Az azbeszt és annak kezelése: súlyos lemaradásban vagyunk! 

Az azbeszt a ‘70-80-as évek egyik legfontosabb építőipari anyaga volt. A viszonylag olcsó és hatékony szigetelést hazánkban is előszeretettel alkalmazták. Az azbesztes szigetelés ráadásul éppen a nagy építkezések és fejlesztések korszakában volt a legnépszerűbb. Az 40-50 éves épületek megértek a korszerűsítésre – mégsem fordul elég figyelem a veszélyes anyag kezelésére.

Mi a baj az azbeszttel? 

Az azbeszt egy természetben is előforduló vegyület. Az anyagnak rendkívül nagy a szakítószilárdsága, hőálló és a vegyi anyagokkal szemben is tartós. A problémát az okozza, hogy az azbeszt felületéről folyamatosan szabadulnak fel a láthatatlan, hosszú, spirálra emlékeztető szálak. Ezek a mikroszennyezők megtapadnak a bőrön, de belélegezve a szervezetben is.

A már felszámolt üzemek területe is rejthet azbesztet

Az azbesztszálak a belső szerveket borító hártyás képletbe kapaszkodnak, ezzel pedig megnövelik a daganatos betegségek kockázatát. Ezek közül az egyik legalattomosabb kór az úgynevezett mezotelióma. Ez a daganatos betegség első sorban a tüdőt támadja meg, légszomjat, fojtogató köhögést okoz a páciensnek, a gyógyulási esélyek pedig annyira rosszak, hogy gyakorlatilag csak a véletlennek köszönhető, ha valakinél a kezelések hatásosnak bizonyulnak.

Az azbeszt által okozott betegségek legnagyobb veszélye, hogy a lappangási idejük akár 30-40 év is lehet. A betegek sokszor fiatal munkavállalóként, érzékeny, felelőtlen időszakban lépnek kapcsolatba az azbeszttel, az árat viszont akkor fizetik meg, amikor még erejük teljében kellene lenniük, de a pontos okok feltárására, a munkáltató felelősségre vonására már nincsen lehetőség.

Az információhiány okozza a gondot 

Az azbesztszennyezés nem csak az építő- és vegyiparban dolgozók számára jelent komoly kockázatot. Az azbeszt ma is számos középületben és lakóépületben jelen van. Magyarországon az egyik legjellemzőbb előfordulása a palatetős házak tetőszerkezete.

Azokban a régiókban, ahol a házakat palatetővel építették, a tetőcserét a családok sokszor csak nagy anyagi áldozat árán tudják megoldani. Ilyenkor sokan saját maguk próbálkoznak a javítással vagy olyan cégeket, csapatokat bíznak meg a cserével, akik nem tudják szakszerűen bonyolítani a munkát.

A tetőcserét körültekintéssel kellene végezni a leszedett tetőt pedig megfelelő hulladékkezelő helyre szállítani. Az egyik legegyszerűbb lépés például a szomszédok tájékoztatása lenne. A Levegő Munkacsoport tapasztalatai szerint azonban sokszor még ennyi sem történik, a veszélyes anyag egy része nyitott teherautón egy illegális lerakóba vándorol.

A helyzet hosszú távon rosszabbodhat 

A WHO becslése szerint 2030-ig Európában több, mint 300 ezren veszíthetik életüket az azbesztszennyezettség miatt kialakuló mezotelióma miatt, más források ennél is borúlátóbbak és évi 43 ezer azbeszttel összefüggő halálesetet jósolnak. Ez a szám 2050-re több, mint duplájára nőhet, mert az anyagot még ma sem kezelik megfelelően.

A régi tetők felújításakor azbeszt juthat a levegőbe

Jelenleg Európában 125 millióan dolgoznak azbeszttel szennyezett környezetben, közülük pedig sokan nem is tudnak arról, milyen veszély fenyegeti őket. Az azbeszt okozta megbetegedések érintettjei 60%-ban férfiak, Magyarországon pedig ez az arány még inkább ebbe az irányba billen. Az évente azbeszt okozta betegséggel diagnosztizált emberek között általában kétharmad a férfiak aránya, vagyis a legtöbben valószínűleg a munkavégzés során, építkezésen, gyárakban, szállítmányozásban találkoznak az anyaggal.

A szabályozás nem minden

Hazánkban 1982-ben tiltották be a szórt azbeszt használatát, 1994-től pedig megkezdték a szigetelések kiváltását az építőiparban. A teljes tiltás azonban csak 2005-ben következett be, azóta nem lehet gyártani, forgalmazni és beépíteni sem ilyen anyagot.

A 12/2006. III. 23. EüM rendelet részletes útmutatót ad arról, hogyan kell kezelni az azbesztet és az azzal szennyezett területet és tárgyakat. Az előírás szokatlanul részletes, arra is kitér, hogy a területen az anyagokat, tárgyakat nem szabad dobálni és fűrészelni (hiszen ez port verne fel), illetve szeles időben sem szabad munkát végezni. Ez a részletesség azonban azt jelzi: a baj nagyon is komoly.

Az azbesztet már a ‘40-es évek gyárépítéseikor is használták és pont az erőltetett ütemű építkezések és iparosítás idején élte virágkorát a szigetelések használata. Az azbeszttartalmú anyagokat előállító vagy ezek felhasználásával épült üzemek, épületek egy részének a tulajdonviszonyai az elmúlt évtizedekben követhetetlenekké váltak. A korábbi (sokszor állami) beruházások dokumentációi átláthatatlanok, így nem lehet tudni, pontosan hol alkalmazták (és gyártották, csomagolták) az anyagot.

Szép számmal találhatunk olyan beruházásokat is, amelyek esetében az épületek korábbi funkciói megváltoztak, egy részüket részben vagy egészében lebontották, vagy felügyelet nélkül hagyták. A nagyobb ipari körzetekben ma akár az is előfordulhat, hogy a korábbi raktárak helyén irodák épültek, máshol lakásokat húztak fel a szennyezett területen vagy azok közelében. Emiatt az azbeszt története nem ért véget. Környezeti tényezőként olyan helyeken is jelen lehet, ahol a ma embere már nem is számítana feltétlenül rá.

Mivel a korábbi épületek bontása, a területek rekultivációja egyre aktuálisabb, várható, hogy az azbeszttel kapcsolatos megbetegedések száma növekszik – hacsak nem tartják be pontról pontra az előírásokat. Ez azonban több okból nehéz.

Az azbesztmentesítés nehéz és drága

Az azbesztmentesítés nem csak azért kihívás, mert az anyag veszélyes, hanem azért is, mert elsőre nem lehet megítélni, az adott tárgy, anyag, épületrész tartalmaz-e azbesztet – ehhez minden esetben részletes vizsgálatra van szükség. Ha az azbeszt kimutatható a területen, akkor annak kezeléséhez a legtöbb esetben vizsgázott szakembert kell hívni és összetett módon megoldani a biztonságos eltávolítást és szállítást.

Magyarországon mindössze három lerakóban lehet azbeszttartalmú hulladékot elhelyezni. Bővebb felvilágosítás erről a Magyar Azbesztmentesítők Szövetségének weboldalán található.

Mit lehet tenni a gyakorlatban? 

Bár a törvényi előírások szigorúak, nem mindig életszerű megvárni a vizsgálatok eredményét, azonnal lépni kell. Ha leomlott épület romjait kell eltakarítani, ha családi ház felújításánál gyanús szigetelésre bukkanunk, esetleg egy illegális lerakóban régi fűtőberendezés maradványai bukkannak fel, érdemes egyből úgy gondolkodni: fennáll az azbeszt szennyeződés veszélye.

Ilyenkor létezik néhány szabály, amit érdemes betartani:

• Viseljünk eldobható maszkot, kesztyűt, védőszemüveget. A ruházatunk fedje a teljes testet! Mossunk kezet a művelet után és lehetőség szerint öltözzünk át!
• Csak az tartózkodjon a területen, akinek feltétlenül szükséges! Érdemes figyelmeztetni a szomszédos épületek lakóit, dolgozóit, hogy zárják be az ablakot és körültekintően használják a szellőztető berendezéseket.
• Nedvesítsük meg az anyagot vizsgálat, szállítás, mozgatás előtt, hogy csökkentsük a felszálló por mennyiségét!
• A szállításhoz használjunk Big Bag zsákot vagy más, speciális csomagolást!
• A tárgy alá (és ha indokolt, fölé is) terítsünk fóliát!
• Zárt térben csökkentsük a légáramlást a minimálisra! Csukjuk be az ablakokat, kapcsoljuk le a klímát, szellőztető berendezéseket!

Előfordulhat, hogy az épületben található szigetelőanyagokat, ablakokat, tartályokat, egy ideig nem lehet biztonságosan kiváltani vagy elszállítani (műemlék jellegű épületek esetében a megfelelő műveletek, átalakítások engedélyeztetése sokáig tarthat.) Ma már léteznek olyan technológiák, amelyekkel ilyenkor is minimalizálni lehet az azbeszt felszabadulását.

Mit hoz a jövő?

 Az azbeszt miatti egészségkárosodást jó ideig nem lehet nullára csökkenteni, hiszen az anyag még nagy mennyiségben jelen van a környezetünkben. Nem elvárható az sem – főleg a hátrányosabb helyzetű régiókban – hogy azonnal, vagy akár néhány éven belül megtörténjen a már beépített azbesztet tartalmazó anyagok kiváltása (nincs garancia arra, hogy a régi tetőket biztosan megfelelő szakemberekkel cseréltetnék le például). A megbetegedéseket csak felelősségvállalással és tudatos stratégiával kerülhetjük el.

Maszkot viselni akkor sem rossz döntés, ha csak meglátogatjuk a területet

Az azbeszttel kapcsolatos felvilágosításnak nem csak a releváns területek munkavédelmi oktatásaiban van helye. Az azbesztmentesítés olyan terület, amellyel valójában mindenkinek meg kellene ismerkednie, hogy mindenki felismerje a veszélyeket és megértse a kockázatot.

Az odafigyelés és felelős viselkedés fontosságáról eleinte nehéz lehet bárkit meggyőzni, hiszen a tünetek sokszor csak fél évszázad elteltével jelentkeznek. Fontos tehát mindenkivel megértetni: a mában az évtizedek múlva élő önmagunkért is dolgozunk.

Jó egészséget kívánunk!