállt a veszélye, hogy ha nincs elég fonal, anyaghiány miatt leáll a textilipar.
Ilyen körülmények között nem volt egyszerű lépést tartani a fejlődéssel, nehéz volt megoldani a karbantartást és a takarítást is. Az, hogy nem történt tragédia valószínűleg a viszonylag következetes ipari tanuló képzésnek volt köszönhető. A dolgozók maguk is segíteni tudták a tűzoltók munkáját.
A tűz imádja a textilipart
Persze meg kell említeni azt is: a tűz nem szokatlan esemény a textiliparban. Magyarországon a kezdetektől fogva sok baleset történt. A rossz nyelvek azt hangoztatták: ha egy gyáros modernizálni szeretne, csak okoz egy kisebb tűzesetet, a biztosítási pénzből pedig már fedezni lehet az új gépsor beszerzését. Az újpesti tűzben erről természetesen szó sem volt. Éppen a legmodernebb, BDKX 14-es gépek vesztek oda.
A textilgyárak tűzveszélyességét mutatja, hogy az OTSZ mellékletében a textilgyár külön besorolásként szerepel. A textil feldolgozása során (hacsak nem vegyszeres kezelésről van szó) rengeteg por, olajos, szálas hulladék keletkezik. Mivel a textilgyártás finom munkát igényel, akár a munkaterület világítótesteinek átforrósodása is tüzet okozhat. A száraz pamut különösen jól éghető anyagnak számít.
A ‘70-es években már megindult a tűzvédelmi előírások korszerűsítése. A nagyarányú panel-építkezés miatt a mérnökök már korábban is igyekeztek a külföldi előírások mintájára szabványokat kidolgozni. Ennek jelentőségét pedig aláhúzta az 1972-es zuglói paneltűz. A károk itt jelentősen mérsékelhetők lettek volna, ha minden szabályt betartanak és:
- Nem szűkítik le a menekülési útvonalakat.
- Nem tárolnak éghető anyagokat és készítenek éghető bútorokat azok közelében.
- Elválasztják egymástól, illetve megfelelően, égésnek ellenálló burkolattal látják el a közműveket.
- A burkolásnál kevesebb, mérgező gázt kibocsátó műanyagot használnak.
Az újpesti üzem azonban még egy korszerűtlen, könnyűszerkezetes csarnokban működött, a helyszínen ráadásul nagy mennyiségű anyagot raktároztak. Nem voltak felszerelve a ma már elterjedt automata tűzoltó készülékek és nem voltak megfelelően szakaszolva a tűzvédelmi határok sem.
Egy év alatt, feszített ütemben
Az 1977-es év emlékezetes maradt a Fonó I. munkásainak életében. Egy részük a Budaprint Kelenföldi Keltex üzemében volt kénytelen dolgozni, más részük a közeli Fonó II-ben vállalt munkát. Egyszerre zajlott a leégett csarnok újjáépítése és egyszerre próbálták behozni a tűz miatt keletkezett lemaradást. Sok helyen folyamatos műszakokban, hétvégén is dolgoztak. A körülményeket jól mutatja, hogy a Keltexhez tartozó munkásszállás lakóinak több, mint egyharmada kicserélődött ebben az évben.
A helyreállított csarnokba Csehszlovákiában gyártott gépek kerültek, 1978-ban, pontosan egy évvel a pusztítás után pedig újra megindult a munka. A vállalatot alkotó korábbi cégek a rendszerváltozáskor újra önállósodtak, a nagy részük 2000-es évekre csődbe ment, a kínai import és a „fast fashion” világában a magyar ipar már nem volt versenyképes.
Megelőzhető lett volna a baj?
Az újpesti pamutgyárban keletkezett tűz azét tanulságos, mert tűzvédelmi szempontból az épületben alig stimmelt valami. Az elavult csarnok nem volt alkalmas a munkára, a régi szellőzés és világítás pedig tovább rontott az esélyeken. Ma már gyakorlatilag nem fordulhat elő, hogy maga az épület anyaga legyen tűzvédelmi szempontból aggályos, de a biztonság a legkisebb üzemekben is tovább javítható megfelelő burkolatok használatával és szakaszolással.
Modern fonógyári gépsor
A szellőztetésnek és a fűtőberendezések használatának is megvannak a maga szabályai. Megfelelő tűzérzékelőkkel és a rendszerek automatizálásával az is elkerülhető, hogy a ventilátor és levegőztetők füstöt vagy parazsat szívjanak más helyiségekbe, tovább szítsák a tüzet. Az automata oltóberendezések szintén segíthetnek enyhíteni a károkat.
Az átgondolt munkaszervezéssel is rengeteget tehetünk a hasonló károk megelőzéséért. A jól szervezett műszakokba a takarítás és a gépek karbantartása is belefér, nem halmozódnak fel az anyagok vagy félkész termékek a munkahelyen. Ugyanígy segíthet, ha a legkockázatosabb területeken csak a feltétlenül szükséges mennyiségű nyersanyagot vagy terméket tárolják. Egy esetleges baleset esetén így sokkal kisebb lehet a veszteség.
Egy-egy helyiség és munkaterület tűzvédelmi szempontú felülvizsgálata nem mindig egyszerű feladat. A gyakorlott tűzvédelmi szakértő azonban könnyen felismeri azokat a hibákat, amelyek elkerülik a figyelmet. A felforrósodó alkatrészek, a ruházatból kiszabaduló szikrák vagy a leállás miatt szünetelő szellőztetés, esetleg a helyszínen felhalmozódó anyagok mind-mind kockázatot jelentenek – ez azonban jelentősen mérsékelhető. Bízza ránk a Biztonsági és Egészségvédelmi terv elkészítését és a rendszeres felülvizsgálatokat!
Balesetmentes működést kívánunk!
