Lépcső a Mennybe? – Az állványozás munkavédelme

Összeomlott, lezuhant, ráesett – az állványozással kapcsolatos híreket böngészve legtöbbször ezekkel a szavakkal és a balesetek szörnyű következményeivel találkozunk. Az állványok használata a magasban történő munkavégzés egyik legbiztonságosabb módja lehetne, de sajnos még mindig rengeteg probléma adódik a használatukkal. Ezek egy része elkerülhető lenne, ha mindenki egy kicsit jobban figyelne ennek a területnek a munkavédelmére.

Miért érdemes állványozni?

Az interneten időről-időre előkerülnek azok a tragikomikus fényképek, amelyeken a munkások nevetségesen hosszú létrákon egyensúlyozva, ablakon kilógva vagy különböző rozoga építményeken (egymásra tornyozott vödrök, fellépők, székek, pallók, asztalok) felkapaszkodva próbálnak megszerelni valamit a magasban. Aki próbált már asztal tetejére állított hokedliről villanykörtét cserélni, az tudja, mennyire veszélyes ez.

Az állványokkal hatékonyabb és biztonságosabb a munka

Az állványok ennél lényegesen kényelmesebb és biztonságosabb megoldást jelentenek. Az állvány nagyobb mozgásszabadságot tesz lehetővé, mint az állandó le-fel mászást igénylő létra, de nem igényel olyan speciális végzettséget, mint az alpintechnika.

Az ilyen munkavégzés komolyabb előkészítést és szervezést igényel és esztétikailag is más élményt nyújt, mint mondjuk a kötéllel és beülőben végzett műveletek, cserébe viszont gazdaságos, kényelmes és, ami nem utolsó szempont, biztonságos is.

Állványozás és balesetek – mi a probléma 

A közelmúltban, Hamburgban történt az egyik legsúlyosabb állványozással összefüggő baleset. Egy építkezésen az állványzat a liftaknába omlott és 5 (más hírek szerint 3) munkás életét vesztette. Ők a szemtanúk szerint a 8. emelet magasságából zuhantak az aknában felhalmozódott törmelékekre.

Az állványozás esetében az állvány leomlása (főleg úgy, hogy azon emberek tartózkodnak) az egyik legsúlyosabb potenciális baleset, mégis gyakran megtörténik – ennek pedig sok oka lehet.

Az állványok minőségére nemzeti és nemzetközi szabványok vonatkoznak, de természetesen a használatból eredő vagy gyártási hibákat sosem lehet 100%-ig kizárni. Éppen ezért az állványokat a munka megkezdése előtt minden esetben át kell vizsgálni, legyen szó még összeszerelésre váró állványzatról vagy már felállított konstrukcióról.

Hiába felel meg egy állványzat önmagában a szabványnak, ha azt nem megfelelően építik fel. Még mindig gyakori, hogy (többnyire az idő megspórolása érdekében) nem helyeznek el bizonyos biztonsági rögzítéseket, néhány lépést egyszerűen kihagynak a rendszer használata során. Az állvány sokszor ezek nélkül is (látszólag) stabilan áll, de egy baleset esetén (például, ha egy teherautó véletlenül enyhén a lábazatnak tolat) ezek az extra pontok nagyon hiányoznak. Az állványzatot a “váratlan” irányból érkező terhelés ellen is védeni kell, ráadásul a túlbiztosítás akkor is jól jön, ha valamiért a szerkezetet a megengedettnél nagyobb terhelés éri.

A 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet nagyon pontos utasításokat ad az építési állványokkal kapcsolatban. Ezek a szabályok szinte minden, más célú állványozás esetében is jól használhatók.

Az állványomlások másik oka az szokott lenni, hogy a felállványozott épület nem képes megtartani a hozzá rögzített állványzatot. Ilyen balesetekkel gyakran lehet találkozni házfelújításoknál. Sokszor történik hasonló eset például akkor, amikor műemlékvédelmi okokból az épület homlokzatát megtartják, de a “beltartalom” megújul. Az ilyenkor szabadon maradó, hátulról gyéren megtámasztott téglafal meglepően kis terheléstől is képes leomlani.

Az erős szél vagy földmozgás is okozhat balesetet. Ehhez gyakran földrengésre vagy komoly viharra sincs szükség. Az állandó, enyhébb széllökések vagy a talaj remegése (például metróforgalom miatt) szintén károsíthatják, szó szerint szétrázhatják az építményeket. Ez ellen folyamatos ellenőrzéssel, illetve a körülmények állandó figyelésével lehet védekezni. Kockázatos időjárás esetén érdemes azonnal felfüggeszteni a munkát – erre hasznos és szomorú példa a mekkai darubaleset. Hasonló tragédia a felelőtlenül használt állványokkal is előfordulhat.

A sérült magasból esett

Szintén gyakori, de általában kevesebb sérüléssel járó baleset, amikor valaki az állványról a mélybe zuhan. Az alapvető leesés elleni védelemről már többször és kimerítően írtunk, de az állványok esetében van néhány speciális szabály, amelyre érdemes külön figyelmet fordítani.

1. A járópallók biztonságáról (legyen billegésmentes és jól illeszkedő, rögzített) a fent említett jogszabály is rendelkeznek. A biztonságos járófelület kiemelten fontos az állványok esetében.
2. A korlát nem elhagyható eleme az állványzatnak.
3. A beülők, kikötők alkalmazása bizonyos esetekben kötelező, máskor csak erősen ajánlott, de jelentősen növeli a biztonságot.

Nem csak órási szerkezetek okozhatnak balesetet

Fontos az is, hogy a munkaterületen tartózkodókkal megismertessük az állványok működését és a munkaszervezést is. A kerekeken gördülő mobil állványzatnál például súlyos balesetet okozhat, ha valaki (akár egyeztetés nélkül) egyszerűen arrébb tolja a szerkezetet és nem gondoskodik arról, hogy ismét megfelelően rögzítse azt.

A zuhanásos balesetek egy része természetesen az egyén felelősségén is múlik. A közelmúltban egy munkás Veszprém vármegyében egy olyan állványra kapaszkodott fel, amelyhez nem volt létra. A művelet közben az állvány egyik tartóeleme eltört, a munkás a mélybe zuhant és megsérült. Ebben az esetben neki meg kellett volna tagadnia a munkavégzést és megvárni, amíg biztonságos és szabályos feljutási lehetőséget biztosítanak.

Az alkoholos befolyásoltság és más tudatmódosító szerek használata ronthatja az egyén belátási képességét és hamis biztonságérzetet adhat. Ezek is balesethez vezethetnek. Sokszor azonban teljesen banális emberi hibák miatt történik meg a baj. Ilyen lehet például:

• Valaki a munka hevében áthajol a korláton (például, hogy lekiáltson valakinek) és a szerkezet enyhén megbillen.
• Valaki megszokásból kidob vagy nagy lendülettel kiönt valamit a korláton kívülre. Ez önmagában is veszélyes, de a lendület és az állvány kilengése miatt szintén könnyű leesni.
• Valaki rossz helyen támaszkodik meg vagy ül le, ha pihenni szeretne.

Az állvány használatának, sőt, akár a gyakorlásnak is nagyon fontos szerepet kell kapnia a munkavédelmi oktatásban. Amit szabad egy függőfolyosón, azt nem biztos, hogy szabad egy állványon. Egy ilyen helyzetben nem lehet a munkavállalók veszélyérzetére építeni.

Nagy kő zuhan…

Az állványról kizuhanó tárgyak szintén komoly veszélyt jelentenek. A különböző védőhálók éppen ezért nagyon fontos szerepet játszanak az állványok körüli munkavédelemben. Az egyéni védőeszközök, biztonsági sisakok szintén elengedhetetlenek a következmények mérséklése szempontjából.

Az állvány használata nem csak a rajtuk tartózkodók számára veszélyes – a környékén tartózkodóktól is figyelmet igényel. Ha a területről nem lehet elterelni a forgalmat, akkor az állványzatot úgy kell kialakítani, hogy a lezuhanó tárgyak a lehető legkevesebb eséllyel találjanak el bárkit – hiszen az áthaladó gyalogosoktól nem lehet elvárni a biztonsági fejvédő viselését.

A magasból bármit lejuttatni a gravitáció segítségével a legegyszerűbb – de az állványról dolgokat ledobni szigorúan tilos. Ez a leesés kockázatát is jelentősen növeli, de az a veszély is fennáll, hogy a szabadon eső tárgyak, törmelékek eltalálnak valamit valakit. Ha ilyesmire van szükség, használjunk darut, csigás rendszert vagy ejtőcsatornát! Ezek gyors megoldást jelentenek, de csökkentik a kontrollálatlan zuhanás okozta veszélyt.

Kis sérülés, nagy baj… 

Az egyéni védőeszközök nagyon fontosak, ha az állványozás biztonságáról van szó. A kéz- és lábvédelem elsőre apróságoknak tűnhetnek. A szúrás elleni védelemmel ellátott lábbeli azonban megakadályozhatja például, hogy valaki egy törött elemre lépve elveszítse az egyensúlyát a szerkezeten.

Nem csak a “kékgalléros” munkavállalóknak van szüksége egyéni védőeszközre

A kézvédelem két szempontból is lényeges. A vágással, szúrással, végtag beszorulásával járó baleseteknél a kesztyű csökkentheti a sérülések súlyosságát, de szerepe van a hosszú távú egészségromlás megakadályozásában is. A hideg fém rendszeres érintése például ízületi panaszokhoz vezethet.

A szemvédelem a magasban különösen fontos, még akkor is, ha maga a munkavégzés látszólag nem indokolná a védőszemüveg használatát. A szem azonban érzékeny testrészünk. Ha valaki egy bogár vagy a felsőbb szintről hulló por miatt ösztönösen a szeméhez kap, szintén könnyen elveszítheti az egyensúlyát.

Az állványok egyszerre kockázati tényezők és a kockázatcsökkentés eszközei, ezért különös körültekintést igényelnek. Mi azt javasoljuk: alkalmazzuk őket, amikor csak lehet – hiszen biztonságosabb alternatívák, mint más emelési lehetőségek. Az is fontos viszont, hogy körültekintően és szabályosan használjuk ezeket, mert a következmények nagyon is komolyak és súlyosak lehetnek.

Balesetmentes magasban végzett munkát kívánunk!