Örömünnep helyett gyász: vihar 2006. augusztus 20-án

“Nem egyszerű kameráinkkal megmutatni egy ilyen égi jelenséget. Főleg, ha még a természet is közbeszól.” – Barabás Éva, az RTL Klub műsorvezetője igyekezett megőrizni a higgadtságát akkor is, amikor a 2006. augusztus 20-i tűzijáték záróképe látszólag nem indult el idejében. Már a stúdióban is sejtették, hogy baj van. Azt viszont még nem lehetett tudni, pontosan mekkora.

Hirtelen csapott le a vihar, de nem váratlanul 

2006. augusztus 20-a meleg nap volt. Budapest utcáin az ilyenkor szokásos tömeg hömpölygött. A Várban zajlott a Mesterségek Ünnepe, Duna felett műrepülők húztak el. A színes programok sok embert vonzottak, az eseményeket ráadásul több kivetítőn is követni lehetett.

https://www.youtube.com/watch?v=Ivw3LfnB53k

Az RTL Klub volt az egyetlen csatorna, amely végig közvetíteni tudta a az eseményeket

Délutánra a meleg a tetőfokára hágott. A folyó felett még köröztek a repülőverseny gépei, de a rakpartokon már sokan jó előre letáboroztak, hogy az esti tűzijátékot biztosan a legjobb helyről élvezzék. Aztán lassan besötétedett, fellőtték az első rakétákat és bár ekkor még sokan észre sem vették, hirtelen feltámadt a szél.

A tűzijáték közben érkezett a vihar 

A tűzijáték rakétáit több helyszínről, többek között a hidakról, a Citadella környékéről és a Batthyány térről és dunai hajókról lőtték fel és lézershow-val is kísérték, így az előadás több helyről is jól látható volt. A különleges elhelyezkedés miatt azonban az esemény nagy zajjal is járt.

Néhány perccel a kezdés után a tévéközvetítések nézői azt vehették észre: a tüzes formák eltorzulnak a levegőben, ráadásul az operatőrök kamerái is bemozdulnak a hatalmas szél miatt. Ekkor már tudni lehetett, hogy a helyszínen eleredt az eső.

A Duna-parton tartózkodók nagyjából ekkor vették észre, hogy baj van. A fényeket figyelő másfél millió ember pillanatok alatt döntött a menekülés mellett. A tűzijáték azonban még csak a harmadik képnél tartott, amikor már vízszintesen esett az eső. A város közvilágítását biztonsági okokból lekapcsolták. A budai rakparton kidőlt egy fa, a Clark Ádám térnél pedig a vihar a közönségbe sodorta a kivetítő óriási képernyőit. A hömpölygő tömegen végleg úrrá lett a pánik.

Apróbb sérülések és halálos áldozatok 

A közönség tagjai egyáltalán nem voltak felkészülve arra, hogy menekülniük kell. A hatalmas tömegben sokan azt sem tudták, melyik pontján vannak a városnak egészen pontosan. Másoknak helyismerete sem volt. A meleg miatt sokan szandálban, papucsban álltak az aszfalton. A tömegben sodródva emiatt sokan megsérültek: üvegszilánkba léptek, kificamodott a bokájuk, lépcsőkön, szegélyeken lesodródva szereztek sebesüléseket.

Az egyik budai helyszínen egy fa az elárusítóbódéra dőlt. Az alatta álló 40 év körüli férfi és egy kiskamasz lány életüket vesztették. A Dunán elhelyezkedő egyik motorcsónakról többen vízbe estek. A bajba jutottakat többen mentették, de egy házaspárnak már csak a holtteste került elő. Egy család a közeli étteremben keresett menedéket. Az édesanya a rémülettől szívrohamot kapott.

A menekülők ijedten tapasztalták, hogy a tömegközlekedés több helyen nem működött. Ha a buszok, villamosok el is indultak, a szerelvényekre legtöbbször nem lehetett felférni. Volt, aki a közeli üzletekben keresett menedéket, mások kapualjakba próbáltak beállni. Néhány belvárosi házban a lakók egyszer csak azt vették észre, hogy az emberek még a lakásukba is betódulnak – a 80-100 km/órás szél és az eső miatt rengetegen annyira megijedtek, hogy bármilyen fedett hellyel megelégedtek.

Károk és áldozatok 

A mentők, tűzoltók, rendőrök egész éjszaka dolgoztak. A város még másnap is csatatérre emlékeztetett. A vihar ablakokat tört be, tetőket bontott meg, vagyontárgyakat sodort el. Szerte a városban fák dőltek ki, több helyen víz árasztotta el a pincéket. A hatóságok sokáig teljesen elérhetetlenek voltak. Sem a mobilhálózat, sem a diszpécser központok nem bírták az óriási terhelést.

A szomorú este mérlege: 5 halott, több mint 1000 sebesült, hatalmas anyagi károk és természeti pusztítás. A tragédia után mindenki arra kereste a választ, vajon hogyan történhetett mindez. Az eset szomorú tanulsága az volt: nagyon könnyedén. Csoda, hogy az eddigi években nem következtek be ennyire súlyos események.

Mindenki hibás és senki sem

Az eset utáni szigorú vizsgálatok számos hiányosságot tártak fel. Sokakat felelősségre vontak, de tulajdonképpen az derült ki: sokan hibáztak, de nehéz lenne megnevezni a valódi felelősöket.

Az ünneplés hamar menekülésbe fordult

Az augusztus 20-ai tűzijáték 1927. óta hagyomány. A szokások, a technika, de az emberek életmódja is sokat változott ebben az időszakban. Sokkal több az autó, rengeteg az olyan technikai elem (hangosítás, kivetítő, elárusítóhely, reklám), amelyik jelentős részt foglal el a járdából. A közlekedés sokat fejlődött és Budapest lakosainak a száma is megnőtt az elmúlt időszakban, így a tűzijáték nagyobb tömegeket tud vonzani. Érett a szabályok változtatása és pontosítása, de a szokások egy kicsit felülírták a józan ész követelményeit.

2006-ban a tűzijáték szervezésének még nem egyetlen felelőse volt. A hatalmas esemény különböző részeit különböző szervezetek kontrollálták. Így fordulhatott elő, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálat jelzése nem a megfelelő kezekbe jutott el.

Az OMSZ figyelmeztetett arra, hogy a vihar éppen a tömegrendezvény idején éri el a helyszínt, azt viszont nem ellenőrizték, hogy a riasztást fogadta-e valaki. A jelzés egyedül a rendőrséghez futott be, nekik azonban nem volt jogosultságuk leállítani a tűzijátékot. A Miniszterelnöki hivatal és a szervezésért közvetlenül felelős kormányzati szervek átsiklottak az OMSZ jelentése felett.

Mit lehetett volna tenni? 

A problémát súlyosbította, hogy a tömeg irányítására – különösen vészhelyzet esetére – nem voltak megfelelő forgatókönyvek. Nem voltak kijelölt menekülési útvonalak, a hangrendszeren keresztül pedig végig a tűzijáték kísérőzenéje szólt, a tömeg innen sem kapott utasításokat. A sötétben sokan elveszítették a tájékozódási képességüket, mások nem rendelkeztek pontos helyismerettel. Volt, aki a rendőröktől próbált segítséget kérni, de ők sem készültek fel arra, hogy a szél és eső elől menekülő embereknek segíteni tudjanak.

Már azzal rengeteg baleset megelőzhető lett volna, ha sikerül szekciókra osztani a tömeget és útvonalakat kijelölni, ahol elhagyhatják a rakpart nyílt terét. Segíthetett volna az is, ha van valamiféle terv arra, hogy mit kezdjenek azokkal, akik a helyszínen ragadtak, vagyis menedékre lett volna szükségük az eső és a szél elől – például amíg fel tudnak szállni valamelyik járműre.

A tűzijáték hangrendszere ma már alkalmas arra, hogy veszély esetén tájékoztassa az embereket a teendőkről. 2006-ban azonban ez a technika még nem volt adott. A tömeg irányítás nélkül maradt. Néhányan rájöttek, hogy a hidak alá húzódva, vagy a rakpart lépcsői, beugrói mentén menedéket keresve nagyobb biztonságban vannak, mint a nyílt téren – de mivel senki nem adott iránymutatást a rémült tömegnek, így kevesen tudtak biztonságosabb megoldást választani.

Egységes eljárással és közös tervezéssel megelőzhető lett volna a tragédia, ehhez azonban azonnali döntésre és gyors, határozott fellépésre lett volna szükség. Valószínűleg biztonságosabb lett volna, ha a vihar hírére lefújják a tűzijátékot és erről tájékoztatják a várakozókat is – így a legtöbben maguktól elhagyták volna a rakpartot, bár irányításra valószínűleg ekkor is szükség lett volna, hiszen ekkora tömeg nem tud egyszerre, teljes biztonságban, mégis gyorsan távozni a helyszínről.

Tömegrendezvény tanulságokkal:

Az augusztus 20-ai tűzijáték az egyik legösszetettebb tömegrendezvény, hiszen nem lehet kiszámítani, pontosan milyen helyszíneken, mennyi emberre lehet számítani és ők hogyan viselkednek majd egy-egy hír vagy esemény kapcsán. Megtörténhet, hogy egy-egy helyszínen alig lézengenek, máshol vita alakul ki akörül, ki fér még el az adott pontot.  Egy ilyen esetben kiemelten fontos a tájékoztatás és a folyamatos, egyértelmű irányítás. Ez csak akkor működik, ha a szervezőknek a lehető legtöbb esetre pontos cselekvési tervük van.

Az okostelefon a balesetmegelőzésben is hasznos lehet

Az elmúlt évek keserű tanulságai megmutatták, nem lehet elég óvatosnak lenni. Fontos, hogy egy-egy rendezvényen a rendezők, árusok, biztonsági őrök – és ha lehet, maguk a résztvevők is tisztában legyenek a viselkedési szabályokkal. A kivetítők, kommunikációs rendszerek, plakátok, hangosbeszélők ebben sokat segíthetnek, de az okostelefonok korában üzenetekkel, applikációkon keresztül is le lehet adni a megfelelő figyelmeztetéseket.

Felelős magatartással és egy kis összedolgozással a legveszélyesebb helyzet is csak izgalmas kalandnak tűnik. A bajt, természeti csapásokat nem lehet mindig elkerülni. Ha viszont felkészülünk a vészhelyzetekre, jelentősen csökkenthetjük a károkat és sérüléseket.

Békés, vidám nyarat kívánunk!