Ne csak akkor lássuk őket, ha baj van! A mentők és a munkavédelem

Június elején egy pest vármegyei ipartelepen az egyik munkás összeesett és mellkasi fájdalomra panaszkodott. A kollégái már tudták, hogy súlyos szívbeteg, így azonnal riasztották a mentőket. A mentőszolgálat telefonon keresztül segítette őket, így irányításukkal a csapat tagjai azonnal meg tudták kezdeni az újraélesztést. A kiérkező mentősök stabil állapotban tudták a férfit kórházba szállítani. Ilyen helyzet bármelyik munkahelyen előfordulhat. A mentők segítségét szinte természetesnek vesszük – pedig ahhoz, hogy végezni tudják a munkájukat, nekik is segítségre lehet szükségük.

A közös munka nem a mentőhívásnál kezdődik

A munkavédelem és a mentők kapcsolata általában akkor a legegyértelműbb, amikor egy-egy baleset vagy munkahelyi rosszullét annyira súlyos helyzetet teremt, hogy szakértő beavatkozásra van szükség.

Úton a mentők

Az alapvető elsősegélynyújtás és a helyes mentőhívás a munkavédelmi oktatás egyik leghangsúlyosabb részét kell hogy képezzék. A mentősök munkája csak akkor lesz eredményes, ha pontos információk birtokában, felkészülten érkezhetnek a célterületre.

Ehhez arra is szükség van, hogy a mentősökkel közös munka ne a segélyhívó tárcsázásával kezdődjön. Sokszor az sem elég, ha a kollektíva tagjait gondosan felkészítjük arra, hogyan értesítsék a hivatásos segítőket és mit tegyenek a kiérkezésükig. Rengeteg olyan helyzet és körülmény van, amikor érdemes előre gondolkodni. Julius Caesar szavaival élve: “Ha békét akarsz, készülj a háborúra!”

Az alábbi apróbb és nagyobb teendők nagyban támogatják a mentősök munkáját:

• Kérjünk konzultációt! Segíthet, ha felvesszük a kapcsolatot a helyi mentőállomás munkatársaival és közös helyszínbejárást, szükség esetén gyakorlatot szervezünk. Ezeken az alkalmakon a mentősök megismerkedhetnek az üzemben uralkodó körülményekkel, tiszta, nyugodt helyzetben mérhetik fel a menekülési és menekítési útvonalakat és tanácsot adhatnak arra, mivel és hogyan lehet megkönnyíteni a munkájukat. Közös gyakorlatot akár a helyi Vöröskereszt segítségével is szervezhetünk – ez remek csapatépítő program is egyben.
• Kommunikáljunk! A tiszta és érthető kommunikáció szerepét a munkabiztonságban már sokszor hangsúlyoztuk. Vészhelyzeti beavatkozásnál azonban még nagyobb szerep jut a jól kijelölt menekülési útvonalaknak és a különböző figyelmeztető tábláknak, piktogramoknak, mint a hétköznapokban. A veszélyes anyagot szállító járművek figyelmeztető tábláinak és bárcáinak ismerete még az alapfokú és közúti elsősegélynyújtási ismereteknek is része, de az ilyen anyagokkal a mentőszolgálat dolgozóinak nem feltétlenül van közvetlen tapasztalatuk. Ilyen esetben segítség lehet, ha a bárcán kívül más, érthetőbb módon is láthatják, milyen anyaggal van dolguk és hogyan lehet és kell kezelni azt.
• Vigyázzunk egymásra! A mentősöktől nem elvárható, hogy pontosan ismerjék a munkaterület szabályait vagy tisztában legyenek egy-egy speciális helyszín munkavédelmi szabályaival. Tegyünk meg mindent a biztonságukért! Ha kell, biztosítsunk a számukra megfelelő parkolóhelyet, segítséget az emeléshez és teherszállításhoz. Bár a munkájukat végzik, kezeljük őket is látogatóként. Ha kell, adjunk nekik egyéni védőeszközöket. Bár ezek az ő felszerelésüknek is részei, a gyakorlatban könnyen előfordulhat, hogy nem a legmegfelelőbb darabok vannak kéznél a járművön.

Közös, nem áthárítható felelősség

Nem ért ki időben a mentő, flegma volt az ápoló, nem jöttek ki, nem vitték el a sérültet, hiányos volt a jegyzőkönyv… A mentősök munkáját számos kritika éri. Szomorú és jogos felháborodást kiváltó esetek megtörténhetnek, de a legtöbbször érdemes a másik oldal felelősségét is megvizsgálni.

Gyakori probléma, hogy a mentőt hívó munkavállalók nem őszinték, amikor bejelentést tesznek. Előfordul, hogy senki nem meri bevallani, hogy nem tartották be a szabályokat. A magasból esett beteget “már eszméletlenül találtuk”, az aratásnál összecsukló munkás “ugyan, egy korty alkoholt sem ivott!”. Az igazság általában kiderül, de egy-egy ilyen csúsztatás súlyos bajt is okozhat. Ha elbagatellizáljuk az eseményeket, akkor később és alacsonyabb szintű mentőegység érkezik a helyszínre. Ha túlzásba esünk, akkor olyan helyről vesszük el a kapacitást, ahol nagyobb szükség van a beavatkozásra.

Sokszor megtörténik az is, hogy – például egy munkahelyi baleset esetén – csak azért riasztják a mentőket, mert így hivatalosabbnak tűnik az eljárás. A jegyzőkönyv felvételéhez azonban a tanúk aláírása és az orvosi látlelet bőven elég. A könnyebben sérült betegek sokszor gyorsabban kapnak ellátást, ha valaki kórházba szállítja őket és nem kell megvárni a legközelebbi, felszabaduló esetkocsit.

A beteg vagy sebesült munkatárs ellátása sosem csak és kizárólag a mentők felelőssége. Mindenki köteles a saját ismeretei és képességei szerint elsősegélyt nyújtani. A bajba jutott személy kimentését, a közvetlen életveszély elhárítását sem szabad kizárólag a beavatkozó egységekre bízni. Néhány helyszín még a legtapasztaltabb beavatkozókat is kihívások elé állítja. Az adott üzem munkatársai sokszor hatékonyabban és biztonságosabban tudnak segítséget nyújtani, mint az adott helyen idegenül mozgó mentőegységek.

Bajban a megmentők – a mentősök épségére is vigyázni kell

2019-ben, Németországban egy állapotos nő a mentőautóban kezdett vajúdni. A szállítását nem tudták megkezdeni, de fennállt a veszélye, hogy a mentőkocsi az árokba csúszik, mire biztonságosan megmozdulhat. A bajba jutott jármű segítségére egy közeli munkaterület kompakt munkagépe érkezett. A markoló megtartotta az autót, amíg az továbbindulhatott.

Nem a mentők döntik el, hol van a baja

A látványos eset tanulsága: a mentők szakértelme és felszereltsége sem mindenható. Szükség van a megfelelő együttműködésre. Ha tehetjük, segítsük mi is a mentők munkáját! Ehhez nem kell ennyire látványos cselekedeteket végrehajtani. Sokszor elég az is, ha figyelünk a kiérkező csapat igényeire.

Íme néhány apróság, amit akár akkor is megtehetünk, ha a baleset nem közvetlenül bennünket érint:

• Irányítsuk a forgalmat! A mentőautónak sokszor szokatlan helyekre is be kell hajtania. Ha tehetjük, könnyítsük meg a közlekedést, például azzal, hogy megnyitjuk az utat a jármű előtt vagy irányítjuk a forgalmat, amíg a mentő kihajt!
• Biztosítsunk vizet, eszközöket! Az időjárás a mentősöket is megviseli. Segítség, ha a baleset helyszínén lehetőségük van inni, kezet mosni, megmelegedni vagy éppen árnyékban dolgozni, ha arra van szükség. Ne habozzunk megkérdezni, segíthetünk-e, akár egy pohár víz, takarók, sátor, árnyékolók felajánlásával.
• Vegyük észre a mentőt! Ahogyan a markolós eset is mutatja, sosem tudhatjuk, mikor van ránk szükség egy krízis helyszínén – akár akkor is, ha nem a mi munkatársunkat éri baj. Figyeljünk és keressük azokat a pontokat, ahol a mentők zavarása nélkül, mégis hatékonyan avatkozhatunk be! Sokszor a mi felszerelésünk, éleslátásunk, szakértelmünk oldhat meg egy nehéz helyzetet.

Mentők és a munkavédelem 

A mentőkkel való közös munka egyik sajátossága, hogy akármennyire is felkészülünk rá, semmit sem tudunk pontosan megtervezni. Nincs fix forgatókönyv, a baj szinte mindig a legváratlanabb pillanatban érkezik. Mégis fontos, hogy a helyzet a lehető legkevésbé legyen idegen a számunkra.

A mentősök is kerülhetnek veszélyes helyzetbe

Az ismerkedés és a korai együttműködés segítenek abban, hogy kölcsönösen megismerjük egymás területét, így mi is és a segítségünkre siető mentősök is nagyobb biztonságban lehetünk.

Az őszinteség és a közös felelősségvállalás a legkiélezettebb szituációban is azt jelentik: a legjobbat tudjuk kihozni még a legrosszabb forgatókönyvből is.

A proaktív hozzáállásból hosszú távon mindenki profitál. Sosem tudhatjuk, hogy az a mentőegység, aki délelőtt egy kis vízért csengetett be hozzánk másnap nem éppen a mi életünkért száguld majd. Egyáltalán nem mindegy, ezt mennyire kipihenten teszik.

Vigyázzunk egymásra!