A rémület szaga: A Jós utcai robbanás
A rémület szaga: A Jós utcai robbanás
1993. szeptember 14-én Tamás hatalmas robbanásra ébredt. A 20 éves fiú azt gondolta, a szomszédban tomboló Jugoszláv háború elérte Budapestet. Pillanatokkal később a fiú családjának békásmegyeri lakása már lángokban állt. A parketta hullámzott, a falakról meghatározhatatlan, olvadt törmelék hullott. Tamás egy takarót dobott a könyveire és menekült. A ‘90-es évek egyik legfelkavaróbb tragédiáját sem ő, sem a Jós utca 8. többi akkori lakója nem tudta igazán feldolgozni.
Lajoska már megint szórakozik
Mádi Lajos nem örvendett különösebb népszerűségnek a Jós utca 8. szám alatti lépcsőház lakóinak körében. Az egyik lakó állítólag már hónapokkal “Lajoska” utolsó ámokfutása előtt bejelentette az önkormányzatnál, hogy a fiatalember ön- és közveszélyesen viselkedik. A hivatalos szervek azonban tehetetlenek voltak. Azt mondták, amíg vér nem folyik, nem tehetnek semmit a feltehetően mentális betegséggel küzdő fiatalember ellen.
https://www.youtube.com/watch?v=aQrpfWw0yI0
Videó: Híradós beszámoló a Jós utcai robbanásról
A lakók jól ismerték Mádiékat. A férfi és idős édesanyja lakásából áradó állandó vegyszerszag ellen valószínűleg csak azért nem emelték jobban fel a hangjukat, mert látták a nyugdíjas hölgy drámáját. Sokan úgy tudták: Mádi tisztaság- és vegyszermániás. Többször látták, hogy akkumulátorokat és más veszélyes anyagokat hord a lakásukba.
Arról, hogy pontosan mi történhetett, például hogyan juthatott a munkanélküli Mádi Lajos 30 kg TNT-hez (vagy kb. ennyi erőnek megfelelő robbanóanyaghoz) máig senki nem adott ki információt. Sokan úgy gondolják, Mádi a mosógépben tárolta a robbanószereket és azokról elfolyt a víz, mások tudni vélik, hogy a robbanás azért indult a 9. emeleti lakás fürdőszobájából, mert a férfi ott mosta ki a vegyszerek hordásához használt zsákokat
“Gyorsan menjünk, mert itt maradunk”
Fűzy néni, Mádiék szomszédja hajnalban hatalmas robbanásra ébredt. Mádi Lajos állítólag még kiabált az édesanyjának, hogy “Gyorsan menjünk, különben itt maradunk!” – de anya és fia pillanatokon belül életét vesztette. Feltehetően akkor, amikor a lakásuk nappalijában tárolt vegyszerek is berobbantak.
Tamás és Fűzy néni azonnal tudták, hogy nagy a baj. Mindannyian menekülni kezdtek, velük együtt pedig a többi lakó is igyekezett elhagyni az épületet. Néhányan azonban nem jártak sikerrel. Mádiék szomszédját, egy idős férfit maga alá temette a lakása leomló fala. A Mádiékkal átellenben lakó Hegyi házaspárt az ágyában érte a tragédia. Kamasz gyerekeik végignézték, ahogyan a szüleik elvesztik a harcot a lángokkal szemben. A házba érkező tűzoltók még hallották a gyerekek kétségbeesett kiáltásait, de már nem tudták megmenteni őket. Balázs és Dalma valószínűleg öngyilkosságot követtek el, mikor leugrottak a kilencedik emeleti erkélyről.
Muszbek Zoltán csodával határos módon élte túl a tragédiát. A robbanás az erkélyre lökte őt. A családfő végül súlyos sérülésekkel, de kijutott az épületből.
A tűzoltók alig tudtak segíteni
A robbanás erejére jellemző, hogy Szentendrén és Dunakeszin és érezni lehetett a lökéshullámokat. A tűzoltók szinte percekkel az első robbanás után a helyszínre értek. A szakemberek úgy dolgoztak, hogy nem volt pontos információjuk arról, mivel is állnak szemben. Eleinte arra gyanakodtak, hogy gázrobbanás történt, de látszott, hogy a detonáció ereje akkora, amekkora ilyen körülmények között nem jöhetne létre.
A tűzoltók közvetlen életveszélyben dolgoztak, de csodával határos módon a tragédia mindössze hét ember életét követelte. Négy holttestet, a Hegyi házaspár és a Mádi család földi maradványait azonnal megtalálták. A Mádiék mellett lakó idős úr testére a romok kihűlése után a tatabányai bányamentők keresőkutyája bukkant rá. A Hegyi testvérekkel együtt a hihetetlen erejű balesetnek csupán 7 áldozata volt.
A szakemberek megerősítették a sérült panelszerkezetet. A korabeli hírek úgy fogalmaztak: a Jós utca 8. szám alatti társasházban a 6. emelettől kezdve minden lakás “megsemmisült”. Mádiék lakásának homlokzati panelje gyakorlatilag kizuhant a helyéről, a közfalak ledőltek, a paneleket drótkötéllel összehúzva kellett stabilizálni.
Néhány lakás a szomszédos lépcsőházban is megrongálódott, így onnan és a Jós utca 8. minden helyiségéből ki kellett költöztetni a lakókat. A korabeli hírek szerint ők azonnali (anyagi) segítséget kaptak – de a túlélők egy kicsit másképpen emlékeznek az eseményekre.
Nem akartak visszaköltözni
A túlélő Tamás egy későbbi interjúban úgy fogalmazott: “ha visszamegyünk megőrülünk.” Az ő családjának a lakótelep másik oldalán ajánlottak másik lakást, de úgy érezték, a hasonló környezetben nem tudnának megbirkózni az őket ért traumával.
A későbbi interjúk szerint Fűzy néninek az önkormányzat idősotthoni elhelyezést javasolt. Ő inkább visszatért a Jós utcába, hiszen annak idején a kertes házát cserélte a lépcsőházi lakásra.
https://www.youtube.com/watch?v=VjnAzNMuEp0
Videó: A Lavina együttes zeneszáma a Jós utcai robbanás áldozatainak rendezett segélykoncerten
A házba számos lakó visszatért a baleset után. Mádiék lakásába állítólag egy olyan rendőrnő költözött, aki korábban kórboncnokként dolgozott. Úgy tudni, ő azt nyilatkozta: másképp áll a halál gondolatához, mint az átlagos emberek, így neki nem jelent problémát, hogy egy korábbi tragédia helyszínén él.
Nem könnyű a feldolgozás
A baleset áldozataiért megmozdult az ország. Több helyen gyűjtést indítottak azoknak, akik mindenüket elvesztették a tűzben. Az egykori Budapest Sportcsarnokban jótékonysági koncertet tartottak, a bevétellel pedig a Jós utca lakóit támogatták. Sejteni lehet azonban, hogy a felajánlások egy része nem jutott el a rászorulókhoz, vagy legalábbis nem kaptak megfelelő segítséget a feldolgozáshoz.
Tamás arról számolt be, hogy a baleset nagyon megviselte: a hangulatingadozásaira gyógyszereket kell szednie. A környéken lakók egy része arra panaszkodott: pánikrohamai, félelmei vannak. Akadt, aki azt állította, a robbanás miatt veszítette el a magzatát, illetve a balesettel hozta kapcsolatba azt is, hogy a gyermeke viselkedése megváltozott.
Mádi Lajos nem szedte a gyógyszereit
Sokan találgatták, Mádi Lajos vagyon hogyan és miért jutott a veszélyes anyagokhoz. Sokan azt gyanították, petárdagyárat üzemeltetett, mások hitték: a maffia bízta meg a beteg férfit a robbanószer rejtegetésével. A miértekre talán sosem lesz megnyugtató válasz.
Az ügyben megszólalt a munkanélküli Mádi kezelőorvosa. Ő úgy nyilatkozott, a férfinak voltak pszichiátriai problémái is. A betegségét gyógyszerrel kezelték, azokat azonban a baleset előtt nem szedte.
Megelőzhető lett volna a baleset?
A tragédiát valószínűleg egyedül az előzhette volna meg, ha Mádi Lajos hatékony segítséget, pszichiátriai és lelki támogatást kap. A relatív szegénységben élő, munkaerőpiacról kieső fiatal felnőttek ellátása azonban a mai napig nehézkes, hiszen bűncselekmény hiányában senkit nem lehet kényszeríteni a gyógyszerek szedésére, orvosi utasítások betartására.
A hasonló esetek elkerülésében segít, ha a munkahelyek és boltok szigorúan betartják a robbanószerek értékesítésére vonatkozó szabályokat, rendszeresen ellenőrzik a készleteket és igyekeznek megakadályozni azt, hogy az általuk használt anyagok rossz kezekbe kerüljenek. A munkahelyi lopások nem csak anyagi károkat okozhatnak, mások biztonságát is veszélyeztetik.
A Jós utcai társasház napjainkban – Google utcakép
A baleset magasan, a panelház 9. emeletén következett be, a tűzoltók ennek ellenére gyorsan és hatékonyan tudtak beavatkozni. Ez részben annak volt köszönhető, hogy az 1972-es Csertő utcai paneltűz után a kiképzés és a technikai fejlesztések terén is nagy figyelmet szenteltek a magasházak biztonságos oltásának.
A baleset az egész országot megrázta. A kiszakadt homlokzati panelek mögül üresen ásító, kiégett lakás képe sokak emlékezetében élénken él, főleg, hogy a Jós utcai ház romjai kísértetiesen emlékeztettek az akkoriban zajló délszláv háborúból érkező képekre.
Nagyobb odafigyeléssel, empátiával és erősebb társadalmi védőhálóval talán elkerülhető lett volna a baleset. Bár nem klasszikus munkahelyi tragédiáról van szó, a Jós utcai események keserűen figyelmeztetnek arra: a biztonság sokszor a közösség erején múlik.
Figyeljünk egymásra!
Borítókép: Stipkovits Fülöp felvétele a Wikipédián
