Eltörpült a tragédia – a Columbia űrrepülőgép első áldozatai

A Columbia űrrepülőgép 2003-ban, a földre visszatérés közben, hét űrhajóssal a fedélzetén megsemmisült. Az űrsikló tragédiája után az Egyesült Államok visszavonultatta az űrrepülő-flottát. A Columbia több, mint 300 napot töltött az űrben. az eset pedig sokat rontott az űrprogram megítélésén is. Kevesen tudják viszont, hogy nem a hét űrhajós volt a gép összes áldozata.

Gagarin kilövésének 20. évfordulójára készültek 

A Columbia űrsikló megépítése fontos mérföldkő volt az amerikai űrprogram szempontjából. Ez volt az első olyan jármű, amit arra terveztek, hogy többször is kilőjék az űrbe. Valószínűleg ezért időzítették az első kilövést az orosz Gagarin űrrepülésének 20. évfordulójára, 1981. április 12-ére.

Az űrsiklót 1975-ben kezdték építeni Palmdale-ben, Los Angeles külvárosában, az akkor még Rockwell néven ismert későbbi Boeing gyárában. Az első kilövés idején az űrsikló tulajdonképpen már 2 éve készen állt, csak a végső tesztek elvégzésére vártak.

A Columbia űrrepülőgép 1979-ben a Kennedy Űrcentrumban  – forrás: NASA

Ezek közül az egyik az úgynevezett CDT volt. A CDT a Countdown Demonstration Test, a kilövési szimuláció rövidítése. A CDT során a Columbia űrsiklót az indítóállványhoz rögzítették, visszaszámlálást kezdtek, majd beindították a gép hajtóműveit, amelyeket néhány percig járattak – de a gépet nem lőtték ki.

A módszer hátránya az volt, hogy az űrsikló nagy mennyiségű oxigént és hidrogént engedett a környezetébe, ez pedig robbanásveszélyt okozott. Hogy ezt csökkentsék, a személyzet távozása után nitrogént pumpáltak az űrsikló belsejébe a teszt végén. Ez az anyag képes volt kiszorítani a robbanásveszélyes gázokat. A nitrogén bejuttatása után újra tiszta levegőt pumpáltak (volna) az űrsiklóba, így a munkások biztonságosan dolgozhattak tovább.

Több, mint 500 hiba a visszaszámlálás során

 A próbafolyamatot nem a rakéta állomáshelyéről, a Kennedy űrközpontból irányították. Az 1981. március 19-én végzett tesztet a Merritt-szigeti irányítóközpontból végezték. A reggeli teszt balesetmentesen lezajlott, az első legénység elhagyta az űrsikló fedélzetét, odabent pedig megkezdődött a gázcsere.

A Columbia űrsikló kilövése az utolsó sikeres küldetésen – Forrás: NASA

9:30 körül az egyik munkás, Nick Mullon felkiáltott. A kilövőállványon dolgozott, és éppen leereszkedett az űrsikló egyik hátsó kamrájához. Itt három társa testét pillantotta meg. Mullonnak bevillant, hogy a három munkás talán gázmérgezést kapott, ezért nagy levegőt vett és menteni próbálta őket. A gyanúja azonban szomorú módon igazolódott be. A művelet közben túl sok nitrogént lélegzett be és a kamra bejáratának közelében elájult. Az ő rosszullétének azonban már szemtanúja is volt, a munkások így vészjelzést adtak le. A következő percekben azonban elszabadult a káosz.

Elképesztő felkészületlenség

A Merritt-szigeten először hitetlenkedve fogadták a hírt, percekbe telt, mire sikerült felfedezni a baj okát és leállították a nitrogén beáramoltatását. Eközben a Kennedy űrközpontban megkezdték a mentést, de a biztonsági őrt valaki rosszul tájékoztatta. Ő úgy tudta, odabent ammónia szivárog, ezért nem engedte be a mentőautót azokért, akik odabent rosszul lettek.

John Bjornstad, volt az első, aki leereszkedett a kamrába még a kórházba szállítás közben meghalt. 50 éves volt. Társa, Forrest Cole 12 percet töltött oxigénhiányos állapotban, kómába esett és április 1-jén életét vesztette. Bill Wolford volt a harmadik, aki belépett a kamrába. Ő életben maradt, de 3 éven át minden nap migrénnel kellett megküzdenie. A fájdalom elviselésében semmit sem segített, hogy a nehezen megközelíthető helyről történő mentés közben a háta is megsérült.

Nick Mullon a baleset idején 25 éves volt és menteni próbálta a társait. Nem töltött sok időt oxigénhiányos állapotban, de a néhány perc tönkretette a rövidtávú memóriáját. Gyakran kocsiba ült és elhajtott otthonról, de nem emlékezett rá, hogyan térhetne haza. Egy alkalommal a felesége a Los Angeles-i hajléktalanok között bukkant rá, később daganatok keletkeztek a tüdejében és már oxigénpalack használatával sem enyhült a légszomja. 39 évesen végül örökre elaludt.

A NASA nem fizetett bírságot

A baleset nem vert fel különösebben nagy port, de John Young megemlékezett a két, akkor ismert áldozatról a kilövés előtti sajtóbeszélgetésben. A körülményeket folyamatosan vizsgálták, de az indítás előtti napokban a technikusoknak más dolga is akadt. A teszt során több, mint 500 hibát találtak a mechanizmusban. A munkások halála nem okozhatott presztízsveszteséget.

A szolgálat közben elhunyt munkások emlékműve – Forrás: NASA

A NASA Charles D. Gay vezetésével vizsgálóbizottságot állított fel. Az ő kutatásuk még több olyan hibát tárt fel, amely végül a munkások balesetéhez vezetett. Kiderült, hogy senki nem emlékszik arra pontosan, hogyan engedték a munkásokat a még nitrogénnel telített űrrepülő belsejébe. Volt, aki úgy emlékezett, hallotta a hangosbemondó hangját, amely ezt engedélyezte. Mások azt állították, nem értették, miért közelítették meg a szerelők a hajót.

Kiderült az is, hogy a baleset környékén nem voltak elhelyezve a megfelelő mentőeszközök, például légzőkészülékek sem. A kommunikációs zavar pedig már az Appolo űrrakéta tűzesete során is fennállt, de a NASA látszólag semmit sem tett a javításért.

Később az OSHA is vizsgálta a történteket, ebből is egyértelműen kiderült, hogy a NASA hibázott. A szervezet azonban sosem fizetett bírságot. Állami szerv lévén ennek nem látták értelmét, hiszen a bírságot is a költségvetésből finanszírozták volna.

Kevés ennél egyértelműbb eset van

Munkavédelmi cégként mindig felhívjuk a figyelmet arra: önmagában a megfelelő kommunikáció is életet menthet. Ha a két, elsőként behatoló munkás életét talán már nem is lehetett volna megmenteni, a társaik súlyos sérülése valószínűleg elkerülhető lett volna, ha elég gyorsan kapnak elsősegélyt.

A mentési tervek és veszélyhelyzeti útmutatók egyik legfontosabb szerepe, hogy a baj megtörténtekor mindenki gyorsan avatkozzon be – anélkül, hogy egy percig is mérlegelnie kellene, elveszítheti-e a munkáját, vagy szenvedhet-e más kárt azért, mert tenni próbált valamit.

30 évvel az eset után a floridai Space Walk of Fame múzeumban az áldozatok végül emlékművet kaptak. A Columbia 2003-as tragédiája pedig valószínűleg örökre figyelmeztetést jelent: a fejlett technológia mellett a munkavédelemre is legalább ekkora figyelemnek kell irányulnia a világ és az ipar bármely területén.

Balesetmentes munkavégzést kívánunk!