Ne egy banánhéjon múljon! – Kinek a felelőssége a csúszásmentesítés?

Ne egy banánhéjon múljon! – Kinek a felelőssége a csúszásmentesítés?

Ónos eső, hó alatt megbújó jégpáncél, fagyott burkolat – néha elég egy rossz mozdulat, és megvan a baj. A csúszós járdák és utak sok sérülés és kár forrásai. De nem csak télen, és nem csak kültérben kell figyelni a csúszásmentesítésre. Vegyük sorra, mit tehetünk a hatékonyabb balesetmegelőzésért és a fejlettebb munkabiztonságért! Vajon mikor és kinek a felelőssége a csúszásmentesítés?

Hóban-fagyban: mindenkié!

A téli időben az egyik legfontosabb kérdés az utak és járdák burkolatának tisztítása. A települések többségében a közutak önkormányzati tulajdonban vannak, így azok járhatóvá tétele a városvezetés felelőssége. Az önkormányzatnak azonban lehetősége van arra, hogy a járdák, szorgalmi utak és közlekedők csúszásmentesítését részben, vagy egészben az adott terület ingatlantulajdonosaira bízza. A legtöbb helyen tehát a házunk, telephelyünk előtti járda jégmentesítése a mi feladatunk.

Az utak és gyalogos járdák tisztására nincs külön szabály: olyan állapotban kell tartani azokat, hogy ne legyenek balesetveszélyesek – ha ugyanis valaki a hozzánk tartozó járdaszakaszon sérül meg, akár kártérítés fizetésére is kötelezhetők vagyunk. Nem mentesülnek a szabály alól a társasházban lakók sem. A csúszásmentesítésért ebben az esetben nem a közös képviselő vagy a társasházkezelő felel: a lakások, vagyis az “albetétek” tulajdonosainak kell gondoskodni a takarításról.

Ha csapadék hullik, az esőt, havat célszerű még frissen, söpréssel eltávolítani a járdáról, és valamilyen környezetbarát érdesítő anyaggal csúszásmentessé tenni a felületet. Ilyenkor két rendelet szabályait kell figyelembe venni. A 5/2004. (I. 28.) GKM rendelet a helyi közutak kezelésének szakmai szabályairól megmutatja, pontosan hogyan, milyen szélességben kell járhatóvá tenni a különböző utakat. A 346/2008. (XII. 30.) Korm. Rendelet a fás szárú növények védelméről a tartalmazza azt a hírhedt passzust, amely tulajdonképpen az utak sózását tiltja. A jogszabály szerint csak olyan anyagokat szabad használni a csúszásmentesítéshez, amelyek nem tesznek kárt a fák gyökereiben.

Beltérben is komolyan kell venni

A tél nem csak az utakon, a belső terekben is sok kihívást jelent. Ezzel például akkor találkozhatunk, amelyik a látogatók cipőjéről lehullott, olvadt hó miatt a bevásárlóközpontok, plázák padlója síkossá válik. Vannak azonban olyan helyek is, ahol egész évben oda kell figyelni a padlók állapotára. A konyhákban, húsfeldolgozó üzemekben, kórházakban különösen fontos, hogy a padló síkosságmentes legyen.

A padlózatok csúszásmentességére sajnos itthon még kevés szabályozás létezik, pedig erre a területre érdemes odafigyelni, ha munkabiztonságról van szó. A leggyakrabban használt standardok szerint a cipőben használt padlózatokat egy R9-től R13-is terjedő skálán osztályozzák. A mérés úgy történik, hogy a padló egy darabját billenő lapra teszik, valamilyen csúszós anyaggal (pl. szappanos vízzel) kezelik, majd megnézik, mikor csúszik meg a felületre állított, szabványoknak megfelelő cipő.

Az R9-es padlózat a megfelelő közületi burkolatot jelöli, az R10-est például teakonyhákban, raktárakban, eladóterekben használják. A magasabb osztályú ipari padlókat a margarin- és olajgyártó üzemekben (R12), vagy vágóhidakon, halfeldolgozókban (R13) használják. Más szabályok vonatkoznak a mezítláb is használt felületekre. Itt úgynevezett ingás síkosságmentességi tesztet alkalmaznak.

Ha a padlót síkosnak érezzük, utólag is sokat tehetünk a balesetek elkerülése érdekében. Az egyik legegyszerűbb mód, ha csúszásgátló, többnyire gumis aljú szőnyeget használunk. Ez viszonylag jól tisztán tartható, esztétikus és hosszú élettartamú. Az öntapadós csúszásgátló csíkokat viszonylag gyakran kell cserélni A bejáratok, liftajtók előtt, ahová az ember más felületről lép ki, esetleg a lépcsők szélén, ahol könnyű elveszíteni az egyensúlyt, ez a gyors és olcsó megoldás is sokat jelent.

A cipőn is múlik

Az sem mindegy, milyen cipőben végzünk munkát, ha a felület síkosságára is oda kell figyelni. Hólapátoláshoz, kinti munkához érdemes erősen barázdált, esetleg tüskés felülettel is ellátott lábbelit viselni.

A munkavédelmi cipőket a legtöbbször három kategóriába sorolják. Az SRA cipőket kerámialapon, az SRB-t acélpadlón és glicerollal, az SRC-t ezek kombinációján tesztelik. AZ SRC csúszásmentesség a normál használatra szánt cipők közül a legmagasabb kategória.

A síkosságmentesítésre tehát nem csak kültérben, hanem az épületeken belül, az üzemekben, nyilvános terekben is figyelni kell, különösen akkor, ha a behordott hótól, víztől a padló nedvesedik. Már a szőnyeg, vagy csúszásgátló szalag is sokat tehet a biztonságosabb környezetért. Elengedhetetlen a megfelelő cipő viselése is. Mindig válasszunk a padlózathoz illő, kényelmes lábbelit!