Tűzoltó anyagok: melyik a leghatékonyabb?
Tűzoltó anyagok: melyik a leghatékonyabb?
Előző cikkeink egyikében a víz és a tűzvédelem kapcsolatával foglalkoztunk. A víz az egyik legősibb és leghatékonyabb tűzoltó eszköz, de a modern világban akadnak komoly vetélytársai. A víz nagy előnye, hogy környezetbarát és a műszaki megoldásoknak hála ma már szinte bárhol rendelkezésre is áll. Ez azonban nem jelenti, hogy mindig ez a leghatékonyabb megoldás. Lássuk a víz alternatíváit!
Történelem és fizika: vissza az iskolapadba!
A tűz elleni védekezés fejlődéséről előző cikkünkben már írtunk, de nem említettük, hogy a régi időkben nem csak a tűzjelző sípok és lajtoskocsik álltak készenlétben. Még ma is találni olyan üzemeket, ahol az oltótakaró vagy oltóhomok is része a védelmi eszköztárnak. A homok és sűrű szövésű, nehéz takaró is ugyanazon az elven működik: elzárja a levegő útját a tűzhöz, elfojtja a lángokat.
A homok és a takaró (lemez, fedő, vagy bármilyen nehezebb tárgy) nagyon jó szolgálatot tesznek például az iskolai laboratóriumban vagy egy ötvös műhelyében. Ezek az eszközök nem alkalmasak arra, hogy egy egész, lángoló szobát oltsanak velük, de gyorsan és hatékonyan fojtanak el akár nagyobb (például egy asztallapnyi kiterjedésű) tüzet is, anélkül, hogy további bajt, például elektromos zárlatot okoznának.
Ezek az eszközök azonban nem hűtik a felületet. Ha a lángoktól sikerült is megszabadulni, valószínűleg további intézkedésekre lesz szükség, locsolásra, az anyagok elkülönítésére, a tűz további okainak megszüntetésére.
A víz után következő lépcső: a hab
A vízzel oltás egyik legnagyobb hátránya, hogy a magas hőmérséklet miatt hamar gőz keletkezik. Az oltóanyag emiatt sokszor el sem éri a tűz fészkét, vagy nem tudja elég hatékonyan elszigetelni az anyagot az oxigéntől ahhoz, hogy megállítsa az égést. A különböző stabil habok azonban a vízhez hasonlóan jól kijuttathatók vastagon szigetelnek és stabilan a felszínen maradnak.
Az oltóhabok használatakor kevesebb gőz szabadul fel, így a műszaki mentés során a környezet is átláthatóbb. A hab képes hűteni az adott felületet, így a visszagyulladást is megakadályozhatja.
Az oltóhab valójában gőzzel, gázzal vagy levegővel töltött buborékokból áll, amelyeket folyadékhártya választ el egymástól. A habot oldatban szállítják, ezt az oldatot juttatják ki valamilyen habképző anyag segítségével a felszínre – hasonlóan a régi, patronos tejszínhab-szifonok logikájához.
A hab minőségét legjobban a habkiadósság és a habállékonyság mértéke mutatja. A habkiadósság azt jelzi, hogy a keletkező hab térfogata hányszorosa az ahhoz szükséges oldaténak. A nehézhabok esetén a hab 20-50-szorosa a kezdeti oldat térfogatának, a középhaboknál ez a szám 20-200 között van. A könnyű habok több, mint 200-szor akkorára képesek nőni, mint a kiinduló oldat. A nehéz habok általában “gördülékenyek”, vagyis gyorsan és folyamatosan terjednek el a felszínen. A könnyű haboknak inkább a levegő kiszorításában van nagy szerepük. A habállékonyság azt mutatja meg, mennyire nagy a buborékok élettartama. Ez a jelölés azt mutatja meg, mennyi idő alatt csökken a felére a hab térfogata.
Habokat többféle anyagból is előállítanak. Ez alapján elkülöníthetünk:
- Vegyi habokat: Ezek általában két komponens találkozásából keletkeznek. Ma ezeket már kevésbé használják.
- Mechanikai vagy léghabok: Ezeknek a haboknak a 90%-a levegő. Kellemetlen illatúak és töményen mérgezőek is, ezért szintén ritkán használják őket.
- Protein alapú hab: Ezek kemény, nehéz habok, akár 4000 négyeztméternyi tűz oltására is alkalmasak.
- Fluorprotein alapú habok: Az előbbi hab folyékonyabb, jobban terülő verziója, forró fémfelületek hűtésére is használható.
- Filmképző, kettős filmképző, alkoholálló habok: Nem esnek össze alkohollal való találkozáskor, viszont lassabb kijuttatni őket a felszínre.
A habok hátránya, hogy azokhoz a tüzekhez, amelyeket vízzel nem lehet oltani, ezek sem alkalmazhatók, esetleg csak korlátozottan vethetők be (Az ABF habbal oltót például csak 1000 V-ig alkalmazhatjuk elektromos tűz oltására, ha a készüléket erre a célra bevizsgálták). A különböző habok használatakor mérlegelni kell, hogy nem lépnek-e reakcióba valamilyen anyaggal a tűz közelében. Sok oltóhab töményen erősen mérgező lehet. Vízzel együtt korlátozottan alkalmazható ez az oltási mód, porral együtt viszont nem.
Oltópor: a homok utódja
Az oltópor hasonlóan viselkedik a homokhoz, de könnyebben kijuttatható a felületre. A homoktól eltérően sok tűzoltó por meleg hatására bomlik is, ezáltal hőt von el a környezetétől. A porokat általában valamilyen hajtógázzal, széndioxiddal vagy nitrogéngázzal juttatják a légtérbe.
Az oltóporok leggyakoribb fajtái:
- Szilárd tüzek (“A” tüzek) oltására használt ammónium-foszfát, ammónium-szulfát alapú porok.
- Folyadékok és gázok (“B” és “C” tüzek) oltására használt Nátrium-hidrogén-karbonát és kálium-hidrogén-karbonát porok.
- Fémtüzek (“D” tüzek) oltására használt alkálifém- és ammónium-klorid porok.
A porok a tűzoltó készülékek különböző típusaiban is megtalálhatók. Az úgynevezett “ABC poroltókban” például a két első kategóriában tartozó anyagok vegyesen is. A porral történő oltás elektromos tüzek esetében is bevethető.
Az oltóport szinte bárki biztonságosan használhatja
A por nem csak elfojtja a tüzet, de mechanikai és sokszor kémiai gátat is képez, vagyis az egymással érintkezve gyulladást okozó anyagok nem tudnak találkozni a térben. A por nehéz, jól megül a felszínen és bár nagy hő hatására a szemcsék egy része lebeghet, az anyag nem távozik el, nem párolog.
A porral oltókat változatos célokra használják. Épülettüzeknél gyakran ezzel kezdik meg a behatolást, mert gyorsan és sokáig biztonságos “járatot” lehet kialakítani a por segítségével. Sugárégésnél (amikor valamilyen kiáramló anyag gyullad be) az egyik leghatékonyabb módszer, mivel a por az anyag forrását is képes elzárni.
A porral oltás nagyon hatékony összetett tüzek esetében is, például, ha a gépjármű motortere vagy egy ipari létesítmény gyullad ki – ekkor a kémiai reakciókkal és az esetleges elektromos zárlattal is számolni kell. A port gyakran vízzel vagy gázos oltással kombinálva is bevetik.
A módszer két legnagyobb hátránya az, hogy csak korlátozottan használható életmentésre és viszonylag nagy károkat okoz. A tűzoltó anyag belélegzése mérgezést okozhat, a tüdőben lerakódva felelős lehet a szilikózis kialakulásáért is, így szigorúan tilos a porral oltót emberre irányítani. Az anyag finom szemcséi eltömődést, berágódást okozhatnak a mozgó alkatrészekben. Oltáskor át kell gondolni, mekkora lesz az így keletkezett kár, nem veszélyezteti-e egy-egy szerkezet meghibásodása a további biztonságot.
Majdnem kiszorította a vizet: a gáz
A halonnal oltók egy időben olyan hatékonyan bevethetőnek látszottak, hogy szinte kiszorították a vizet a tűzoltók eszköztárából. A halon gázzal oltás azonban nem túl környezetbarát: a Montreáli Jegyzőkönyv leállíttatta a halonnal oltók gyártását, mivel azok roncsolták az ózonréteget.
Az egyik legnépszerűbb gáz felhasználásával dolgozó oltóanyag a szénsavhó. Ekkor gyakorlatilag szárazjeget, mínusz 78 Celsius fokos szilárd CO2-t juttatunk a felületre. Ez az anyag a hirtelen hő hatására szublimál, savanykás illatú gázzá változik. Kiszorítja az oxigént és erősen hűt. Általában palackban, cseppfolyósított formában találkozhatunk vele.
A szénsavhó oltásteljesítménye viszonylag kicsi, azonban egy relatív tiszta és biztonságos anyagról beszélünk, ráadásul olcsónak is számít. A bevetése után szellőztetni kell, de az oltás után általában nincsen mellékhatása. A CO2 nagy mennyiségben fulladást okozhat, ezért körültekintéssel kell alkalmazni, ha a menekülési útvonalak nem biztosíthatók. Mivel azonban nagyon biztonságos a használta sokszor építik be automata tűzoltó rendszerekbe is.
Az oltógázokat sokszor használják üzemekben, automata berendezésekben
A CO2-t gyakran inert semleges gázokkal keverik, többnyire nitrogénnel vagy argonnal. Ezek hatékonyan szorítják ki a levegőt a helyiségből. Számítógép-termekben, szerverszobákban, laboratóriumokban, élelmiszeripari üzemekben gyakran alkalmazzák ezt a módszert automata berendezésekben is, gyorsan, hatékonyan és nagy területen képesek elfojtani a lángokat.
Plusz egy anyag: az óvatosság
Azt a tüzet a legkönnyebb eloltani, amelyik soha nem is lobbant fel. Bármilyen hatékony anyagot is vetünk be az oltás érdekében, a tűz szinte mindig komoly károkat okoz, így fontos hangsúlyt fektetni a megelőzésre.
tűzvédelemmel foglalkozó cégként nem csak egyetlen üzem vagy terület működésére van rálátásunk. Azt tapasztaljuk: egy-egy felülvizsgálat során gyakran olyan hibákat, hiányosságokat is felfedezünk, amelyre egy-egy terület szakértője nem is gondol. Egy-egy komoly katasztrófa oka sokszor nem a gépsor meghibásodása, hanem egy rossz világítótest vagy egy mindennapos, de nem kellő körültekintéssel végzett művelet.
A munkánk során nem csak azt vizsgáljuk, megfelelően működnek-e a berendezések és mindenki ismeri-e a tűzvédelmi szabályokat. Gondoskodunk arról is, hogy kellő mennyiségű és minőségű oltóanyag álljon rendelkezésre, mindenki ismerje és tudja használni a menekülési útvonalakat és bárki készen álljon egy-egy katasztrófahelyzet elhárítására és a károk mérséklésére.
Hiszünk benne, hogy megfelelő ismeretek és felkészülés birtokában bárki képes életet és vagyont menteni. Bárkiből lehet hős – nekünk pedig kötelességünk ebben segíteni.
