A halálos olaj balladája: a spanyolországi organofoszfát mérgezések
A halálos olaj balladája: a spanyolországi organofoszfát mérgezések
1981-ben egy spanyol kisfiú, Jaime Vaquero Garciá életét veszítette a La Paz kórház felé vezető úton. Hamarosan kiderült, hogy a gyermek öt testvére is atipikus tüdőgyulladásos tüneteket produkál. Csakúgy, mint sokan mások, akik a környéken éltek. A kórház orvosai ételmérgezésre gyanakodtak. Ami azonban ezután történt, az a modernkori spanyol történelem egyik legsötétebb eseménysorozata lett.
Gyilkos saláta?
Dr. Antonio Muro y Fernandez-Cavada, a La Paz kórház orvosa döbbenten állt a sorozatos, egyre súlyosbodó megbetegedések előtt. Jaime halála után egyre súlyosabb tünetekkel özönlöttek az emberek a kórházba. A páciensek eleinte nehézlégzésre panaszkodtak, később megjelent az orrfolyás, majd a tüdőödéma, a súlyosabb esetekben pedig az izmok torzulása is.
Úgy tűnt, az áldozatokban csak az közös: a piacon vásároltak.
Dr. Muro igyekezett kideríteni, hogy mi lehet a járvány oka. Mivel fertőző betegséget nem találtak, az orvos ételmérgezésre kezdett gyanakodni. A teóriáját alátámasztotta, hogy a betegek mind a külvárosi körzetekből származtak, a belvárosban elvétve betegedtek meg. Dr. Muro egy idő után azt is meg tudta jósolni, honnan jönnek a betegek. Mindig onnan, ahol éppen a heti piac járt.
Azonnali hatállyal elbocsátották
Dr. Muro és munkatársai úgy látták, hogy a mérgezéseket valószínűleg a népszerű saláták – tehát a zöldségek okozzák. Dr. Angel Peralta egy újságcikkben össze is foglalta a csapat tapasztalatait, Dr. Muro pedig meghívta az illetékes minisztérium képviselőit a kórházba és ismertette velük az eredményeket.
Minden adat a két orvost igazolta, akik úgy gondolták: a mérgezések hátterében az parathion vagy marathion nevű növényvédőszer állhat. Ezt a rovarirtót az 1930-as évek Németországában fejlesztették ki. Az organofoszfát tartalmú vegyület a szervezetben a kolinészteráz nevű enzim termelődését gátolja. Ennek az enzimnek elsősorban az idegrendszeri ingerátvitelben van szerepe – így a világháborúban az organogoszfát alapú anyagokat ideggázként is használták.
Az organofoszfát tartalmú rovarirtók a hetvenes évek közepétől tettek szert nagy népszerűségre, ekkor ugyanis az organoklorin tartalmú, korábbi, olcsóbb szereket a veszélyességük miatt betiltották.
A két orvos azonban nem kapott díjat a munkájáért. Dr. Peraltával közölték, hogy meg se próbáljon több anyagot nyilvánosságra hozni az organofoszfáttal vagy a mérgezésekkel kapcsolatban. Dr. Muro-t felmentették az állásából, így ő saját maga folytatta a nyomozást.
A vádlott: az olaj
Az egyik madridi gyermekkórház orvosa szintén nyomozásba kezdett Dr. Muróval és csapatával párhuzamosan. Ő azonban a salátákhoz használt olajat gyanúsította. Spanyolországban a salátakészítéshez ekkor olívaolajat használtak. A szegényebb negyedekben azonban sokszor inkább olcsó repceolajat vásároltak az emberek.
A repceolaj jelentős része Franciaországból származott. Spanyolország szerette volna védeni a hazai olívaolaj termelést, így külföldről csak ipari célra lehetett olajat az országba vinni. Az olajokhoz anilint kellett keverni. Ez a vegyület jellegzetes színt és kellemetlen illatot kölcsönzött az olajnak. A szegénynegyedek árusai azonban sokat trükköztek. Megpróbálták eltávolítani az anilint, vagy akár ezzel sem bajlódtak, csak addig keverték az olajokat, míg elfogadható terméket kaptak.
Ez a teória kedves volt a döntéshozók fülének, bár Dr. Muro továbbra is mindenkit igyekezett figyelmeztetni: ők megvizsgálták a betegek által használt olajokat és azok nagyon sokfélék voltak. Nem valószínű, hogy ennyiféle mintából ilyen sok egyforma megbetegedés történjen.
A TOS és az olajcsere
Az olajjal kapcsolatos elképzelés azonban makacsul tartotta magát, hiszen az elképzelés éppen összhangban volt a kormány gazdasági törekvéseivel is. Mivel a fertőzések száma nem csökkent, a vezetés egy időben “olajcserét” hirdetett és ingyen magasabb minőségűre cserélte a háztartások által beszolgáltatott olajat. Ennek azonban csak annyi eredménye lett, hogy néhányan motorolajért cserébe próbáltak olívaolajhoz jutni.
A betegség új, angol nevet kapott: Toxic Oil Syndrome, TOS, vagyis Mérgezett Olaj Betegség. A jelenség a sajtó figyelmét is felkeltette és hamarosan nemzetközi csoportok is vizsgálódni kezdtek. Ez azonban csak mégnagyobb nyomást jelentett a spanyol szakembereken.
Az olajcsere és a felvilágosítások ugyanis hiábavalónak bizonyultak. Továbbra is rengetegen betegedtek meg, olyanok is, akik saját bevallásuk szerint sosem fogyasztottak gyanús olajat – például mert a családjuk éppen olívaolaj termeléssel foglalkozott.
A hatóságok ezeket a tényeket figyelmen kívül hagyták. Ha valaki a TOS tüneteivel került kórházba, azt megkérdezték, fogyasztott-e gyanús olajat. Ha azt mondta, nem, akkor őt egyszerűen nem vették bele a TOS betegekről szóló statisztikába, így sokszor semmilyen támogatást, vagy megfelelő kezelést sem kapott. Ennek viszont az lett az eredménye, hogy a betegek a saját és családjuk érdekében inkább hazudtak, így kaptak valamennyit az olaj áldozatainak járó segítségből.
Igazságot követelnek az áldozatok
A TOS betegek érdekképviseleti csoportja szerint több, mint 5 ezren veszítették az életüket a “járványban”, húszezer áldozat pedig maradandó egészségkárosodással él, többen közülük kerekesszékbe kényszerültek. Az áldozatok a mai napig tüntetnek az igazukért – miközben a TOS per 1989-ben látszólag lezárul. Ekkor összesen 37 olajimportőrt fogtak perbe, amiért pancsolt repceolajat árult. Az ügyészség összesen 16.000 év börtönbüntetést kért rájuk – közülük azonban csak kettőt ítéltek hosszabb fogságra.
Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a rejtélyes járványt nem az olaj okozta.
Miért az organofoszfát?
Dr. Muro nem adta fel a harcot, hogy bizonyítsa az igazát. Folyamatosan kérdezgette a piaci kofákat és próbálta megtalálni a mérgezés forrását – miközben az anilin tartalmú repceolajjal táplált kísérleti állatok egyáltalán nem mutattak mérgezéses tüneteket. Dr. Vettorazzi, a WHO egyik tisztségviselője már konkrétan meg is nevezte az anyagot, a Nemacur márkanévre hallgató rovarirtó szert. A két orvos teóriája életszerű magyarázatául szolgált a megbetegedéseknek.
Uborkaültevény Almeríában
Úgy találták, a “járvány” Almería tartományból származik. Ez a terület korábban sivatagos volt, de az 1970-es években komoly vízkészletekre bukkantak a föld alatt. Ennek köszönhetően a kietlen táj hirtelen mezőgazdasági csodának számított. Megindulhatott a paradicsom nagyüzemi termelése.
A körülmények nem voltak túlzottan ideálisak sem a növény, sem a munkások számára. A nehéz terepen ezért főleg afrikai bevándorlók dolgoztak, akik sokszor írni és olvasni sem tudtak spanyolul. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a vegyszerezést is nagyon hanyagul kezelték – így kerülhetett az organofoszfáttal szennyezett olcsó paradicsom a szegényebbek piacaira.
A WHO rosszul reagált
Dr. Vettorazzi még azelőtt meghalt egy rejtélyes betegségben, hogy a felfedezés miatt nagyobb botrány robbanhatott volna ki. Helyette Dr. Doll érkezett a WHO képviseletében. Az orvos híres volt arról, hogy a kétes üzletekben mindig a nagy cégek álláspontját igyekszik képviselni.
Dr. Doll először kijelentette: ha csak egyetlen olyan ember is van, aki úgy betegedett meg, hogy nem érintkezett az olajjal, akkor fel kell menteni az olajimportőröket a vádak alól. Csakhogy a tárgyaláson a tudós már nem volt ennyire nagyvonalú – nem védte meg az olajjal üzletelő vállalkozókat.
Dr. Doll neve nem volt ismeretlen az egészségügyi botrányok körül. A pletykák szerint rendszeresen készített olyan tanulmányokat, amelyek a vegyszercégeket támogatták. Ezekért cserébe különböző módon juttatásokat, adományokat kapott. Nem rejtette véka alá azt sem, hogy nem ellenzi a növényvédő szerek használatát. Volt, hogy úgy nyilatkozott, hogy a növényvédő szerekben kevesebb rákkeltő anyag található, mint magukban a zöldségekben.
Nincs igazság
Az Almería régió termékei a mai napig népszerűek az európai piacon. A nemzetközi sajtó az “olajbotrányt” már egyértelműen hamisítványként emlegeti, de a valódi felelősöket sosem számoltatták el, sőt, azt sem mondták ki teljesen hivatalosan, hogy a TOS-t valójában az organofoszfát okozta.
Az élelmiszer ellenőrzés rengeteget fejlődött így ma már sokkal kisebb az esély arra, hogy hasonló tragédia következzen be. A növényvédő szerekkel kapcsolatos problémák azonban továbbra is az életünk részei maradnak. Ennek két fő oka van:
Olcsó élelmiszert sokszor csak nagyüzemi módszerekkel lehet előállítani, vagyis egy adott területen minél kisebb befektetéssel, minimális veszteség mellett kell a lehető legnagyobb mennyiséget termelni, méghozzá kiszámíthatóan. Ezt jelenleg kizárólag vegyszerezéssel lehet teljesen hatékonyan megvalósítani.
A mezőgazdaságban még ma is világszerte alkalmaznak olcsó és alacsonyan képzett munkaerőt. Megfelelő képzés hiányában így még mindig előfordulhat, hogy az élelmiszer szállítmányok a határérték felett tartalmaznak valamilyen anyagból. A helyzetet rontja, hogy még Európán belül is vannak olyan élelmiszerpiacok, amelyek erősen szürkén működnek. Bár az ezeken értékesített áru ritkán ér el akkora kört, mint az Almeríában termelt élelmiszer, ma is előfordulhat permetszerek, vegyszerek okozta mérgezés.
Megelőzhetők a hasonló tragédiák?
Lelkiismeretes kivizsgálással és komolyabb felelősségvállalással valószínűleg jelentősen lehetett volna csökkenteni a TOS áldozatainak számát. De a probléma nem csak a döntéshozók hozzáállásában keresendő. A “járvány” talán ki sem alakul, ha az Alemríában dolgozó embereket megfelelő oktatásban részesítik és figyelik a munkájukat.
Fontos tudni: bár a betanított munkaerő sokszor alacsony presztízsű, egyszerű munkát végez, az ő hozzáállásukon, tájékozottságukon is emberéletek múlhatnak. Hasonló helyzetben nagyon fontos a munkájuk ellenőrzése, illetve, ha szükséges, a munkások társadalmi és szociális felzárkóztatása is. A cégen belüli tréningekre, vizsgákra, a rendszeres értékelésre és beszélgetésre még a legegyszerűbb feladatok esetében is szükség lehet.
Az olcsó munkaerő csak azt jelenti, hogy a dolgozók általánosságban képzetlenek. A gondok hátterében rengeteg szociális és társadalmi probléma állhat. Egy-egy munkaterületen minden olyan munkavállalót képzetlennek kell tekinteni, akik az adott feladatban nem rendelkezik tapasztalattal vagy végzettséggel. Ha egy építészmérnök betakarítási munkára jelentkezik, éppen úgy tisztázni kell vele a szabályokat, mintha ezt valaki nyolc általános iskolai osztály elvégzése után teszi.
Biztonságos és egészséges munkavégzést kívánunk!
