A vörösen izzó Rajna: a Sandoz gyár katasztrófája

1986. november 1-je szombatra esett. A svájci Bázelben már fagyos volt az idő, a rideg hajnalban csak néhányan járták a település utcáit. A helyi rendőrség egyik járőre azonban különös jelenségre lett figyelmes. A távolban a Sandoz gyógyszeripari vállalat gyárának teteje vörösen izzani majd lángolni kezdett. A segítség 30 percen belül megérkezett a helyszínre. A tűz viszont csak a 20. század egyik legnagyobb ipari katasztrófájának előjátéka volt.

Senki sem vette észre a bajt

A Sandoz gyár a bázeli Schweizerhalle egyik büszkesége volt. A vállalat a katasztrófa idején már száz éve üzemelt a településen. Ez alatt az idő alatt pedig komoly hírnévre tett szert. Itt gyártották és fejlesztették az akkor legkorszerűbb migrén elleni szereket, fájdalomcsillapítókat, nyugtatókat, de innen származott egy, a szervátültetéseknél ma is gyakran használt immunszupresszáns is.

A Comet Photo AG (Zürich) felvétele a katasztrófa utáni munkálatokról. – A kép az ETH-Bibliothek tulajdona. Forrás: WikiMedia

A gyár több száz embernek adott munkát. Előző nap is folyt a termelés, de hétvégén már csak néhányan tartózkodtak az üzem területén. Valószínűleg emiatt nem vette senki észre, hogy az egyik csomagolóüzemben a munkadarabok túlmelegedtek. A csarnokban festékpasztillákat fóliáztak, de a feltételezések szerint a munkások nem tartották be pontosan az előírásokat. A fólia olvasztásához használt lángszóró túl közel került a festékhez. Az anyag túlmelegedett és órákig izzott lángok és füst nélkül, mielőtt a tűz felcsapott volna.

Tűzoltóhajó érkezett a helyszínre 

A bajt későn észlelték, de az oltást gyorsan és nagy hatékonysággal kezdték meg. A 90×50 méteres, 100 méter magas csarnok azonban így is több, mint 4 órán keresztül égett, a 160 bázeli tűzoltó és a Rajnán dolgozó tűzoltóhajók pedig még ezután is órákig hűtötték a forró roncsokat. Attól tartottak, a kritikus hőmérséklet újabb tüzet okozhat.

A tűz miatt a levegő mérgező gázokkal telt meg, a kénes bűzt a környék lakossága is érezte, a hatóságok ezért utasították a környéken élőket, hogy maradjanak zárt térben és jó ideig ne nyissák ki az ablakokat.

A katasztrófavédelem azonban nem pihenhetett meg az oltás után. Hamarosan izzani kezdtek a vonalak. Többen jelentették, hogy a Rajna-folyó vize izzó, természetellenes vörösre változott. Hamar kiderült, hogy a baj óriási. Az oltáshoz használt vízzel a csatornákon keresztül óriási mennyiségű vegyszer mosódott a vízbe.

Nem a festéktől vöröslött a folyó 

A szakemberek egy darabig azt feltételezték, hogy csupán a festékanyag került a vízbe, utóbb azonban bebizonyosodott: a gyárt területéről többféle veszélyes vegyszer szivárgott a vízbe. A disulfoton, fenitrothion, dinitro-orto-krezol és parathion alapú növényvédő szerek használatát több országban betiltották már. A dioxin tartalmú, akkor már korszerűtlennek számító szereket viszont a Sandoz továbbra is gyártotta és értékesítette ahová még lehetett.

https://www.youtube.com/watch?v=2-W79XWtibM

Korabeli híradás a vöröslő Rajnáról

A kimosódott vegyi anyagok hetven kilométer hosszú, mérgező folttá álltak össze és a Rajnában úszva a Franciaországon, Németország és Hollandia érintésével egészen az Északi-tengerig mosódtak.

A mérgezés 250 km hosszan érintette a folyót. A halállomány hatalmas károkat szenvedett, egyes fajok, például az angolnafélék kipusztultak a szennyezett szakaszon. Ezeken a részeken meg kellett tiltani a halászatot és több tonna szennyezett iszapot is el kellett távolítani a folyóból.

Vissza a lazacot! 

A rajnai tragédia valószínűleg csak azért nem tartozik a gyakran emlegetett ipari balesetek közé, mert a csernobili atomerőmű katasztrófája uralja az év történelmét. A folyó szennyezésének gazdasági és természeti következményei azonban ma is érződnek.

1987-ben az érintett kormányok meghirdették a Rajna Akcióprogramot. Ennek célja az volt, hogy annyira egészségessé tegyék a folyót, hogy 2000-re a lazacállományt teljesen helyre lehessen állítani. Ez végül 1997-re sikerült. A Rajna megítélése azonban sokáig nagyon rossz volt, az érintett szakaszon pedig a halászat is megszűnt, komoly társadalmi feszültségeket okozva.

A mérések szerint a folyó vízminősége ma már sok szakaszon jobb, mint amilyen a szennyezés idején volt – ez viszont nem csupán a Rajna Akcióprogramnak köszönhető. Nagy szerepet játszanak ebben a ‘90-es években elkezdődött természetvédelmi akciók is. Az ipari és háztartási szennyezést is igyekeznek visszafogni, így ma már lényegesen kevesebb tisztítatlan szennyvíz kerül a folyóba, mint a korábbi évtizedekben.

Mit tanulhatunk az esetből? 

Azt, hogy pontosan mi okozta a rajnai tragédiát, a mai napig nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani. A festékpasztillákról szóló teória is csupán feltételezés, korábban még olyan összefüggés-elméletek is napvilágot láttak, hogy a baleset előre megrendezett esemény volt, hogy a világ figyelmét eltereljék a csernobili katasztrófáról.

Ennél jóval valószínűbb, hogy valamilyen emberi mulasztás okozta a bajt. Ezeket a helyzeteket pedig még a legnagyobb körültekintés mellett sem lehet teljesen elkerülni. A pontos kommunikáció, a fegyelem, a megfelelő munkahelyi légkör kialakítása segíthet mérsékelni annak az esélyét, hogy valaki hibát kövessen el. Kizárni azonban nem lehet, hogy meghibásodik valami.

Modern hűtőtornyok a Rajna mellett

A modern technika, a biztonsági kamerák és szenzorok ma már számos esetben segíthetnek abban, hogy egy-egy kritikus helyzetet minél hamarabb lehessen észlelni. A megfelelő érzékelők és az automata tűzoltó- és hűtőrendszerek beszerelése ma már rengeteg hasonló esetet segít megelőzni.

Fontos azonban az is, hogy a létesítmények tulajdonosai megfelelő információkat legyenek képesek szolgáltatni a hatóságoknak arról, mi is várja őket a helyszínen. Magyarországon a törökbálinti petárdaraktár robbanása az egyik szomorú példa arra: ha nem lehet pontosan tudni, milyen anyagokkal kell megküzdenie a mentésre érkezőknek, akkor a károk is kiszámíthatatlanok lesznek.

Érdemes ezzel kapcsolatban néhány alapvető szabályt betartani:

• Listázzuk, pontosan milyen anyag és milyen mennyiségben van jelen a területen.
• Rendelkezzünk pontos adatokkal arról, hányan tartózkodnak a helyszínen, hány főt kell keresni, kimenteni.
• Egyeztessünk a katasztrófavédelem és a tűzoltóság munkatársaival a mentésről, ha szükséges, szervezzünk közös gyakorlatot. Ez segíthet abban, hogy az oltás a megfelelő anyagokkal és módszerekkel történjen.

Csökkenti a kockázatot az is, ha veszélyes anyagot kizárólag a feltétlenül szükséges mennyiségben és ideig tárolunk a telephelyen. Ha már lehetőség nincs, érdemes a készleteket elkülöníteni egymástól, hogy egy esetleges tűz vagy egyéb vészhelyzet esetén ne a teljes készlet károsodjon.

A Rajna tragédiája fontos figyelmeztetés volt a vízvédelmi szakemberek számára. A lazacok visszatelepítése csak a munka egyik látványos eleme volt. Az, hogy nem történt tömeges mérgezés és a folyó ökoszisztémája sem károsodott még jobban, több szakértő együttműködésén is múlt.

Az azonnali, gyors, őszinte kommunikációnak köszönhetően kevesen és kis mennyiségben fogyasztottak az esetleg mérgező halakból. A tetemeket sikerült gyorsan elszállítani, az árvízvédelmi rendszerek összehangolt szabályozásával pedig elkerülhető volt, hogy a szennyezett víz elöntse az érintetlen területeket.

A Rajnán szerzett tapasztalatok abban is segítettek, hogy a Magyarországot érintő tiszai ciánszennyezés következményeit a hazai szakemberek gyorsan és hatékonyan enyhíteni tudták. Ezeket az eseteket azonban csak óvatosan szabad sikertörténetként emlegetni.

A hasonló szennyezéseket csak akkor lehet igazán hatékonyan elkerülni, ha nem csak az érintett vállalatok tesznek meg mindent a környezet védelméért, hanem az ő ügyfeleik, a termékeik fogyasztói is arra törekszenek, hogy mindig a legkevésbé kockázatos lehetőséget válasszák. A környezetbarátabb termelési módszerek alkalmazása mellett például kevesebb vegyszerezésre van szükség. Azokat a vegyi anyagokat, amelyek baleset esetén a folyókba kerülhetnek, talán le sem kell gyártani. Ez az a tény, amely igazán képes mérsékelni egy újabb tragédia lehetőségét. A környezetvédelem nem csak a természet, de az emberek biztonságát is közvetlenül szolgálja.

Jó egészséget kívánunk!