Lakhatási válság régen és most: a munkásszállások és az egészség
Lakhatási válság régen és most: a munkásszállások és az egészség
A “munkásszállás” szó hallatán általában nem túl pozitív kép jut eszünkbe. Sokan úgy gondolják: szállóra költözni csak egy fokkal jobb a hajléktalanságnál. A szálláslehetőséget is biztosító munka azonban van, akinek gyakorlatilag létkérdés. A biztonságos szállás dolgozónak és munkáltatónak is alapvető érdeke. Megoldható-e a munkavállalók elszállásolása? Nézzük!
Fekete vonatok és szociális feszültségek – a munkásszállások kultúrtörténete
A hírhedt fekete vonatok az 1950-es évek magyarországi történelmének ikonikus részei. A 100-as számú járatok Szabolcs megyéből szállították Budapestre az általában alacsonyan képzett, fizikai munkát végző embereket. A vonatok hosszú órák alatt tették meg az utat. A tömeg vasárnap este érkezett meg a fővárosba, péntek este vagy szombat reggel pedig igyekeztek hazatérni a szülőfalujukba a legtöbben.
Munkásszállásra sokszor azok kényszerültek, akik a lakóhelyükön nem kaptak állást.
A vonatokon rendszeresek voltak a verekedések, a késelésig fajuló viták, lopások. A zömmel férfiakból álló utazóközönség általában fizikailag és lelkileg is kimerült volt. Ezeknek az embereknek a jelentős része hét közben munkásszállásokon élt, ezeken a helyeken viszont sokszor annyian zsúfolódtak össze, hogy tisztálkodni, főzni, de még rendesen pihenni sem volt lehetőség.
A lakhatási lehetőségeken sokat javított, hogy a II. világháború pusztítása után a ‘60-as években már nagy számban épültek panellakások és társasházak is. A falvak lakosságának egy része a közeli városokba áramlott. Az életszínvonal javult, ezekkel együtt pedig a munkásszállások színvonalán is igyekeztek fejleszteni. A fővárosban voltak olyan szállások, ahol étkezést, közös programokat tudtak biztosítani a beköltözőknek. Volt, ahol hálófülkés rendszert alakítottak ki, így könnyebb volt elviselni a zsúfoltságot. Más helyeken a párok, családok apartman szerű lakásokat, nagyobb szobákat tudtak bérelni.
A rendszerváltozás után sem szűnt meg a rendszer
A munkásszállók a hosszú évtizedek alatt sem tűntek el, csak a szerepük változott időről-időre. A 60-70-es években sokan azért kényszerültek akár családostól a munkásszállóra, mert fokozatosan leépült a bányászat Magyarországon. A rendszerváltozás után a korábbi nehézipari körzetekben gyakorlatilag leállt a termelés, ekkor a munkaerő egy része szintén a jobb megélhetést biztosító főváros vagy a nyugati országrész felé vándorolt.
A jobb munkalehetőség és a regionális bérkülönbségek miatt ma is sokan választják a munkásszállást lakhelyül. Ma már az is szerepet játszik abban, hogy sokan a szállás mellett döntenek, hogy az ingatlan és albérlet árak jelentősen megemelkedtek. Sokaknak az egyetlen megfizethető lehetőség az, ha többedmagukkal bérelnek szállást vagy munkavállalói hotelekbe költöznek.
A belső migráció mellett sokszor a munkásszállók jelentik a megoldást azoknak is, akik külföldről érkeznek hazánkba és próbálnak boldogulni a munkaerőpiacon.
Mi a baj a munkásszállásokkal?
A munkásszállók esetében az egyik legnagyobb kihívás az, hogy a lakók szállását a lehető legköltséghatékonyabb eszközökkel kell megoldani. A szálláshelyeken ezért a legtöbbször nagy a zsúfoltság.
A munkavállalók sokszor méltatlan körülmények közé kényszerülnek
Magyarországon nincsen külön a munkásszállásra vonatkozó rendelet és nem egyértelmű az sem, hogy pontosan milyen követelményeknek kell megfelelnie egy ilyen objektumnak. Ez körülbelül azt jelenti, hogy lakóegységnek (szobának) minősülő teremben akárhány ember elhelyezhető, ha személyenként legalább 5 légköbméter hely jut a bentlakóknak, épült számukra mosdó és van valamilyen ételkészítési lehetőség, teakonyha.
A nem megfelelő szállás azonban minden korszakban rengeteg gondot okoz. A leggyakoribb probléma, hogy a szálláson élők nem tudnak pihenni, visszavonulni. Gyakori, hogy a lakók különböző pszichés problémákkal küzdenek, alkoholhoz, gyógyszerekhez folyamodnak.
A munkásszállások egy részét arra tervezték, hogy a lakók a hétköznap estéket töltsék a szobákban. Ennek ellenére sokakkal megtörténik, hogy hetekre, hónapokra, évekre a szállón ragadnak, nem tudnak rendszeresen “hazajárni”, sokszor nincs is hová menniük. Sok szálláson probléma, hogy a lakók nehezen tudják betartani a szálló rendjét. Hosszú távon nem életszerű például az állandó esti villanyoltás vagy az esti tévénézés tilalma.
A munkásszállások környezete hagyományosan rossz megítélésű, ennek pedig az az oka, hogy a zsúfoltság miatt a lakók között rengeteg a konfliktus. A pszichoszociális feszültségek miatt ezek az emberek sokszor bűnelkövetőkké is válnak, a sorozatos szabálysértéseknek pedig súlyos következményei lehetnek rájuk nézve.
Miért nem mindegy, hol alszik a munkavállaló
Az elérhető árú munkásszállásoknak komoly szociális szerepe van. A munkásszállások fontosak ahhoz, hogy egy-egy területen biztosítva legyen a megfelelő és megfizethető munkaerő, míg más környékeken pedig biztosított legyen az alapvető megélhetés. A cégeknek érdekében áll kihasználni a munkásszállások nyújtotta lehetőséget. Hosszú távon azonban a szállók árnyoldalaival is szembe kell nézniük.
Az SZJA-törvény a szolgálati lakásban vagy munkásszálláson történő elhelyezést az adómentes juttatások közé sorolja. A cégek tehát kedvező feltételek mellett biztosíthatják a munkavállalóik (legalább átmeneti) lakhatását. A szolgálati lakás vagy szálláshely biztosítása lehetőséget ad arra, hogy a cég kedvező árú munkaerőt alkalmazzon vagy olyan szakembereket vegyen fel, akiket másképpen nem, csak úgy tud szerződtetni, hogy biztosítja a lakhatásukat.
A szálláshelyek fejlesztése jó befektetés mindenkinek
A szállásoknak azonban több árnyoldala is van. Munkásszállásra és lakhatási támogatásra többnyire azoknak a munkavállalóknak van szüksége, akik egyébként is nehéz körülmények közül érkeznek. Sokan emiatt egészségügyi vagy pszichés problémákkal küzdhetnek, kimerültebbek az átlagosnál, hiszen sokszor a családjuktól távol, egyedül kell boldogulniuk, vagy több fronton, például az otthoni építkezésen is helytállni.
A lakhatási lehetőség biztosításával a cég mérsékelheti a rövid távú fluktuációt, hiszen akinek a lakhatása a céghez kötődik, valószínűleg kisebb eséllyel tud és szeretne munkát váltani. Ha azonban hosszú távon nem tud jó minőségű megoldást találni a munkavállalói számára, azok előbb-utóbb feladni kényszerülnek a munkát. Jó esetben ez valamilyen pozitív változás miatt következik be, rosszabb esetben viszont egészségügyi vagy lelki eredetű gondok miatt.
A dolgozók életminősége a munkájuk színvonalára is komoly hatással lehet. A kipihent, motivált munkavállalók jó eséllyel jobban teljesítenek, mint azok, akik már a végletekig tágították a határaikat.
Az ideális működés
A munkásszállások nagyon fontos szerepet töltenek be a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolásában. Ilyen lehetőségek hiányában sokan nem is tudnának munkát vállalni, hiszen nem tudnánk finanszírozni a lakhatást, csökkenne a munkaerő mobilitása. A szállásrendszer kialakítása viszont a munkáltatóknak is jó lehetőség, hiszen könnyebben biztosíthatják, hogy rendelkezésükre álljon a megfelelő munkaerő.
A mai piaci helyzet már sokféle konstrukcióban lehetővé teszi munkásszállások üzemeltetését. A szállók lehetnek erre szakosodott cégek tulajdonai, de lehetnek közvetlenül a munkáltató kezében is. A szállásadók dönthetnek úgy, hogy bárkit fogadnak, vagy csak cégekkel kötnek szerződést és az ő ügyfeleiket helyezik el. Ma már az is gyakori, hogy valaki lakást ad bérbe, csoportos albérlet álcája mögött alakít ki munkásszálló funkciót. Az is megtörténhet, hogy a munkaadó a saját ingatlanában, vagy bérelt lakásban helyez el valakit, akár családostól, szolgálati lakásként.
Ilyen helyzetben jó, ha a munkáltató, legalább a munkavállalók közvetlen felettese tisztában van azzal, milyen körülmények közül érkeznek a dolgozói. Sok nehéz helyzetet egyszerű munkaszervezési módosításokkal is meg lehet szüntetni. Azokon a területeken például, ahol a munkások jellemzően messziről ingáznak vagy hétköznapra a szállásokra kényszerülnek, jó ötlet lehet a tömbösített munkavégzés vagy a négynapos munkahét bevezetése. Így a munkások könnyebben utazhatnak haza, jobban tudják tartani az egyensúlyt a munka és a magánélet között.
A munkásszállás ideális esetben csupán átmeneti megoldásként szolgál, amíg a munkavállaló vagy a család helyzete nem rendeződik. Hasznos, ha erre a munkáltató is így tud tekinteni és adott esetben több megoldást is kínál – például lakhatási támogatással, vagy jobb körülményeket biztosító elhelyezéssel, fokozatosan tudja segíteni és motiválni a munkavállalóit abban, hogy a munkánál maradva jobb és jobb élethelyzetbe kerüljenek.
A munkásszálláson sokszor olyan emberek élnek, akiket munkaerőkölcsönzés vagy határozott idejű szerződés keretében foglalkoztatnak. Az ő speciális helyzetükkel sokat foglalkozunk már, de ezzel kapcsolatban is fontos megjegyezni: a munkáltató és a tulajdonos akkor jár el felelősen, ha nem csak a munkavállaló teljesítményét, hanem a helyzetét, hosszú távú céljait is mérlegeli.
A munkásszálláson élő emberek nem jelentenek rosszabb munkaerőt, mint azok, akik jobb körülmények közül érkeznek meg a műszak kezdetén. A számukra biztosított lehetőségek növelhetik a teljesítményüket és segíthetnek a cég hosszú távú kihívásainak megoldásában is. A munkásszállások kialakítását, bérlését, szervezését nem érdemes “muszáj” feladatnak tekinteni. Ez éppen olyan fontos befektetés lehet, mint a géppark vagy a cég marketingjének fejlesztése.
Mindenkinek pihentető körülményeket kívánunk!