Foglalkozási betegségek és az egészségromlás ára
Foglalkozási betegségek és az egészségromlás ára
A munkavégzés árát sokszor nem csak a munkaadó, hanem a munkavállaló is megfizeti. Egy felmérés szerint a munkavégzéssel kapcsolatos betegségek még mindig 200 ezer ember halálához vezetnek évente Európában. A munkahelyi balesetek száma folyamatosan csökken, de a stressz, a munkakörülmények és a hosszú távú egészségügyi hatások negatív következményeit máig nem sikerült felszámolni. Vajon mit lehet tenni, hogy javuljon a helyzet?
Foglalkozási betegség, mint jogi csapda
A foglalkozási betegségről leggyakrabban jogi fórumokon lehet olvasni. Napjainkban egyre több kutatás és felmérés foglalkozik a munkahelyi egészséggel. A dolgozók közérzetével, elégedettségével, egészségi állapotával foglalkozni – szerencsére – ma már nem csak elvárás, hanem tulajdonképpen divat is. Az ergonomikus bútortervezés, a pszichoszociális stresszcsökkentő programok és a különböző szűrővizsgálatok adta lehetőségekkel egyre többen élnek. Ezzel párhuzamosan egyre többet tudunk a munkavégzéssel kapcsolatos egészségromlásról is – ez viszont sokszor szövevényes jogi procedúrát eredményez.
Egyre több az olyan per, ahol az elbocsátott munkavállaló utólag bepereli a munkaadót, például azért, mert a munkahelyi stressz depressziót vagy magas vérnyomás betegséget váltott ki nála. A jogászok dolga ilyenkor nem könnyű. El kell dönteni, hogy vajon a munkaadó felelőssége-e, hogy a munkavállaló egészsége megromlott, esetleg a munkavégzés elkerülhetetlen következménye-e a fennálló állapot.
Bányásztüdő, susztermell – foglalkozási ártalom
Már a betegségek népi neve is arra utal: korán felismerték, hogy egyes foglalkozások egy idő után komoly nyomot hagynak az ember testén. Napjainkban is számos olyan betegség van, amelyeket bizonyos szakmákhoz tudunk kötni. Az építőipari dolgozóknál gyakoriak a különböző mozgásszervi panaszok, mint pl. a gerincsérv. A bolti dolgozók szinte mindegyike szenvedett már ínhüvelygyulladástól. Az útépítéseken nehézgépeket kezelőknek a légkalapács, vagy a lapvibrátor használata utáni vibrációs ártalom okoz gondot.
Az ilyen jellemző betegségeket a köznyelvben gyakran – helytelenül – foglalkozási ártalomnak nevezzük. Pedig az ártalom nem a betegségre, hanem a kiváltó okra vonatkozik. Ezek lehetnek
- fizikai (például vibrációs),
- kémiai (pl. por belélegzése során keletkező),
- biológiai (pl. fertőzések okozta),
- ergonómiai (például ülő munkához kapcsolódó), valamint
- pszichés- és pszichoszociális (pl. stressz okozta) ártalmak.
Ezeknek a különböző kombinációit azért tudjuk bizonyos foglalkozásokhoz kötni, mert sok esetben előre láthatóak. Ezeknek a tényezőknek a gondos felmérése, sok esetben a hatóság felé történő bejelentése a munkáltató jogi kötelességei közé tartozik. A dolgozók megfelelő tájékoztatásával és előrelátó védelmével a jogi és az egészségügyi következmények is elháríthatók.
A foglakozási betegség nem ugyanaz, mint a munkahelyi baleset következtében bekövetkező tartós egészségromlás. Az ártalmak ezekben az esetekben jóval kiszámíthatóbbak, a felelősség megállapítása viszont sokkal nehezebb.
Ki a felelős?
A foglalkozási betegségek elkerülésében az egészségügyi szakembereknek és a hatóságnak, a munkavállalóknak és a munkaadóknak is komoly szerepe van. Fontos, hogy az ellátást végző orvosok időben jelezzék, ha azt gyanítják, hogy a beteg tüneteit valamilyen foglalkozási ártalom okozza. Ha például egy hűtőházi dolgozó megfázásra panaszkodik, az lehet egy előre látható és felmérhető veszély következménye is. Ha viszont az üzemben gyanúsan sokan produkálnak hasonló tüneteket, érdemes felülvizsgálni a védőeszközöket és a munkavégzés szabályait.
A munkaadóknak törekednie kell arra, hogy kimerítően tájékoztassák a dolgozókat az esetleges ártalmakról és a hatóságnak is jelezzék, ha valamilyen kiemelkedő hatás jelentkezik. A munkáltató kötelezettségeit a 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet részletezi. A rendszeres alkalmassági vizsgálat, az üzemorvosi ellenőrzések és a különböző szűrések szervezése szintén segítenek rámutatni a vállalati egészségvédelem hiányosságaira. Egy esetleges per esetén vizsgálatok bizonyító erővel is bírnak: a munkáltató mindent megtett a veszély elhárítása érdekében.
Munkavállalóként az egyik legfontosabb, hogy minden kötelező (és akár választható) szűrővizsgálaton részt vegyünk. Így korán felismerhetők a tünetek és elkerülhetőek a komolyabb, akár maradandó károsodások, ill. vitás kérdésekben pedig bizonyítható, hogy a dolgozó mindent megtett a következmények enyhítése érdekében.
Hogyan kezdjünk hozzá?
Munkáltatóként a legfontosabb a munkavédelmi intézkedéseink rendszeres felülvizsgálata. Ehhez érdemes akár egy külsős munkavédelmi cég szakértelmét is igénybe venni. A hosszútávú hatások mérsékléséhez gyakran nem elég az, ha betartjuk a szabályokat és az előírásokat. Egy tapasztalt szakember számos olyan veszélyre vagy károsító tényezőre mutathat rá, amelyre a jogi rendelkezések még nem vonatkoznak.
A foglalkozási betegségek egy részét szinte lehetetlen megelőzni, de felkészüléssel nagyon sokat tehetünk a következmények súlyosságának mérsékléséért. A rendszeres szűrés, a megfelelő munkavédelmi eszközök biztosítása, és a gondos, mindenki számára érthető tájékoztatás nem csak a jogvitáktól, de az egészségügyi gondoktól is megkímélnek.