Soha többé ilyen hibát! – 10 éve történt a kolontári vörösiszap katasztrófa

Közel 10 éve, 2010. október 4-én a MAL Zrt. Ajkai Timföldgyárához tartozó vörösiszap tározójának gátja átszakadt. Az itt tárolt maró anyag mintegy 10 négyzetkilométeren öntötte el a környező településeket, főként Kolontárt, Somlóvásárhelyt és Devecsert, de érintett volt Kisberzseny, Tüskevár és Apácatorna, valamint a környék termőföldjei is. Az események a mai napig a rendszerváltozás utáni Magyarország legnagyobb ipari katasztrófájának számítanak. Vajon mit tanulhatunk egy évtized távlatából a tragédiáról?

A hulladékért is felelősen

 A MAL Zrt. jogelődje sokáig állami tulajdonban volt. A privatizáció után a cég nem csak egy értékes üzemet vett át, a sok millió liternyi hulladék és rekultivációra szoruló ipari terület is a birtokába került. Az üzemeknél tulajdonosváltás esetén pedig gyakori probléma, hogy a hulladékkal, melléktermékekkel, hasznot már nem hozó gyárrészekkel senki sem törődik.

Néhány éve az akkor felszámolás alatt álló Budapesti Vegyiművek Zrt. elszállítatlan vegyszeres hordói keltettek indulatot, de ez csak egy a napvilágra került esetek közül. Erős a gyanú, hogy elhagyott bányagödrökben, földalatti üregekben, bezárt gyárak telephelyein még mindig rengeteg veszélyes anyag található.

A hulladékkezelés szigorítása mellett a helyzetre megoldást jelenthet, ha a cégek saját maguk is felelős hulladékkezelési stratégiát alakítanak ki. Ebbe beletartozik az is, hogy igyekeznek visszaszorítani a hulladék keletkezését, például azzal, hogy újrahasznosítják vagy visszaforgatják a melléktermékeket. Segít, ha az üzemek már eleve a veszélyes hulladék ártalmatlanítására törekszenek a lerakás előtt, és gondos jegyzőkönyvet vezetnek arról, mit tartalmaz ledepózandó szemét.

Az ajkai vörösiszap-tározó – Civertan @ Wikipedia

A melléktermékek szigorú kezelését a 2012. évi CLXXXV. törvény a hulladékról is előírja, a gyakorlat azonban sokszor azt mutatja, nem minden üzem tud pontosan elszámolni azzal, mi található a szemétben. A pontos mérések, a jegyzőkönyvezés és a dokumentálás, valamint a megfelelő hulladék-kezelési protokoll kialakítása azonban mindenkinek érdeke. Nem csak a bírságok elkerülése miatt fontos a törvények betartása. A szigorú intézkedések rengeteg balesetet és katasztrófát előznek meg.

A vörösiszap katasztrófa ügyében indult bírósági eljárás során kiderült, hogy a hulladékkezelésbe több felelőtlen hiba is csúszott. A MAL Zrt. katasztrófavédelmi terve nem számolt azzal, hogy a zagy elérheti a településeket. Nem jól mérték fel az anyag lúgosságát sem, sőt, egy jogszabályi hiba miatt a vörösiszap nem minősült bányászati hulladéknak. A menekítést és mentesítést egy felelősebb kezelési terv nagyban megkönnyíthette volna.

A tájékoztatás fél biztonság

 Sok visszaemlékezésből kiderül: a helyiek eleinte nem tudták, mi történhetett, sokan azt gondolták, a Torna-patak áradt meg. Egy szakértői csoport egy olyan szemtanú elbeszélését is rögzíti, aki szerint: “nálunk a rendőrök autóval körbejártak, azt kiabálva: „jön a víz, meneküljenek minél magasabban fekvő helyre”. Az üzenet azonban nehezen volt hallható és érthető […]. Nem volt hangosbeszélő, sem sziréna, és a templom harangját sem verték félre.”

A megfelelő, mindenki számára érthető, egyezményes tájékoztatás és figyelmeztetés rengeteget segíthet a katasztrófa elhárításában. A mentési és menekülési tervek készítésénél fontos végiggondolni, hogyan lehet a leghatékonyabban értesíteni a veszélyről az érintetteket.

Az érthető kommunikáció a menekítés és később a mentés, mentesítés során is fontos. A hangosbemondókon keresztül azokat is lehet irányítani, akik az ipari jelzéseket vagy a pontos menekülési protokollt nem ismerik. Az útvonalak kijelölése, a cselekvési tervek ismertetése csillapítja a pánikot, segíthet az ebből adódó újabb veszélyhelyzetek elkerülésében.

A kolontári katasztrófa helyszínén önkéntesek rövid idő alatt közösségi rádiót szerveztek. Az adó alkalmas volt arra, hogy folyamatosan informálják a helyszínen lévőket arról, hol kaphatnak például segítséget, hol osztanak ruhát vagy biztosítanak ingyenes étkezést. A rádió később a mentesítést végző önkéntesek munkájának szervezésében is sokat segített.

Katasztrófavédelmi gyakorlat: nem fölösleges

A katasztrófa következményeinek felszámolásában rengeteg önkéntes vett részt, de a helyszínen dolgoztak a katasztrófavédelem, a tűzoltóság és a honvédség munkatársai is. Több visszaemlékező megjegyzi: a személyek védőeszközzel való ellátottsága nagy változatosságot mutatott. Volt, aki pormaszkban, volt, aki vegyvédelmi felszerelésben látott neki a munkának.

Gond volt az önkéntesek és adományozók munkájának, látogatásának szervezésével is. Figyelni kellett arra, hogy mindenki megfelelő védőfelszerelésben lépjen a kritikus területekre, és az autókon, tárgyakon, ruházaton ne hordják tovább a port és a méreganyagokat. A mentesítés során számos kisebb-nagyobb hiba történt: a mai napig vitatkoznak arról, hogy a házakba a gipsz-por kiszórása valóban jelentett-e segítséget az iszap ellen. Nem szervezték meg az összegyűjtött, szennyezett tárgyak őrzését sem, azok közül sokat a veszélyesség ellenére állítólag eltulajdonítottak (http://www.robindesbois.org/wp-content/uploads/2015/04/KATA_VORO_robindesbois.pdf).

Szerencsére a tragédia idején már számos szervezet rendelkezett bizonyos katasztrófavédelmi ismeretekkel, vagy legalábbis olyan információkkal, amelyek megkönnyítették a munkaszervezést. Jó példa erre az állatvédő szervezetek reakciója, akik viszonylag gyorsan cselekedtek. Az alapítványok és más civil közösségek nem csak mentették az állatokat, de a dokumentálásról és az ideiglenes elhelyezésről is gondoskodtak.

Sokat segít, ha veszélyhelyzetben a lehető legtöbben tudják, hogyan támogathatják a mentést végzők munkáját és mi a helyes magatartás, amit ilyenkor tanúsíthatnak. Az elsősegély alapjai, vagy a veszélyes anyagokon szereplő S-mondatok és R-mondatok, vagy az azok beazonosítását segítő jelzések ismerete fontos szerepet tölt be abban, hogy a sebesültek gyors ellátást kapjanak illetve megfelelő erők érkezzenek a helyszínre.

A vörösiszap katasztrófa sok sérültje panaszkodott arról: későn, vagy nem megfelelő módon kaptak elsősegélyt. Sokan nem ismerték a folyadék hatását (a lúgmarás az égéshez hasonló sebeket okoz, de a hólyagok csak később alakulnak ki). A gyors, akár híg ecetes lemosás, a bőrfelületek hűtése, vagy csak annak ismerete, hogy kerülni kell az iszappal való érintkezést, sokak testi épségét megkímélhette volna.

A tragédia után

 A települések elpusztult részeit ma már nagyrészt helyreállították. A legsúlyosabban érintett részeken közpark létesült, Devecseren pedig lakópark épült a házukat elvesztő áldozatok számára. A Torna-patak, és a Marcal-folyó középső és felső szakaszának élővilága szinte teljesen kipusztult. A szakemberek mederkotrással és mesterséges haltelepítéssel igyekeznek helyrehozni, amit még lehet.

Munkagépek az átszakadt X. kazettánál – Pásztörperc @ Wikipedia

A 2010-es események rengeteg hiányosságra rávilágítottak. A katasztrófa hatására Csehország, Ukrajna és Franciaország is felülvizsgálta a timföldgyárak és vörösiszap-tárolók működését. A 2013-as árvizek idején már Magyarországon is hasznosították a devecseri tapasztalatokat, többek között rádiót hoztak létre a tájékoztatás segítésére.

A kutatások azt mutatják: az egykori túlélők körében jóval több a magasvérnyomás-betegségben szenvedő ember és sokan küzdenek a pszichés tünetekkel is. Ma már sokan azt mondják: sokkal korábbi és szigorúbb beavatkozásokra lett volna szükség, de a tragédia talán így sem lett volna teljesen elkerülhető.

A 10 évvel ezelőtti eseményeket nem lehet meg nem történté tenni, de a helyzetből a mai napig sokat tanulhatunk. Felelős munkavédelmi cégként igyekszünk partnereink mellé állni és segíteni abban, hogy hosszú távon is balesetmentesen és biztonságosan üzemelhessenek.

Mindenkinek jó egészséget kívánunk!