Április 28.: A munkahelyi balesetben megsérültek és elhunytak emléknapja
Április 28.: A munkahelyi balesetben megsérültek és elhunytak emléknapja
2,34 millió. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) becslése szerint egy évben ennyi ember hal meg a munkavégzéssel összefüggésben bekövetkezett baleset vagy a mostoha munkahelyi körülmények miatt. Magyarországon egy évben körülbelül 15-20 ezer sérüléssel járó munkabalesetet jelentenek, ebből az utóbbi években átlagosan 60 haláleset történik. Ebben a számban nincsenek benne azok, akik valamilyen foglalkozási betegség következtében veszítik életüket vagy szenvednek maradandó egészségkárosodást.
“Emlékezz a holtakra és harcolj az élőkért!”
A fenti idézetet 1992-ben, Angliában használták először, mára ez az április 28-ai emléknap félig meddig hivatalos mottója is. A kezdeményezés meglepően újkeletű: 1984. április 28-án a Kanadai Közalkalmazottak Szakszervezete szentelte először ezt a napot az elhunyt és megsérült munkavállalóknak. 1914-ben ezen a napon iktatták be azt a fontos munkahelyi balesetbiztosítási törvényt, amely nyomán a munkaügyi hivatal is megalakult az országban.
A ‘90-es évek óta több szervezet, így az ILO és a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (ITUC) is átvette ezt a dátumot. Utóbbi szervezet minden évben valamilyen új kezdeményezést rendel az emléknaphoz, kampányoltak például a pszichoszociális egészség védelméért vagy az azbeszt használatának beszüntetéséért is.
Magyarországon 2012 óta hivatalos emléknap ez a dátum. A szakszervezetek általában kampányokkal, figyelemfelhívó akciókkal ünnepelnek. Számos vállalatnál tartanak megemlékezéseket, koszorúzásokat. Ebből az alkalomból néhány különleges történettel arra szeretnénk felhívni a figyelmet: a munkavégzéssel kapcsolatos tragédiák nem mindig olyan látványosak, mint például a tanulságos munkabaleseteket bemutató sorozatunkban ismertetett esetek. Minden élet értékes – és ha a biztonságról van szó, a legapróbb részletekről sem szabad megfeledkezni.
Láthatatlan áldozatok
Vasúti szerencsétlenségek, bányabalesetek, robbanás a gyárban – ezeket a tragédiákat általában nagy hírverés övezi. A foglalkozási betegségek, mint a cipészmellkas sokszor magáról a munkáról kapják a köznapi nevüket. A munkavégzésnek és az egyes iparágaknak azonban számos olyan áldozata is van, akikre csak ritkán gondolunk. Íme néhány elfelejtett terület:
- A telekommunikációs és számítástechnikai cégek rengeteg munkavállalót veszítenek el motorbalesetben. Ezeknek a cégeknek több szolgáltatóközpontja is működik Indiában, a helyi közlekedésben pedig nem előírás a bukósisak használata a vezetőnek.
- Szintén az elektronikai ipar láthatatlan áldozatai a fejlődő országok munkásai. A fejlett országok rengeteg e-hulladékot exportálnak főleg Afrika hátrányos helyzetű régióiba. Itt sokan a hulladékban rejlő másodlagos ásványkincs “visszabányászásával” foglalkoznak. A hulladékbányákban sokszor egészségtelen és környezetszennyező módon bontják a szemetet. A hulladékban található nehézfémek és a műanyagfüst súlyos mérgezést okoznak, de gyakoriak a balesetek is.
- Az öngyilkosságok száma sok szektorban meglepően jelentős. Hírhedten sokan szenvednek mentális problémáktól például a Szilícium-völgyben, ahol nem csupán az irodai munka monoton, de a társadalmi különbségek is nagy nyomást helyeznek a munkavállalókra.
- Szintén a stressz és a veszélyes munkakörülmények okoznak gondot a takarítóknál Körükben gyakoriak a vegyszerek miatti súlyos megbetegedések, de a kiégés és a mentális problémák is.
Nem mindig ott vannak áldozatok, ahol egyértelmű lenne
A munkavédelem egy komplex rendszer. A fenti példák is jól mutatják. Nem elég a szabályokat betartani. Ahhoz, hogy egy cég, részleg, terület munkája tényleg biztonságos legyen, számos apró tényezőt, a határterületeket, a körülményeket is gondosan mérlegelni kell. Ebben nagyon sokat segít az üzemzavarok, balesetek bejelentése és pontos dokumentálása is. Gyakran ezekből az adatokból lehet megállapítani: bár az üzemben minden rendben van, mégis fennáll valamilyen veszélyeztető tényező.
A munkát végzők és a munkáltató közötti jó kapcsolat és bizalom kulcsfontosságú szerepet játszik a nagyobb baj megelőzésében. Sokszor a beszélgetés, egymás megismerése mutatja meg, melyek azok a területek, amelyekre több figyelmet kell szentelni.
Nem csak a nagy cégek problémája
Munkabalesetek nem csak a nagyvállalatoknál, gyárakban történnek. A legsúlyosabb következményekkel sokszor kis üzemek, egyéni vállalkozók szembesülnek. Míg a nagyvállalatok könnyen megtehetik, hogy a legmodernebb technikákkal, rengeteg szűrővizsgálattal, preventív kezelésekkel óvják a munkatársaik egészségét. A kisvállalkozások esetén ehhez sokszor nem csak az anyagi feltételek hiányoznak. Gyakran idő, energia sincs arra, hogy szintet tudjanak lépni a munkavédelemben.
A munkavédelmi előírások nem csak a klasszikus alkalmazotti munkakörökre vonatkoznak, hanem tulajdonképpen mindenkire, aki munkát végez. A Munka Törvénykönyvében foglaltakat az egyéni vállalkozóknak is be kell tartaniuk – általánosságban tehát még a legkisebb cégek számára is kötelező az elvárható legfelelősebb és legkörültekintőbb magatartás. A kis létszám nem jelenti azt, hogy bátran el lehet torlaszolni egy apró műhely menekülési útjait, vagy ki lehet hagyni a kötelező pihenőidőt.
A kölcsönzött munkaerőhöz hasonlóan a vállalkozóként dolgozó munkavállalókat is meg kell illetnie bizonyos védelemnek. Ha a munkavégzés nem a cég, mikrovállalkozás telephelyén történik, hanem például egy építkezésen, a helyszínen éppen úgy kell ügyelni az ilyen csapatok, egyének biztonságára, mint a munkaszerződéssel foglalkoztatott dolgozókéra.
A nem hagyományos módon foglalkoztatott munkavállalók érdekvédelme persze nem mindig egyszerű. Míg a munkavállalók üzemi tanácsot alapíthatnak, munkavédelmi képviselőt választhatnak, az egyéni vállalkozóknak, de a kis cégek alkalmazottainak sincs erre lehetőségük.
A szakszervezetek és nemzetközi fórumok igyekeznek felvállalni ezeknek a munkaerőpiaci szereplőknek a képviseletét is. Ezt legtöbbször nem jótékonyságból vagy puszta szakmai szolidaritásból teszik. Senkinek sem jó, ha a kisvállalkozások, úgynevezett prekárius munkavállalók, egyéni vállalkozók olcsó alternatívaként vannak jelen a piacon a határozatlan idejű szerződéssel foglalkoztatott munkavállalók mellett. Az ilyen munka olcsósága ugyanis sokszor abból fakad, hogy a megbízók éppen a járulékokon, a biztosításon vagy az egyéni védőeszközök juttatásán próbálnak spórolni.
A stressz is áldozatokat szed
Fontos az is, hogy az atipikusan foglalkoztatott, vagy önfoglalkoztató munkavállalók is tisztában legyenek vele: a védelemre joguk és szükségük van. Éppen ezért célszerű csatlakozni valamilyen érdekvédelmi szervezethez, szakszervezethez és megkövetelni az egyenlő bánásmódot. Fontos ugyanakkor tisztázni azt is: ezekben a helyzetekben a megbízónak is komoly felelőssége van. A területen dolgozó emberek elsősorban emberek, munkavállalók és csak végül vállalkozók. Bánjunk tehát velük úgy, ahogyan hasonló esetben mi is elvárnánk azt saját magunkkal szemben!
Mit hoz a jövő?
Szerencsére a technika folyamatosan fejlődik: a monoton munkák közül sokat ma már robotok végzik, az ütésektől kevlár sisak óv, a gépeken szenzorok gondoskodnak arról, hogy még azelőtt kiderüljön a probléma, hogy annak szemmel látható következményei lennének. Természetesen az újfajta élet újfajta kihívásokat is hozott: a képernyős munkavégzésnek éppúgy megvannak a maga egészségkárosító hatásai, mint a suszter vagy órás mesterségnek. Mára viszont jóval több adat és eszköz áll a rendelkezésünkre, amellyel vigyázhatunk egymásra és a munkatársainkra.
Ezek közül néhány jóval egyszerűbb, mint gondolnánk:
- Offline órák: A stressz és a nyomás csökkentésére számos cég vezetett be offline órákat. Ma már léteznek olyan e-mail szolgáltatások, amelyek a céges leveleket nem kézbesítik, csak munkaidőben. Vagyis írhatunk e-mailt akár éjjel kettőkor is, de a címzett csak a munkaidő elején kapja meg azt. A lekapcsolódás joga remélhetőleg hamarosan az egész világon alapvető lesz.
- Lépésszámláló: A nagyvállalatok előszeretettel indítanak “fitness challenge” -ket, ahol a résztvevő kollégák feladata, hogy minél többet mozogjanak. Egyes cégek már lépésszámlálókat is biztosítanak a dolgozóiknak, akik így folyamatosan követhetik, a teljesítményüket és a megtett lépések számával versenyezhetnek. Bár a módszert sokan tartják aggályosnak adatvédelmi szempontból, a kutatások szerint a “játék” eredményes. A jövőben a cégeknek sokkal jobb eszközök állnak majd rendelkezésére ahhoz, hogy a kollégáik jólétét megfigyeljék. Megfelelő és etikus használat mellett ezzel hatékonyan megelőzhetik majd számos hosszútávú betegség kialakulását.
- Automatizáció: A robotok nem csak elvenni tudják az ember munkáját. A gépek számos olyan munkafázist helyettesíteni tudnak, ahol a monotonitás miatt csökken a dolgozók teljesítménye, bekövetkezik a kiégés, vagy valamilyen fizikai tünet, például ízületi kopás alakul ki. Ma már rengeteg folyamat automatizálható. Ezzel nem csak a hagyományos “sori munkát” lehet emberbarátibb módon szervezni. Számos iparágban az adminisztratív terhek is csökkennek, például azért, mert nő az iktatórendszerek közötti átláthatóság.
A munkavédelmi kihívások természetesen nem szűnnek meg egy-egy kütyünek vagy új szokásnak köszönhetően. Arra viszont van remény, hogy jobb körülmények között, kevesebb baleset mellett dolgozhassunk, és ha be is következik a baj, csökkenteni tudjuk a negatív következményeket. Közös összefogással sokkal biztonságosabb, kiszámíthatóbb és igazságosabb munkakörülményeket teremthetünk.
Április 28-án tisztelettel emlékezünk azokra, akik az egészségüket, életüket adták a fejlődésért.