Erről is a videójátékok tehetnek? – Elkerülhetők lehetnek az iskolai lövöldözések?

Erről is a videójátékok tehetnek? – Elkerülhetők lehetnek az iskolai lövöldözések?

1999. április 20-án új időszámítás kezdődött az amerikai oktatás történetében. Késő délelőtt a Columbine középiskola ebédlőjében bomba robbant. A detonáció nagy kárt nem okozott, de hamarosan kitört a káosz. Az iskola két diákja ámokfutásba kezdett. fegyvereikkel, többek között egy 9 mm-es gépkarabéllyal 13 életet oltottak ki majd öngyilkosságot követtek el. Az iskolai mészárlások története nem itt kezdődött és ért véget, de ez a különösen véres tragédia mérföldkövet jelentett a lövöldözések történetében.

Miért érdemes tanulmányozni az iskolai lövöldözéseket?

Az Egyesült Államokban a fegyvertartást és viselést jóval kevésbé szigorú szabályok határozzák meg, mint Európában vagy a világ más pontjain. A diákok emiatt viszonylag könnyen juthatnak fegyverhez, így a mindennapi feszültségek jóval könnyebben torkollnak lövöldözésbe. A hasonló okból elkövetett erőszaknak azonban nem a lőfegyverek, hanem az elkövetők a főszereplői.

Gyerekek fegyverrel – mindenki áldozat

Az iskolai lövöldözés a bűncselekmények speciális csoportjának egyik leglátványosabb tagja, de nem egyedülálló jelenség. A fegyveres ámokfutók nem csak oktatási intézményekben támadhatnak és nem csak puskákkal és pisztolyokkal fenyegetőzhetnek. Az iskolai lövöldözések mögött sokszor nagyon is hasonló okok húzódnak meg, mint a hivatalokban elkövetett késes támadások, az utcai terrorcselekmények vagy a családon belüli erőszak mögött. Az iskolai esetek körülményeiből ez utóbbiakról is sokat tanulhatunk.

Feszültségből gyilkosság 

Eric David Harris és Dylan Bennet Klebold, a columbine-i mészárlás elkövetői részletesen kidolgozták a tervüket. Az esetet követő nyomozás után megtalálták a feljegyzéseiket, amelyekben arról írtak: “szeretnének tartós hatást gyakorolni egy erőszakos világra.”

A pécsi ámokfutóként elhíresült Gere Ákos 2009. november 26-án kezdett lövöldözni a Pécsi Egyetem Általános Orvostudományi Karán. A 23 éves egykori hallgató egy embert megölt, egyet súlyosan, egyet pedig könnyebben sebesített meg. A nagyobb bajt részben azért sikerült elkerülni, mert az épületben külföldi diákok is tanultak, őket már tájékoztatták arról, mit tehetnek, ha valaki lövöldözni kezd.

Gere Ákos esetében nem sikerült egyértelműen bizonyítani, hogy előre kitervelte a támadást, azt viszont igen, hogy az eset idején nem volt tökéletes pszichés állapotban. Bizonyos vélemények szerint skizofréniában szenvedett és a gyógyszereit sem szedte. Gere a bíróságon azt állította: társai rendszeresen piszkálták. A hallgatótársak szerint azonban a fiú egyszerűen csak kilógott a sorból.

Hasonló volt a helyzet az. S. Ábelként elhíresült joghallgató esetében is. A fiatal férfit 2017-ben két és fél év börtönbüntetésre ítélték gyilkosság előkészítése miatt. S. Ábel 2010-ben került a rendőrség látókörébe, amikor valaki jelentette nekik: internetes naplójában az iskolai mészárlásokról szóló verseket találtak, 22 évesen pedig 22 ember megölését tervezi, mert 22 rossz éve volt. Története viharosan alakult. Az említett eset után garázdaságért és lőfegyverrel való visszaélésért is felelnie kellett. Többek között azért is, mert a levegőbe lőtt egy Móricz Zsigmond körtéri gyorsétteremben.

A négy elkövetőben és körülményeikben sok közös vonás van. A columbine-i Eric David Harris édesapja az Egyesült Államok légierejében szolgált. A család sokat költözött, ezt pedig David feltehetően megsínylette. A beszámolók szerint a két fiú rendszeres célpontja volt a „bullying”-nak, a piszkálódásnak. A fiatalok elválaszthatatlan barátok voltak. Állítólag rajongtak a szélsőséges eszmékért, a gyilkosságokat küldetésként élhették meg – egyesek szerint ezért időzítették a tettüket Adolf Hitler születésnapjára.

Gere Ákos kamaszkorától pszichológushoz járt, édesanyjának is gyakran panaszkodott rossz hangulatára. Saját bevallása szerint a tettét nem tervezte el előre, de környezetéből többen azt állították, az erőszakos tartalmak nagy hatással voltak rá. Egyszer vitába került a tanárával, akinek akkor így vágott vissza: “A golyó mindenkin fog”. A fegyverrajongó gyógyszerészhallgató egy lövészklub tagja volt, többször vásárolt lőszereket. Az eset előtt a társainál rákérdezett, mindenki jelen van-e a teremben, “aki számít”, ezekből sokan úgy sejtik, mégiscsak tervezett valamit, az akciót pedig igazságosztásnak szánta.

S. Ábel esetében szintén jelen voltak hasonló motívumok. A férfi a saját bevallása szerint súlyos cukorbetegséggel és más neurológiai problémákkal küzdött, egyes szakértők szerint személyiségzavarban is szenvedett. Betegségei szövődményeként fejbőre foltokban kopaszodott, külseje és zavart viselkedése miatt többen féltek tőle vagy zaklatták. A nyilvánosságot élvezte, kijelentéseivel még szabadulása után is szeretett hatást gyakorolni a környezetére.

A nehéz gyermekkor, a kirekesztettség és a pszichiátriai problémák gyakran vezetnek erőszakhoz. A lövöldözők nem ritkán különböző minták alapján cselekszenek, gyakran azzal az indokkal, hogy emléket állítanak, igazságot szolgáltatnak. A támadók nem feltétlenül okoznak súlyos sérüléseket, sokan közülük inkább a látványos akciókat és a figyelmet kedvelik.

Senki sem tehetetlen

Az iskolai lövöldözések és különböző hasonló támadások pótolhatatlan veszteségeket okoznak, de a sebesültek és elhunytak áldozata korántsem hiábavaló. Ma már nem csak a szakemberek, de sokszor a potenciális elkövetők környezete is felismeri a jeleket. Emiatt sokszor azelőtt sikerül beavatkozni, hogy a tervezgetők valóban végrehajtanák a tettet.

A közelmúltban egy miskolci tinédzsert tartóztatott le a rendőrség terrorcselekmény előkészítésének vádjával. A 17 éves fiú a hírek szerint több internetes fórumon azt terjesztette, hogy mészárlást szeretne végrehajtani egy általános iskolában. A magyar szervekhez az Interpoltól érkezett jelzés. Kiderült, hogy V. Kende a közelmúltban számos olyan weboldalt látogatott, amely az amerikában elkövetett, hasonló cselekményekről számolt be.

Legyen szó iskolai lövöldözésről, terrorcselekményről vagy más hasonló erőszakos bűntettről, a hangsúlyt mindig a megelőzésre kell helyezni. Ebbe nem csak a potenciális elkövetők megfigyelése és a hatóságok értesítése tartozik bele, hanem a mélyebb okok felszámolása is.

A mindenki számára hozzáférhető, alacsony küszöbű lelki támogatás rengeteget segíthet abban, hogy az S. Ábelhez vagy Gere Ákoshoz hasonlóan törékeny pszichés egyensúllyal élő emberek ne az erőszakban és bosszúban találják meg a megoldás. A rendszeres pszichés alkalmassági vizsgálat mellett az is fontos, hogy a “kiszűrt” érintettek valódi, tartós támogatást kapjanak.

A pszichoszociális feszültségek felszámolása, a csapatépítés és konfliktuskezelés szintén megakadályozhatják, hogy az erőszakra hajlamos emberek elszigetelődjenek, esetleg szélsőséges eszmékben keressék a megoldást. Az összetartóbb, megértőbb, igazságosabb légkör kialakítása csökkenti egy-egy ilyen helyzet kialakulásának a veszélyét.

Ha megvan a baj

Természetesen sosem lehet a nullára csökkenteni annak az esélyét, hogy valaki a látványos erőszakban találja meg a kiutat – de még akkor is sokat lehet tenni, ha már megvan a baj, például kiszámíthatatlan fegyveres ember lépett az épületbe.

A külföldi szakemberek ilyenkor a Run-Hide-Fight (Fuss-Rejtőzz el-Harcolj) protokollt javasolják.

Ha kiderül, hogy lövöldöző (szurkáló, bombával fenyegető) elkövető van a közelben, az első teendő, hogy menekülőre fogjuk és távolabbi fedezékbe húzódunk, például egy másik, biztonságosan zárható épületbe, autók, virágládák mögé. Amint nagyjából biztonságban vagyunk, értesíthetjük a hatóságokat.

Ha menekülni nem biztonságos – például mert több támadó van és figyelik a menekülési útvonalakat, az elrejtőzés a legjobb megoldás. Húzódjunk védhető helyiségbe! Torlaszoljuk el az ajtókat és lehetőség szerint az ablakokat is (például az automata redőny leengedésével vagy vastag függöny lehúzásával. Bújjunk a bútorok mögé, halkítsuk le a telefonokat és maradjunk csendben! A cél, hogy észrevétlenek maradjunk és a támadó egyáltalán ne találjon ránk.

https://www.youtube.com/watch?v=MMTN2gEKNSk

Videó: Golyóálló menedékek az osztálytermekben

A legbiztonságosabb, ha a támadó látóterén kívül maradunk és egyáltalán nem kerülünk kapcsolatba vele. Menekülés közben segíthet, ha meg tudjuk osztani a támadó figyelmét. Nyíltabb terepen nagyobb az esély, ha szétszóródva tudunk elfutni. A menekülési terv ismerete ebben kulcsfontosságú lehet, ezzel elkerülhető például, hogy mindenki egy kijáraton próbálja elhagyni a helyiséget.

Ha szemtől-szembe kerülünk a támadóval, érdemes higgadtnak maradni. Az ilyen támadások hátterében sokszor nem a gyilkolás iránti vágy, hanem a figyelem keresése áll. Minél kevésbé feltűnően viselkedünk, annál kevésbé provokáljuk a támadót arra, hogy bántson minket.

Ha teljesen szorult helyzetbe kerültünk, segíthet, ha el tudjuk vonni a támadó figyelmét. Az automata tűzoltó berendezés aktiválása, egy erős fény vagy hanghatás, egy nem várt irányból érkező inger megzavarhatja a támadót. Ne támadjuk meg a behatolót és igyekezzünk elkerülni a harcot! Ha azonban semmi más esély nincsen, próbáljunk időt nyerni. Akár a kezünkben tartott tárgy elhajítása, egy folyosó elsötétítése, egy polc feldöntése is segíthet, hogy teret kapjunk az elrejtőzésre, menekülésre. A cél ilyenkor sem a küzdelem, hanem az esély annak elkerülésére.

Aktív fizikai védekezés

Az Egyesült Államokban az iskolai lövöldözések, az európai országokban leginkább a terrorizmus elleni harc miatt egyre több olyan megoldást dolgoznak ki, amelyek egy feszült helyzetben életet mentenek.

A repülőterekről ismerős, fémdetektoros beléptetőkapuk, a motozás és a csomagok átvizsgálása csak a jéghegy csúcsát jelentik. Több iskolában a diákoknak átlátszó táskákat kell használniuk és nem viselhetnek olyan ruházatot sem, amely megkönnyíti a fegyverek elrejtését.

A közelmúltbeli események hatására több helyen megerősítették az ajtókat, golyóálló üvegre cserélték az ablakokat, máshol óvóhelyeket, pánikszobákat alakítottak ki. Kísérleteznek “mobil” megoldásokkal is, például egy mozdulattal fedezékké alakítható fém kabin felszerelésével.

Több fegyver = több támadás?

Az iskolai lövöldözéseket sokan egyértelműen amerikai jelenségnek tartják, hiszen a legtöbb ilyen hír az Egyesült Államokból érkezik. Az USA híres a liberális fegyvertartási kultúráról, ezt mutatja be például a Kóla, puska, sültkrumpli című film is. Ahogyan viszont a magyar példákból is látható, egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy a jelenség kizárólag az Egyesült államokra korlátozódik.

A közelmúltban Szerbiában két hasonló eset is borzolta a kedélyeket. Az elemzők kitértek arra is, a dél-szláv háború miatt még mindig rengeteg a fegyver a lakosságnál, így a mészárlást elkövető fiatalok relatíve könnyen juthattak hozzá ezekhez.

Ebből könnyű lenne azt a következtetést levonni: a fegyvertartás szigorításával csökkenteni lehet a támadások esélyét. A valóság azonban ennél árnyaltabb. Az iskolai (vagy tömeg elleni) erőszak elkövetőit általában nem a gyilkolás iránti vágy fűti – sokkal inkább figyelemre, hatalomra vágynak. Ha nem jutnak lőfegyverhez, általában más eszközökkel próbálkoznak. Ilyen lehet a házilag barkácsolt bombák készítése, a savas támadás, alattomos késelés, nemi erőszak is.

Tény, hogy ha az elkövetők “alternatív módszerek” bevetésére kényszerülnek, maga a támadás kevesebb áldozatot szedhet. De önmagában a szigorítás még nem oldja meg a problémát. Az általában labilis idegállapotú, gyakran kiszolgáltatott erőszaktevők ugyanúgy a társadalom részei maradnak.

A fegyverhez jutás nehezítése fontos, de nem kielégítő lépés. Ahhoz, hogy a jelenség megnyugtatóan megszűnjön, első sorban a megelőzésre és a komplex kezelésre kell koncentrálni – például arra, hogy a lelki segítségnyújtás mindenkinek időben elérhető legyen.

A lövöldözések és a munkavédelem 

Ahogyan azt hangsúlyoztuk: az iskolai lövöldözések tragikusak, de hasonló helyzet szinte bárhol és bármikor előállhat – de nagyobb az esély ott, ahol egyébként is sok a feszültség. Nemrégiben egy inárcsi hivatalban egy idősebb férfi leszúrt egy ott dolgozót, miután úgy értesült, a gyámhatóság elveheti tőle a gyermekeit. Hasonló, elkeseredett lépéshez vezethet egy fegyelmi ügy, kirúgás, rosszkor közölt kritika is.

A közös gondolkodás segíthet

A pszichoszociális veszélyek felszámolása rengeteg erőszakos cselekményt előzhet meg, de lesznek szakmák, ahol a konfliktusok elkerülhetetlenek. Az ügyfelek és dolgozók között könnyen alakulhat ki súrlódás, de az orvos-beteg kapcsolat sem mindig felhőtlen. A hatékony kommunikációs technikák, az esetmegbeszélés és ventilálás, a bizalmas és támogató légkör még ilyenkor is segíthet. Ha a dolgozók az ideges ügyféllel szemben is képesek nyugodt és türelmes magatartást tanúsítani, kisebb eséllyel mérgesedik el a helyzet.

Ennek ellenére számos helyen érdemes fizikailag is felkészülni egy hasonló támadásra. A munkavédelmi oktatáson érdemes kitérni arra, mit tehet valaki, ha lövöldözés, verekedés vagy erőszak tör ki az épületben. Ott, ahol az inárcsihoz hasonló konfliktusra van esély, különösen fontos a megfelelő protokoll kialakítása.

A hasonló támadások elhárításának első lépése, ha figyelünk egymásra. Munkavédelmi cégként fontosnak tartjuk, hogy ne csak fizikailag próbáljuk megelőzni a bajt. Szeretünk ráérezni a védelem emberi oldalára és a biztonság érdekében mindenkivel számolni és mindenkire számítani. Hisszük, hogy egy ilyen légkör elég jó és erős ahhoz, hogy ne az erőszak legyen a végső megoldás.

Békés munkavégzést kívánunk!