Kamerával ellenőrzött munkavállalók: jogszerű-e a megfigyelés?
Kamerával ellenőrzött munkavállalók: jogszerű-e a megfigyelés?
A fillérekért beszerezhető kamerák korában sok munkahelyen gyakorlat, hogy videóképen figyelik az alkalmazottak munkáját. A folyamatos ellenőrzés segíthet elkerülni a vitás helyzeteket vagy felismerni a veszélyes szituációkat, a legtöbben mégis a fegyelmezés eszközeként használják. Vajon jogszerű-e kamerát felszerelni? Megteheti a főnök, hogy állandóan figyel?
Rémtörténetek és a Nagy Testvér
Legyünk őszinték: valószínűleg mindannyiunkkal előfordult, hogy lazítottunk egy kicsit a főnök háta mögött. Az olcsó kamerák és a gyors internet korában viszont könnyű olyan eszközöket találni, amelyekkel bármikor be lehet pillantani a dolgozók életébe, sok vezető pedig nem csak él, de vissza is él ezzel.
Létezik olyan budapesti prémium órabolt, ahol az eladóknak munkaidőben tilos leülni. Egy fogászaton SMS-ben szólnak rá a dolgozókra, ha hintáznak az irodaszéken. Vannak cégek, ahol a telefonálást, cigarettázást, beszélgetést szankcionálják, de az is előfordul, hogy jegyzik, milyen gyakran megy mosdóba valaki. Az ilyen, extrémebb esetekben felmerül a kérdés, jogos-e a folyamatos ellenőrzés?
Mit mond a törvény?
A dolgozók megfigyelésére alkalmas kamerarendszer telepítéséről nincs igazán egységes szabályozás, hiszen a probléma valójában összetett. A 2018-ban elfogadott európai adatvédelmi rendelet (GDPR) és több elszórt jogszabályi rendelkezés, például a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény is tartalmaz utasításokat. Ezeket a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) igyekszik ajánlásokkal összefoglalni.
A szabályozás jelenleg azt mondja ki, hogy a munkáltatónak joga van kamerát elhelyezni, ha ez érdekében áll, viszont csak ezzel az érdekkel arányosan szabad megfigyelést végezni. A rendszer kiépítését meg kell indokolni, a dolgozókat pedig tájékoztatni kell arról, pontosan kit, hol és milyen látószögben észlelnek a kamerák. Azt is egyeztetni kell, ki és milyen módon férhet hozzá az anyagokhoz, meddig tárolják a felvételt és hol lehet kérni annak törlését.
A rendelkezések szerint nem lehet csak azért kamerát telepíteni, hogy a dolgozók viselkedését ezzel befolyásolják. A kamera nem irányulhat csak egy dolgozó és munkája megfigyelésére, és nem helyezhető el mellékhelyiségben, öltözőben sem, kizárólag a munkavégzéssel kapcsolatos monitorozásra szabad használni.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A salátatörvények látszólag nem sok jogot hagynak a dolgozó kezében a kamerarendszerekkel szemben. Vagyonvédelmi vagy anyagbiztonsági okokkal szinte minden megfigyelőrendszer telepítését indokolni lehet. Néhány szélsőséges eset azonban kivédhető: a dolgozói teakonyhában például lopásvédelmi indokkal erősen aggályos felvételt készíteni. A törvény kimondja, hogy a kamerázás célja nem lehet a munkavállalók magatartásának megváltoztatása – a megfigyeltség érzése azonban óhatatlanul ehhez vezet.
Nem lehet „titkos” eszközökkel figyelni az alkalmazottakat, például gyártósor monitorozását végző kamerákat a tudtuk nélkül a dolgozókra irányítani. A gyárakban és összeszerelő üzemekben gyakori, hogy alkalmazottakat büntetésből a kamera alá ültetnek. Ez ellen a módszer ellen is bátran szót lehet emelni.
Barát vagy ellenség?
Kevesen szeretnek állandóan a megfigyelőkamerák kereszttüzében dolgozni, de a videós rendszerek nem feltétlenül a munkavállalók ellenségei. A megőrzött felvételek segíthetnek tisztázni a visszás helyzeteket, például lopásgyanú esetén. A videók sok munkabiztonsági kérdésre is segíthetnek választ adni, fel lehet például fedezni olyan hibákat a munkafolyamatban, amelyek hosszú távon balesethez vezethetnek.
A kamerahasználatnak valójában mindig kölcsönös megegyezésen és bizalmon kell alapulnia. Ha a megfigyelést fegyelmezésre használják, az könnyen stresszes és feszült légkört teremt a munkavállalók számára. Ha viszont sikerül jó viszonyt kialakítani vezető és beosztott között, a kamerás megfigyelés akár teljesen felesleges is lehet.
